Nagyapámra emlékezve ...

 

Forralt vörös bor pirított kenyérrel.Saját fotó 

Általában forralt otelló borral és pirított kenyérrel kínált nagyapám az év első napján.Ez egy bevett szokás volt nálunk.Nem tudom miért,de ha van borom,ezt a szokás követem,mert jó a forralt bor cukorral és borssal.2018 első napján ugyanezt tettem,igaz nem disznó zsírral kentem meg a pirított kenyeret.Nagyapám még betett a lerbe néhány krumplit is,mely igen csak jól jött szilveszter után.

Nem akarom untatni az olvasót érzelgős bejegyzéssel,de szeretnék megosztani néhány emléket ,mely nagy hatással volt rám.Nagyapám egy szeretett és közkedvelt ember volt.Életfilozófiája mai napig elkísér.Tőle tanultam meg néhány fontos dolgot,melynek nagy hasznát vettem a mai napig.Néhány szó az életéről :

1901-ben született.A hat elemi osztály elvégzése után asztalos inas volt talán egy hónapig.Felmondott,de az apja azt mondta,az asztalos szakma piszkos,de elviszlek oda ahol nincs por.Nagyapámat a Zöldfa utcába vitte az egyik leghíresebb borbélyhoz inasnak.Itt jobb volt a helyzet.Az egyik dolog mely nem tetszett nagyapámnak,az volt,félóránként a szembe levő étterembe kellett menni egy darab szivarért.Ez egy kicsit bosszantó volt, de kibírta.A borbély szakmát élete végéig gyakorolta,igaz csak baráti körben.Mi volt az előnye,hogy borbély lett?Az egyik ,élete végéig volt egy olyan szakmája,melynek nagy hasznát vette.Csak egy történetet mondok el.Nagyapám a királyi Romániában volt katona.Egyszer majdnem egymásnak mentek a székelyek és oltyánok a kocsmában. Meghallotta,gyorsan a kocsmába ment.Mivel a Zöldfa utcában volt román kliense,megtanult román nyelven.Ennek hasznát vette,mert kibékítette a két tábort.Igaz furfangosan,mert a székelyek nem tudtak románul,az oltyánok magyarul.Ő volt a fordító.Sikerült lecsillapítani a kedélyeket, majd egy asztalhoz leülve a két tábor tagjai az ital hatására " barátok" lettek.Ha volt konfliktus köztük,nagyapám volt a békítő.Történt a században,hogy a borbély beteg lett,és kórházba került.Nagyapám jelentkezett borbélynak.Nagy sikernek örvendett,mert a tiszteket sokkal szebben nyírta meg mint az elődje.Sőt a csizmákat is olyan fényesre tudta "törölni",mint senki.A másik előnye az volt,hogy tudott kommunikálni a tisztekkel a román nyelv tudásával.Míg a többiek futkároztak a nagy melegben,nagyapám az ablakon keresztül nézte a társait,miközben nyírta a tiszt urakat.

Egy kicsit hosszúra sikerült a visszaemlékezésem,de lehet képet kapott arról,milyen nevelésben részesültem.Nagyapám szerint csak két ember létezik : a jó és a rossz ember.Ne azt nézzem,hogy magyar,vagy román,vagy cigány,hanem hogy milyen ember.Sőt arra tanított,hogy én adjam meg a tiszteletet,még ha nem is kapom vissza.Ez a mai napig hatással van rám.

Nagyon érzékeny volt a nacionalizmus kérdésében.Azt mondta,jobb ha kiegyensúlyozottak maradunk,mert a nemzetünk között is vannak rossz emberek.Ne essünk túlzásba,mert a honfitársaink is tettek olyan dolgokat,melyekre nem lehetünk büszkék.Nem tudtam miért emlegette a turáni átkot.De az,hogyan bánt az emberekkel,azt mutatta számomra,hogy példáját követnem kell.Bocsáss meg az ellenségednek is - mondta,mert az jó tett Isten előtt.

Elkezdtük tanulni a történelmet.Belenézett a kommunisták által írt történelem könyvbe.Azt mondta,adok neked egy jobbat.Adott egy Magyarország története című könyvet,melyet az Osztrák-Magyar Monarchia ideje alatt nyomtattak.Én ez a könyv alapján kezdtem tanulni a történelmet. 

Sógorom román,akivel többször leülünk beszélgetni.A történelem területén sokszor ellentétes a véleményünk,de valahogyan mégis közös nevezőre jutunk,igaz a kompromisszum segítségével.Sokszor engednem kell,de meg van a jutalma.

Egy szülői értekezleten elhangzott a román tanárnő szájából,hogy a magyar tanulók nem akarnak megtanulni románul.Egyszerűen nem is beszélnek vele román nyelven.Hát igen,nagyon nehéz megtanulni egy nyelvet,ha nem akarunk.De ha itt élünk,jobb lenne legalább a hétköznapi nyelvezetet megtanulni,mert hasznát vesszük az életbe.Nem kell a mellünket döngetni,mert nem járunk jól.Ha elmegyünk egy másik országba,és ott akarunk élni,meg kell tanulnunk a nyelvet.Igaz,az is elhangzott a szülői értekezleten,hogy a magyar gyerekek összebeszéltek, és ezért nem akarnak beszélni a román tanárnővel,akit rossz tanárnőnek tekintenek,pedig a statisztika az ellenkezőjét mutatja.Jó volna,ha végre alternatív módszerrel tanulnák a gyerekeink a román nyelvet.Ez már más téma.

Nagyapám 1985-ben halt meg.Sokszor visszaemlékezek rá,mert szeretetre méltó ember volt.Szüleim elváltak,de nagyapámék mint sajátjukat úgy neveltek fel engem három éves koromtól 15 éves koromig. Nagyon hálás vagyok a Teremtőnek,hogy ilyen nagyszüleim voltak. Befejezem,mert könny került a szemembe ...