Mese egy letűnt világról

Milyen volt az élet Ceaușescu alatt?-kérdezte a fiam.Elkezdtem mesélni azokról az időkről,melyeket átéltem.Elsősorban a Karácsonyról meséltem,mert ez érdekelte a fiamat.Nem tudja elképzelni azt sem,hogy jegyre kaptuk a lisztet,az olajat,a cukrot és más fontos élelmiszert.Hajnalba keltünk,hogy sorba álljunk a tejért,a kenyérért.Nem is beszélve a narancsról,a grefuitról,a citromról,a fügéről, melyeket nagyon ritkán kaptunk.Volt úgy is,hogy előtted fogyott el.Micsoda érzés volt!A szalon cukorhoz viszonylag könnyen hozzá jutottunk.Azt is elmondtam a fiamnak,hogy a "pult alatt" kellett beszerezni az élelmiszerek többségét.Ha volt reláció,vagy pila,akkor megkaptad drágábban.Ha valaki az Olajgyárban,a Cukorgyárban,Szeszgyárban,netalán malomba dolgozott,segített a családján,a barátin,az ismerősein,mert "megszerezte" a kért árut. Lehet többe került,de megvolt és lehetett készülni az ünnepre.

Szeretném még azt kiemelni,hogy milyen családias hangulat volt nemcsak a családokban,hanem a munkahelyen is.Miért emeltem ki ezt a tényt a fiamnak?Mert Karácsonykor dolgoztunk akár három váltásban,mert nem volt hivatalos ünnep.Volt amikor a családi vacsora mellől kellett menni dolgozni. Igaz,rejtve ott is megtartottuk az ünnepet.Nem is beszélve a hideg telekről.Sokszor volt éjszaka -15 , -20 fok is.De akkor is kellett menni dolgozni,mert nagyon komolyan vették a hiányzást.Senki nem akart az utcára kerülni.Ha valaki lépcsőházban lakott, akkor sokszor a szomszédok segítették egymást.Azt a hangulatot nem tudom elfelejteni.Édesanyám szokása volt,hogy sokszor "elosztogatta" a szomszédoknak a kalácsot,és a süteményeket.De helyébe mi is kaptunk.Nem tudom elfelejteni,hogy este érkeztem haza a munkából,az asztalomon egy darab kürtös kalács volt.Igen, a szomszéd néni,aki székely volt nem felejtkezett meg rólam.Nehezen tudom elfelejteni ezeket az időket.Lehet mesének tűnik a fiamnak,de megéltem ezeket a nehéz időket.Sajnos ez a világ letűnt,eltűnt,soha nem tér vissza.