Ötvös Béla író, újságíró, szerkesztő.Forrás : Bihari Napló
"Ötvös Béla író, újságíró tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a Tanácsköztársaság nagyváradi időszakáról, és a város román megszállásáról 1919-ben. A Krónikák könyve az újságíró cikkeiből összeállított válogatás." - írja a Bihari Napló. Mit jelent számomra?Nehéz meghatározni.Az utóbbi években több könyv és cikk jelent meg a XX. század eleji Nagyváradról.1919 április 20-a volt a fordulat,mely meghatározta Nagyvárad fejlődését.Ötvös Béla újságíróról eddig keveset tudtam. A Bihari Naplóban közölt cikksorozat világos képet ad számomra az impériumváltás hátteréről.Hálásak lehetünk Ötvös Bélának,mert mint szemtanú tárgyilagosan leírta az eseményeket.Életéről ezeket olvashatjuk a cikkben :
"Az író, hírlapíró, szerkesztő, lapkiadó 1888
augusztus 2-án született Komádiban – Magyarország, egy sokgyermekes
zsidó családban (Oelbaum). Meghalt Nagyváradon 1970 október 21-én.
Édesapja
ifjú korában szintén hírlapíró volt Gyulán egy rendkívüli szerepet
betöltő hetilapnál. Apja, aki maga hét nyelvet beszélt, s aki egy ideig
Szegeden egy arisztokrata család titkára volt, kulturális munkásságát
igen hamar egy kis vidéki városka csendjével cserélte fel, és
kereskedelmi pályát választott. Azonban itt is fenntartotta
összeköttetéseit a budapesti és a nagyváradi hírlapokkal. Ez a
magyarázata, hogy Béla fia már a falusi szülőházban lett tisztában az
újságírás mineműségével, és már kisdiák korában vésődött lelkébe a
nyomtatott betűk iránti meleg vonzalom.Középiskolai tanulmányait Budapesten és Nagyváradon végezte (1906)."
"1912-ben Békási Jenő laptudósítói vállalatának
parlamenti tudósítója. Mint ilyenre figyel fel Fehér Dezső, aki 1912-ben
szerződtette a Nagyváradi Naplóhoz. A részleges mozgósítás miatt
állását csak fél évvel később foglalta el Nagyváradon, azonban akkor már
Marton Manó Új Nagyvárad című lapjánál.Ötvös
Béla valósággal pár nap alatt magára terelte a figyelmet, szenzációt
keltő riportjai országos visszhangra találtak. 1913 őszén már a
Nagyváradi Naplónál van, ahol komoly, körültekintő és alapos írásaival a
közönség szeretetébe férkőzik."
"1916-ban Óbecsén megnősül, és feleségül veszi
isaszegi Tóth Mária Borbálát. Vele együtt tér vissza Nagyváradra, akivel
54 évig élt boldog házasságban. Házasságukból egy leányuk, Márta
született.
Nagyváradra való visszatérte után a
Nagyváradi Napló főszerkesztő-helyettese lett 1920-ig. Később Hétfői Lap
címmel lapot indít, melyből a Magyar Hírlap című politikai napilap
alakul. Ennek megszűnte (1922) után a kolozsvári Keleti Újság helyi
szerkesztője (1923-24), és 1936-tól az Ellenzék munkatársa. Közben új
lapokkal is próbálkozik, így Vasárnapi Lapok címmel képes heti
társadalmi folyóiratot ad ki (1934-35). A II. világháború alatt a
Gestapo meghurcolta. A háború után a kolozsvári Erdély, majd Igazság
nagyváradi tudósítója nyugdíjazásáig (1954).
Már a
diákéveiben jelentkezett tudosításaival a Nagyvárad című napilapban.
Saját kiadásában megjelent Május (1909) című elbeszéléskötetével
irodalmi sikert ért el. Az ő tollából jelent meg a Nagyváradi Napló
hasábjain forrásértékű tudósítás a Tanácsköztársaság nagyváradi
időszakáról és a város román megszállásáról 1919-ben. Ugyanitt jelent
meg beszámolója a geszti sírboltnál lefolyt első Tiszta István
emlékünnepélyről.
Munkatársa, majd szerkesztője a Bihar megye és Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve c. kötetnek (1934-37)."
"A Krónikák könyve (Nagyváradi Napló Nyomda Rt 1920) az addigi újságírói pályafutásának legjelentősebb írásait tartalmazza."
"1940 végén szerkesztette és írta a nagyváradi Franklin Nyomda Magyar Képes Évkönyv 1941 c. kiadványát.
