1989 : A remény hal meg utoljára?

 

1989-es romániai lyukas zászló.Forrás : hu.wikipedia.org  

Visszaidézve az 1989-es romániai forradalom eseményeit,talán azt lehetne mondani,hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.A temesvári események után Bukarest került a figyelem központjába.Az emlékezetes Ceaușescu beszéd elhangzása után elindult valami, mely véget vetett a Diktátor addig megdönthetetlen uralmának.Idézet a Wikipédia cikkéből : 

"A szétszéledő tömeg egy része ellepte a környező utcákat, és antikommunista és Ceaușescu-ellenes jelszavakat kezdett kiabálni: „Le a diktátorral!”, „Halál a gyilkosra!”, „Mi vagyunk a nép, le a diktátorral!”, „Ceaușescu, ki vagy te? Egy gyilkos Scorniceștiből!”." 

30 év távlatából ,egy kicsit letisztulva,talán azt tudnánk mondani,hogy Románia lakossága eksztázisba tört ki,mert az utált Ceaușescu-házaspár elmenekült,elfogták és kivégezték őket.Mindenki azt hitte,hogy végre szabadok lettünk,és sokkal jobb világot fogunk felépíteni. Euforikus hangulatban nehéz volt elképzelni,hogy 30 év múlva sokkal rosszabb lesz a helyzet ahogyan gondoltuk volna akkor.Még ma sem tudjuk pontosan ki lőtt kire, miért. Sikerült "ellopni" a forradalmat.A gyilkosok még ma is köztünk élnek,és kinevetik azokat, akik  választ szeretnének kapni a kérdéseikre.A román igazságszolgáltatás megakarta menteni a gyilkosokat a felelősségre vonástól.Bezárták a dosszárt.A CEDO kinyitotta,és követelte az ügy kivizsgálását.Vontatottan halad,mert a gyilkosokat meg kell menteni. Néhányat már sikerült is.Ion Iliescu megmenekül,vagy csak akkor lesz elítélve amikor nem tudják felelősségre vonni ?Ezekben a napokban több olyan műsort nézhetünk, melyek arra szolgálnak,hogy ködösítsék az igazságot az 1989-es romániai forradalom eseményeiről.A reményt nem szabad feladni,mert a remény hal meg utoljára. 

30 évvel ezelőtt reggel félve indultam el a munkahelyemre,mert az MTV jóvoltából ismertük a temesvári eseményeket.Édesanyám lelkemre kötötte,hogy ha Váradon is történik hasonló,akkor biztonságos helyre meneküljek.Megegyeztünk abban,hogy ha délután hatig nem érkezek haza,azt jelenti,hogy egy biztonságos helyen vagyok.Nagy izgalommal ültem fel a villamosra.Élénken figyeltem az eseményeket.Sikeresen megérkeztem a munkahelyemre.Nem volt semmilyen féle incidens az úton.A kollégáim is nagyon zaklatottak voltak.Mondanom sem kell,hogy mint én is nagyon későn feküdtem le, mert néztem a Magyar Televíziót,és hallgattam a Szabad Európa Rádiót.Délelőtt 8 óra körül azt a hírt kaptuk,hogy éles töltényű fegyvereket kaptak azok,akik az önkéntes gárdában szolgáltak.Sikerült a szomszéd bácsival beszélni,aki felajánlotta,ha baj van ,a pincéjében elbújhatunk.Ebben a feszült helyzetben nem tudtunk dolgozni,mert a "menekülési terven " dolgoztunk.Talán tíz óra felé kaptunk egy jó hírt,az éles töltényű fegyvereket vissza kellett szolgáltatni,mely azt jelentette,hogy katonai incidensre nincsen esély.nagyon nehezen teltek a percek.Hallottuk,az emberek az utcán elkezdtek kiabálni. Azt a hírt kaptuk,hogy az Elvtárs és az Elvtársnő helikopterrel elmenekült Bukarestből. Mindegyik szekcióról kezdtek összegyűlni,és azt határozták el,hogy a központ felé fognak menni,mert mindenki odamegy,mert lesz egy nagy gyűlés.A román televízióban élőben közvetítették az eseményeket. Akkor Dinescu mondott egy beszédet.Megérkezett a főnökünk,aki kijelentette,hogy mindenki menjen haza,vagy a nagy gyűlésre és ünnepelje meg az első szabad karácsonyt és az újévet.Szabadok lettünk január ötödikéig.Bezártuk a műhelyt,és elindultunk Velencéről a központ felé az egyre nagyobb tömeggel.De közbejött valami.A kollégák többsége elhatározta,meg kell ünnepelni a szabadulásunkat.Megálltunk a Parascha kocsmánál,mely a volt 2-es villamos utolsó előtti megállójával szemben volt.A boldog szabad munkások szinte kiürítették az egykor híres kocsmát.A sörkészletük teljesen kifogyott.Arról is volt híres,hogy állandóan lehetett üveges sört kapni,mert a főnöknek rokona volt a Sörgyárban.Azt határoztam,hogy a CFR hídon a Rogériusz felé veszem az utamat,mert szerettem volna minél hamarább hazaérkezni.Miért mentem gyalog?Mert a tömegközlekedés megbénult,ugyanis a központban összegyűlt tömeg miatt nem lehetett közlekedni.Nagyon figyeltem mindenkire,mert azzal riogattak,hogy a terroristák mindenkit lelőnek akik gyanúsak.Hazaérkezve,összeborultam a családtagjaimmal,mert nem tudták mi történt velem.Szinte hajnalig néztem a tévét, hallgattam a Szabad Európa Rádió adásait.Az egyik adásban az egyik volt szekus ezredes azt nyilatkozta,hogy számítottak a változásra,ezért a túlélési tervet dolgoztak ki,mely szerint lesz egy "visszarendeződés",amely által ismét átvehetik a hatalmat.Abban az euforikus hangulatban biztosan kevesen gondolták volna,hogy ennek az ezredesnek igaza lehet.Mindenkinek mag van a saját története az 1989-es forradalomról. 

 

A harminc éve készült kép a nagyváradi városháza erkélyéről látott tömeget mutatja. A szöveg pedig emlékfoszlányokból próbálja összerakni, mi történt azon a december 22-i napon.Forrás : Stanik István Facebook 

Olvassa el Stanik István visszaemlékezését a Facebook oldalán ' 

 A remény hal meg utoljára?