Kell-e tudni románul ?

Kell-e tudni románul?Ez nem kérdéses,IGEN.Sőt meg is követelik.Aki nem tud, az orra alászeretik dörzsölni : Dacă trăiești în România,trebuie să știi romănește ! Ezt a mondatot sokan hallották már,különösen,ha nem tudtak románul. Édesanyámnak többször mondták,de hiába,mert élete végéig sem tudta megtanulni.Hagyom édesanyám emlékét,mert  szeretnék elmondani egy történetet a román nyelvtanulásról.

Gyerek és fiatal az 1960-as és 1970-es években voltam.Abban az időben a nacionalista eszmék elvoltak fojtva,alig éreztük.Mi,gyerekek a játszással voltunk elfoglalva,nem pedig nyelvtanulással.Egyszerűen fogalmazva,játszva tanultuk meg egymás nyelvét.Nagyváradon volt egy olyan családias hangulat,mely védelmet jelentett az etnikai feszültségtől.Együtt játszottunk,együtt csináltuk a csínytevéseket.Természetes volt egymás nyelvét megtanulni,legalább köznapi szinten.

Miért írtam le ezt?Mert a mi generációnk megőrizte ezt a hagyományt.Bárhol is találkozzunk is,a családias,baráti légkör jellemez bennünket.Volt és van egy csavar,a vegyes házasság.A szerelemnek lehet parancsolni?A tapasztalatok szerint,nem.A mai fiatalok esetében is érezhető ez a tendencia,melynek a szélsőséges nacionalisták nem örvendenek,mert nem tudnak könnyen össze uszítani.Nagyvárad toleráns város volt és még marad is.

Nem vagyok újságíró,ezért rövidre fogom a két történetet.Az első az 1960-as években történt.Kalandos életem volt,mert szüleim elváltak,és így falura kerültem a nagyszüleimhez kerültem három évesen.Alig telt el két év,édesanyám férjhez ment.Váradon kezdtem el az első osztályt.Sajnos történt egy komoly dolog,és ennek eredményekként ismét a nagyszülőkhöz kerültem.Az egyik negatív hatása az volt,hogy lassan elfelejtettem a román nyelvet,mert nem nagyon volt kivel beszéljek.A község 98%-ban magyar volt.

Az ötödik osztályt kezdve egy szigorú román tanárt kaptunk.Tanár úr beszélt,mi hallgattuk.B. László tanár úr megelégelte,hogy szinte némák voltunk román órán.Igaz volt köztünk 4-5 akivel még tudott beszélgetni. Kijelentette, megbuktat,ha nem tanulunk meg románul.Szülői értekezleten bejelentette,hogy ő nem azért jött,hogy egyedül beszélgessen a román órán.Erről nagyapám tudomást szerzett.Délben amikor hazaérkeztem nagyapám megvárta míg szabad leszek,majd leült mellém.Elmondta a saját történetét,és azt,hogyan tanult meg románul és milyen előnye volt az egész életében.

Nagyapám 1901-ben született egy tehetős paraszt családban.Elvégezte a hat osztályt.Az apja azt mondta :
- Albert,eljött az idő,hogy tanulj szakmát. Öltözzél fel,mert megyünk Váradra.

Megérkeztek Váradra.Az első mesterség melyet megpróbált,kipróbál,majd haza menekült,az asztalos mesterség volt.A lényeg,ismét Váradra jöttek az édesapjával.Több választási lehetősége volt,de egyik sem volt az ínyére.Végül a Zöldfa utcába érkeztek.Nem volt mit tenni,határozni kellett.A választás a borbély üzlet lett.Nagyapám beállt inasnak,Nagyvárad legjobb borbélyához.

Rövid időn belül nagyapám megtanult a borbély mesterség csínját-bínját.Volt még egy dolog,melyet megtanult,a köznapi román nyelvet.Elkezdte mesélni milyen előnye volt az életében a román nyelvtudás.1914-ben kitört az első világháború. Nagyapámnak haza kellett menjen.Majd amikor Erdély egyesült Romániával, három évre bevonult a királyi hadseregbe.Hunyad környékén volt katona. Elmesélte milyen nehéz volt az első három hónap.Történt, az ezred borbélya megbetegedett.A parancsnok megkérdezte,ki áll be helyébe.Nagyapám jelentkezett.Annyira megvoltak elégedve a munkájával,hogy megmaradt borbélynak.Nem csak szépen nyírta a tiszt urakat,hanem tudott velük beszélni is,melyet nagyon értékeltek.Sokszor dolgozott mint tolmács is.Szerinte a román nyelvtudásának köszönheti,hogy könnyű helye volt három éven keresztül.

Eljött a leszerelés ideje.Hazajött,de mit tegyen.Édesapja öreg és beteges.Nem telt el egy-két nap amikor a román bíró,ma polgármester hívatta.Miért?Mert megtudta,hogy tud románul és nagyon jól tanuló is volt a helyi iskolában.Kapott egy perceptori tisztséget,melyet 17 évig látott el.

Kötelező lett a koncsentra,vagy concentra,amely azt jelentette,hogy hat hónapra a királyi hadsereg elvitte munkára a hadviselt férfiakat.Őket a távoli Beszarábiába vitték.Mi lett ott a sorsa?Nem dolgozott egy percet sem,mert megnézték a paírjait,melyben mint percseptor szerepelt.Feladata az előkönyvelés volt,illetve más fontos feladat volt rábízva.Miért?Mert jól tudott románul,és értett a könyveléshez.Mint percseptor,sokat dolgozott a számokkal,ugyanis az adókkal foglalkozott.Hat hónap hamar eltelt a számára.De a szocializmus éveiben a Községházán dolgozott,mert alig lehetett pótolni néhány évig.Nem csodálkozok,mert a Kollektíva elnökének 4 osztálya volt.Nagyapámra szorult.

A beszélgetés végén arra kért,hogy tegyek erőfeszítést,mert megéri,ha tudom a román nyelvet.Nem pofozkodott,kért.Tőle soha nem kaptam egy pofont,de amikor felemelte a hangját,hát az rosszabb volt mint a pofon.A lényeg, megtanultam a román nyelvet,melynek hasznát veszem a mai napig.Amikor a román nyelvről van vita,nagyapám jut eszembe.Ő csak kért,nem pofozkodott '