1945
után is aktíval vállalt szerepet a nagyváradi magyarság kulturális
életében. Szervezője és műsorvezetője volt a Magyar Népi Szövetség
Olaszi kerülete által tartott magyar kulturális programoknak. Ezek közül
is kitűnik az 1947 február 9-én tartott Ady kulturdélután.
Ady-emlékei
(saját kutatásai és személyes élményei) Emlékezés Ady Endrére, az
emberre címmel is csak kéziratban maradt fenn. Ebből egy kis részt, még
életében, Kovalovszky Miklós is közölt az Emlékezések Ady Endréről című
dokumentum-gyűjteményében (Budapest, 1961-74). Majd 24 évvel halála
után, 1994-ben, Márta leánya jóvoltából, Fábián Imre szerkesztésében
(Literator kiadó) Megidézett múlt címmel önálló formában is megjelent ez
a része."
"Az alábbiakban közöljük Ötvös Béla által írt
beharangozót Krónikák könyve című kötetéhez, amelyből a közeljövőben
részleteket közlünk a téma aktualitása miatt.
Ötvös Béla írását unokája Péter Sándor, építőmérnök segítségével teszük közzé.
Krónikák könyve
„A
mindennapi élet eseményeinek hívatott krónikása a napi sajtó. Az újság,
a hírlap az, amely az életben előforduló kis és nagy dolgokat, derűs
vagy szomorú eseményeket, az Élet által írt vígjátékokat, vagy drámákat a
jövő számára – úgynevezett gyors hírszolgáltatással – megörökíti. Az
újságíró az élet íródeákja, aki tulajdonképpen a közönség szolgálatában
áll. A közönségnek dolgozik, a közönségnek ír, és ő a számontartója a
közönség körében, az Élet követelményei szerint előforduló eseményeknek.
És minthogy az Életben előforduló minden esemény saját körünkből való,
mindnyájunkat érdekel. Nincs a világon olyan história, amely
valamennyire, kisebb vagy nagyobb mértékben, közelről vagy távolról,
keletkezésében, esetleg kihatásaiban, vagy következményeiben ne érintene
bennünket. Hiszen, ha a – fájdalom – gyakorta megismétlődő, az Élet
törvényei szerint elmaradhatatlan drámai események, vagy a – bizony –
ritkább derűs események között egyszer-egyszer egy, koncepciójában
nagyobb és nevezetesebb, meg idegeinkre inkább ható história kerül az
újságíró tollára, legyen az bármilyen természetű, a közönség körében
napokig élénk beszéd tárgyát képezi. Ez onnan van, hogy a mindennapi
életben előforduló események iránt az emberi lélek szinte magnetikus
fogékonysággal bír. Így van aztán, hogy ami történik az Életben, az
mindnyájunk eseménye.
Az újságíró pedig feljegyzi
a történt eseményeket, számot ad róluk az ő közönségének. Csakhogy a
napisajtó, illetve az újság csak huszonnégy-huszonnégy óráig él. Akkor
új nap következik, és minden új napnak megvan a maga újságja. Az előző
nap újságja másnapra már régi, használt papírrá lesz. Nagyon ritka hely
az, ahol a lapokat gondosan megőrzik évről-évre, ellenben az általános
uzus az, hogy mihelyt megérkezett a friss lap, az előző napilapot nem
vesszük többé kezünkbe, ha csak direkt megőrzésre félre nem tettük. Így
aztán azok az események, amelyeket az újságíró, mint hű krónikás,
megörökíteni akar újságja hasábjain, az elmúlásba, pusztulásba vesznek.
Szebbnél-szebb históriák, derűs vagy szomorú, vidám vagy drámai
epizódokra borul rá ilyenformán a feledés szürke fátyola. Pedig hány
olyan história fordul elő az életben, amelynek mint kimagasló és érdekes
eseménynek nem szabad huszonnégy óra elmúlta után a múlt ködébe
vesznie, amelynek élnie kell a rohanó új idők folyamán is.
Ez
a könyv, amelyet „Krónikák könyve” címmel most kiadok, ezt a célt
szolgálja. Nagyváradi újságírói működésem eddigi hat esztendeje alatt
előfordult és általam megírt nagy eseményeket összegyűjtöttem, és
könyvalakban kiadom…
Hat esztendő krónikáit adom
át a holnapnak, a jövőnek, hat esztendő históriáiról lebbentem fel
könyvemmel a feledés fátyolát, és célom, hogy ha a kedves olvasó kezébe
veszi könyvemet, pár órára újból maga előtt láthassa a múltat,
emlékezzék azokra a szomorú, vagy vidám eseményekre, amelyeknek emléke
az elmúlt idővel együtt egyre jobban elmarad mögöttünk.
Amikor
e könyvemet a közönség felé nyújtom, az a meggyőződésem, hogy egy
mulaszthatatlan kötelességnek teszek eleget, olyannak, amellyek a
közönség megértését is bizonnyal megtalálom. És hiszem, hogy a közönség,
amelynek én immár közel tizennégy esztendő óta írom hűségesen a napi
krónikákat, és amely edig szeretettel fogadta írásaimat, most is
szívesen fogadja új könyvemet, a „Krónikák könyvé”-t.”
Nagyvárad, 1920 január hóban.
Ötvös Béla
A Krónikák könyve (Nagyváradi Napló Nyomda Rt 1920).Forrás : Bihari Napló
Nem olvastam a Krónikák Könyvét.A két cikk,melyek a Bihari Naplóban jelentek meg,felidézik Nagyapám elbeszéléseit a régi Váradról.Nagyapám (1901-1985) szerint Várad a xx. század elején egy "úri város" volt.Ma már nem az.Miért?Ötvös Béla cikkeiben részben megkaptam a választ?
"1912-ben Békási Jenő laptudósítói vállalatának parlamenti tudósítója. Mint ilyenre figyel fel Fehér Dezső, aki 1912-ben szerződtette a Nagyváradi Naplóhoz. A részleges mozgósítás miatt állását csak fél évvel később foglalta el Nagyváradon, azonban akkor már Marton Manó Új Nagyvárad című lapjánál.Ötvös Béla valósággal pár nap alatt magára terelte a figyelmet, szenzációt keltő riportjai országos visszhangra találtak. 1913 őszén már a Nagyváradi Naplónál van, ahol komoly, körültekintő és alapos írásaival a közönség szeretetébe férkőzik."
"1916-ban Óbecsén megnősül, és feleségül veszi
isaszegi Tóth Mária Borbálát. Vele együtt tér vissza Nagyváradra, akivel
54 évig élt boldog házasságban. Házasságukból egy leányuk, Márta
született.
Nagyváradra való visszatérte után a
Nagyváradi Napló főszerkesztő-helyettese lett 1920-ig. Később Hétfői Lap
címmel lapot indít, melyből a Magyar Hírlap című politikai napilap
alakul. Ennek megszűnte (1922) után a kolozsvári Keleti Újság helyi
szerkesztője (1923-24), és 1936-tól az Ellenzék munkatársa. Közben új
lapokkal is próbálkozik, így Vasárnapi Lapok címmel képes heti
társadalmi folyóiratot ad ki (1934-35). A II. világháború alatt a
Gestapo meghurcolta. A háború után a kolozsvári Erdély, majd Igazság
nagyváradi tudósítója nyugdíjazásáig (1954).
Már a
diákéveiben jelentkezett tudosításaival a Nagyvárad című napilapban.
Saját kiadásában megjelent Május (1909) című elbeszéléskötetével
irodalmi sikert ért el. Az ő tollából jelent meg a Nagyváradi Napló
hasábjain forrásértékű tudósítás a Tanácsköztársaság nagyváradi
időszakáról és a város román megszállásáról 1919-ben. Ugyanitt jelent
meg beszámolója a geszti sírboltnál lefolyt első Tiszta István
emlékünnepélyről.
Munkatársa, majd szerkesztője a Bihar megye és Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve c. kötetnek (1934-37)."
"A Krónikák könyve (Nagyváradi Napló Nyomda Rt 1920) az addigi újságírói pályafutásának legjelentősebb írásait tartalmazza."
"1940 végén szerkesztette és írta a nagyváradi Franklin Nyomda Magyar Képes Évkönyv 1941 c. kiadványát.
1945
után is aktíval vállalt szerepet a nagyváradi magyarság kulturális
életében. Szervezője és műsorvezetője volt a Magyar Népi Szövetség
Olaszi kerülete által tartott magyar kulturális programoknak. Ezek közül
is kitűnik az 1947 február 9-én tartott Ady kulturdélután.
Ady-emlékei
(saját kutatásai és személyes élményei) Emlékezés Ady Endrére, az
emberre címmel is csak kéziratban maradt fenn. Ebből egy kis részt, még
életében, Kovalovszky Miklós is közölt az Emlékezések Ady Endréről című
dokumentum-gyűjteményében (Budapest, 1961-74). Majd 24 évvel halála
után, 1994-ben, Márta leánya jóvoltából, Fábián Imre szerkesztésében
(Literator kiadó) Megidézett múlt címmel önálló formában is megjelent ez
a része."
"Az alábbiakban közöljük Ötvös Béla által írt
beharangozót Krónikák könyve című kötetéhez, amelyből a közeljövőben
részleteket közlünk a téma aktualitása miatt.
Ötvös Béla írását unokája Péter Sándor, építőmérnök segítségével teszük közzé.
Krónikák könyve
„A
mindennapi élet eseményeinek hívatott krónikása a napi sajtó. Az újság,
a hírlap az, amely az életben előforduló kis és nagy dolgokat, derűs
vagy szomorú eseményeket, az Élet által írt vígjátékokat, vagy drámákat a
jövő számára – úgynevezett gyors hírszolgáltatással – megörökíti. Az
újságíró az élet íródeákja, aki tulajdonképpen a közönség szolgálatában
áll. A közönségnek dolgozik, a közönségnek ír, és ő a számontartója a
közönség körében, az Élet követelményei szerint előforduló eseményeknek.
És minthogy az Életben előforduló minden esemény saját körünkből való,
mindnyájunkat érdekel. Nincs a világon olyan história, amely
valamennyire, kisebb vagy nagyobb mértékben, közelről vagy távolról,
keletkezésében, esetleg kihatásaiban, vagy következményeiben ne érintene
bennünket. Hiszen, ha a – fájdalom – gyakorta megismétlődő, az Élet
törvényei szerint elmaradhatatlan drámai események, vagy a – bizony –
ritkább derűs események között egyszer-egyszer egy, koncepciójában
nagyobb és nevezetesebb, meg idegeinkre inkább ható história kerül az
újságíró tollára, legyen az bármilyen természetű, a közönség körében
napokig élénk beszéd tárgyát képezi. Ez onnan van, hogy a mindennapi
életben előforduló események iránt az emberi lélek szinte magnetikus
fogékonysággal bír. Így van aztán, hogy ami történik az Életben, az
mindnyájunk eseménye.
Az újságíró pedig feljegyzi
a történt eseményeket, számot ad róluk az ő közönségének. Csakhogy a
napisajtó, illetve az újság csak huszonnégy-huszonnégy óráig él. Akkor
új nap következik, és minden új napnak megvan a maga újságja. Az előző
nap újságja másnapra már régi, használt papírrá lesz. Nagyon ritka hely
az, ahol a lapokat gondosan megőrzik évről-évre, ellenben az általános
uzus az, hogy mihelyt megérkezett a friss lap, az előző napilapot nem
vesszük többé kezünkbe, ha csak direkt megőrzésre félre nem tettük. Így
aztán azok az események, amelyeket az újságíró, mint hű krónikás,
megörökíteni akar újságja hasábjain, az elmúlásba, pusztulásba vesznek.
Szebbnél-szebb históriák, derűs vagy szomorú, vidám vagy drámai
epizódokra borul rá ilyenformán a feledés szürke fátyola. Pedig hány
olyan história fordul elő az életben, amelynek mint kimagasló és érdekes
eseménynek nem szabad huszonnégy óra elmúlta után a múlt ködébe
vesznie, amelynek élnie kell a rohanó új idők folyamán is.
Ez
a könyv, amelyet „Krónikák könyve” címmel most kiadok, ezt a célt
szolgálja. Nagyváradi újságírói működésem eddigi hat esztendeje alatt
előfordult és általam megírt nagy eseményeket összegyűjtöttem, és
könyvalakban kiadom…
Hat esztendő krónikáit adom
át a holnapnak, a jövőnek, hat esztendő históriáiról lebbentem fel
könyvemmel a feledés fátyolát, és célom, hogy ha a kedves olvasó kezébe
veszi könyvemet, pár órára újból maga előtt láthassa a múltat,
emlékezzék azokra a szomorú, vagy vidám eseményekre, amelyeknek emléke
az elmúlt idővel együtt egyre jobban elmarad mögöttünk.
Amikor
e könyvemet a közönség felé nyújtom, az a meggyőződésem, hogy egy
mulaszthatatlan kötelességnek teszek eleget, olyannak, amellyek a
közönség megértését is bizonnyal megtalálom. És hiszem, hogy a közönség,
amelynek én immár közel tizennégy esztendő óta írom hűségesen a napi
krónikákat, és amely edig szeretettel fogadta írásaimat, most is
szívesen fogadja új könyvemet, a „Krónikák könyvé”-t.”
Nagyvárad, 1920 január hóban.
Ötvös Béla
A Krónikák könyve (Nagyváradi Napló Nyomda Rt 1920).Forrás : Bihari Napló
Nem olvastam a Krónikák Könyvét.A két cikk,melyek a Bihari Naplóban jelentek meg,felidézik Nagyapám elbeszéléseit a régi Váradról.Nagyapám (1901-1985) szerint Várad a xx. század elején egy "úri város" volt.Ma már nem az.Miért?Ötvös Béla cikkeiben részben megkaptam a választ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése