"A hivatalosságok, a katonai egységek mellett zömében
diákokból álló több száz fős közönség előtt leplezték le tegnap délben a
Szent Mihály görögkatolikus katedrális főbejárata mellett felállított
Iuliu Maniu-szobrot. A szoborról annak alkotója, Deák Árpád
szobrászművész rántotta le a leplet, majd görögkatolikus szertartás
szerint megáldották az alkotást. Az avatási ünnepségen beszédet mondott
Cristian Borz Szilágy megyei görögkatolikus pap, a Iuliu Maniu emlékház
felújításának a kezdeményezője. Borz leírásából egy szerény,
kifogástalan erkölcsiségű és hívő Maniu-kép rajzolódott ki, akinek
meghatározó szerepe volt abban, hogy Erdély és Partium is Romániához
került. Ebben a vonatkozásban érdemes kiemelni Cristian Borznak azt a
megjegyzését, miszerint Maniunak az erdélyi kormányzótanács elnökeként
sikerült hamar integrálnia az erdélyi román adminisztrációt az
„újraegyesített” Románia közigazgatásába („a României reîntregite”). (A
Trianoni Békeszerződés aláírása előtt sem Erdély, sem a partiumi városok
nem tartoztak sosem Romániához – szerz. megj.) Borz kiemelte azt is,
hogy Iuliu Maniu 1918 őszén „kijavítva (corectând) a wilsoni elvek téves
interpretációját kiűzte sok erdélyi román vezető fejéből azt a
gondolatot, miszerint Erdély autonóm kellene legyen még a Román
Királysággal szemben is”. Cristian Borz köszönetet mondott Ilie
Bolojannak, Nagyvárad polgármesterének, amiért a váradi önkormányzat
jelentős összeggel támogatta Iuliu Maniu szilágybadacsoni szülőházának a
felújítását. Mind ő, mind pedig az őt követően felszólaló Ilie Bolojan
köszönetet mondtak Deák Árpád szobrászművésznek a szobor megalkotásáért.
Bolojan a köszönetnyilvánítás után hozzátette: „meggyőződésem, hogy a
Nagyváradon megalkotott Holnaposok szoborcsoportjával és Rhédey gróf
szobrával együtt a Maniu-szobor kiteljesíti a nagyváradi köztéri
emlékhelyeket”, ezzel a megjegyzésével tapsot váltva ki a megjelentek
körében.
Tudta, mi a teendő
Ilie
Bolojan beszédében kiemelte, hogy Maniu az első világháború végén
Bécsből szervezte az Osztrák–Magyar Monarchia különböző egységeiben
szolgáló román nemzetiségű katonáit, majd előkészítette az
áthelyezésüket Erdélybe. Bolojan felidézte a Román Nemzeti Tanács és a
magyar kormány közötti, 1918. novemberi tárgyalásokat is, amelyen Iuliu
Maniu kijelentette, hogy a románok teljes elszakadást akarnak
Magyarországtól. E momentum után hívták össze a románok a gyulafehérvári
Nagy Nemzetgyűlést. Maniunak a Kormányzótanács elnökeként meghatározó
szerepe volt az erdélyi román adminisztráció megteremtésében: ő nevezett
ki román prefektusokat, ő mozgósította az Osztrák–Magyar Monarchiában a
román tartalékosokat, hogy vonuljanak be a román hadseregbe, amelyik
készült Nagyvárad „felszabadítására”, 1919. október 5-én ő alakította
meg az első román középiskolát Nagyváradon, a Gojdu-líceumot, sorolta a
váradi elöljáró. Végezetül elhangzott, hogy Maniu a két világháború
között és a második világháború idején is aktív politikus volt, aki a
miniszterelnöki tisztséget is betöltötte. A romániai kommunisták
1947-ben vetették börtönbe, és több mint öt évnyi raboskodás után,
1953-ban halt meg a máramarosszigeti börtönben. Maniu holttestét
jeltelen sírba dobták a Tisza-parti szegények temetőjében. A beszédek
után rövid ének, majd koszorúzás következett. Az ünnepség katonai
díszfelvonulással zárult."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése