14 évig volt a főnököm.Nehéz évek voltak, mert megkövetelte az alárendeltséget, a feltétel nélküli hűséget.Szerette ha köztünk viták voltak, ha egymásnak mentünk.A háttérből manipulált.Ha ideges volt,akkor mindenkit szidott.Kegyetlen ember volt.A munkához nem értett,mert futballista, majd edző volt.A mesteri diplomát inkább a sport miatt kapta.Amúgy a külvárosban nőtt fel.Elmondhatta hogy nehéz gyermekkkora volt.Hajtott bennünket, mert szerinte csak így dolgozunk.Nem szeretném untatni az olvasót.Inkább a szép emlékeket írom le.Az egyik nagy előnyöm az volt, hogy férfi vagyok és a Fönököm nem " vonzódott " a saját neméhez. Annál inkább a nőket vadászta.Mint futballista "könnyű életet élt ".Mindent elkövetett hogy minél több "trófeát " gyűjtsön.Talán a kolléganők tudnának többet mesélni róla.A lényeg : kibírtam a 14 évet a Főnök alatt, és nyugdíjba vonultam.Biztosan másnak is voltak hasonló hasonló tapasztalataik.Miért jutott eszembe a Főnök? Mert rá találó a pszichopata jellemzés. Megyjegyzem, a két gyermeke itt hagyta, a felesége elvált, egyedül él.Idézek a cikkből :
"A pszichopatákat alapvetően igen nehéz felismerni, ugyanis igyekeznek
palástolni valódi énjüket. Egy kutatásból kiderült, hogy 25 vezető közül
egy biztosan pszichopata, hiába tűnik kedvesnek, valójában élvezi, hogy
manipulálhat és bánthat másokat, ugyanis hiányzik belőle az empátia
halvány szikrája is. Együttérző képességük mondhatni egyáltalán nincsen,
így képtelenek felismerni mások érzéseit. Gyakran bántó viselkedésről
tesznek tanúbizonyságot, nem törődve a következményekkel. Tudományos
tény, hogy ezek az emberek nem feltétlenül szándékosan viselkednek így,
hanem biológiailag képtelenek együttérezni a másikkal."
Teljes cikk a Femcafeban olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése