Engedélyeztetésre váró környezetvédelmi munkálatok

 

Holdbéli táj Nagyvárad nyugati határában: engedélyeztetésre várnak a környezetvédelmi munkálatok Fotó: Alexandru Niţescu

"Évtizedek óta problémát jelent a nagyváradi Alumina és a Sinteza gyárak zagytározóinak és veszélyes hulladéktároló telepének a környezetvédelmi rehabilitációja. Mint megtudtuk, vannak előrelépések, azonban a konkrét intézkedésekre még várni kell." - írja Pap István a Bihari Naplóban.Teljes cikk :  

"Nagyvárad nyugati határában holdbéli táj fogadja az embert mióta lebontották az egykori Alumina gyár zagytározóinak földgátját. Mintegy nyolcvan hektárnyi területen gyakorlatilag a fű sem nő, ami nem is csoda, hiszen évtizedeken át ide kerültek az alumíniumgyártás mérgező, veszélyes melléktermékei. Hosszú évek óta problémát jelentenek ezek a területek, főként amiatt, mert a tulajdonosok és a román állam intézményei között adok-kapok zajlott arra nézve, hogy ki kell elvégezze a környezetvédelmi rehabilitációt. Sőt, már az Európai Unió is figyelmeztette Romániát arra, hogy kezdjen valamit az országban lévő veszélyes hulladékokat tároló területekkel, különben szankciókra számíthat az ország. Úgy tűnik, hogy az utóbbi időben történtek előrelépések eben a vonatkozásban, mert mindegyikre benyújtották már a dokumentációt a környezetvédelmi engedély megszerzéséhez. Erre az engedélyre van szükség a környezetvédelmi rehabilitáció elvégzéséhez.

Az Alumina története

Az Alumina gyárat 1965-ben nyitották meg Nagyváradon, ez volt a Borsi úti ipartelep első létesítménye. Az itt gyártott alumínium nagyon keresett termék volt a rendszerváltás előtt. 1989 után a gyárat privatizálták, így lett belőle Cemtrade, amelyet a Ruskii Alumina orosz konszern vásárolt meg. De az oroszok nem feléleszteni akarták a korábban szebb napokat megélt gyárat, épp ellenkezőleg: 2014-ben egész egyszerűen lebontották az egész gyártelepet. Csakhogy a gyár mellett ott volt még a közel nyolcvan hektáron elterülő négy zagytározó is, ahova az alumíniumgyártás melléktermékei kerültek, és amelyekkel kezdeni kellett valamit. A helyzetet csak bonyolította az, hogy a privatizálási szerződésben nem rögzítették azt, hogy melyik félnek a kötelessége környezetvédelmi szempontból helyreállítani a területet. A Cemtrade álláspontja az volt, hogy ez a feladat a román államra hárul, hiszen a zagytározóban a kommunizmus alatt gyűlt össze a legtöbb salak. Mint azt Dorina Radovettől, a Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség szóvivőjétől megtudtuk, időközben eladták a zagytározókat. A C0 jelzésű zagytározót a Fibrocim cég vette át, amelyik már meg is szerezte a környezetvédelmi engedélyt a terület környezetvédelmi rehabilitációjára. A C1, a C2 és a C3 jelzésű tározókat először az Ingens, ettől pedig az Adevex cég vette meg, mely már benyújtotta kérelmét a környezetvédelmi engedélyre. Ez a dokumentáció most elbírálás alatt van a környezetvédelmi ügynökségnél, tudatta Dorina Radovet. Amennyiben megkapja a cég az engedélyt, elkezdődhet a rehabilitációs munka, amelyhez a vállalat uniós finanszírozást akar találni.

Sinteza

Ugyanilyen problémát jelent a Sinteza gyár tizenhét hektáron elterülő veszélyes hulladékokat tároló telepe is, ahova a gyártás rendkívül mérgező melléktermékei kerültek. 2006-ban a megyei környezetvédelmi ügynökség megtiltotta a Sintezának, hogy több veszélyes hulladékot dobjon a telepre és egy környezetvédelmi terv elkészítésére is felszólította a gyárat üzemeltető céget. Nem mondhatni, hogy elsiették ezt, ugyanis az ominózus terv csak 2017-ben készült el, de mint azt Dorina Radovet lapunknak jelezte, az ügynökség kérte a dokumentáció újrakészítését, mert a mostani anyag nem vette figyelembe a hulladéktárolás műszaki előírásait rögzítő 757/2004 számú rendeletet. Dorina Radovet elmondta, hogy mind a hulladéktároló telep, mind pedig a zagytározók esetében a legfontosabb az, hogy nem gazdátlan területekről van szó, és a tulajdonosok megtették az első lépéseket a környezetvédelmi rehabilitáció érdekében. De hogy mikor fog valami konkrét és érdemleges történni, azt nem tudni. Ebben a vonatkozásban a környezetvédelmi ügynökség szóvivője arra hívta fel a figyelmet, hogy nem az ügynökség szab határidőket az érintetteknek, hanem a tulajdonosok által kidolgozott tervek függvényében változnak a határidők is, vagyis, ha a környezetvédelmi rehabilitáció elvégzéséhez két évre lesz szükség, akkor a környezetvédelmi engedély is ennyi időre lesz érvényes. A rehabilitáció után ipari létesítményeket lehet majd építeni a szóban forgó telkeken. Kérdésünkre válaszolva Radovet hozzátette, hogy az Európai Unió sem szabott konkrét határidőt, amíg Romániának alkalmazkodnia kell az uniós előírásokhoz, de az országnak folyamatosan igazolnia kell, hogy megteszi a szükséges lépéseket a környezetvédelmi direktívák betartása és betartatása érdekében." 

Forrás : biharinaplo.ro