Köszönet a mentősöknek

Saját fotó 

Nehéz helyzetbe kerültem.A feleségem pánikba esett.Nem tudtam mit tegyek. Nem volt más,hívtam a segélyszámot.Egy hölgy udvariasan bemutatkozott, megkérdezte miben tudna segíteni.Röviden elmondtam a helyzetet.A hölgy azt mondta hogy kapcsol az illetékeshez,aki szintén érdeklődött a beteg helyzetéről. Azt mondta,hogy már útban van egy teljes mentő.Gyorsan lementem a lépcsőház elé.Talán ha öt percet kellett várni,a mentő villogva megállt ott ahol nem akadályozta a forgalmat.Kiszállt két nő és két férfi felszerelve táskákkal és egy kisebb oxigénes palackkal.Mutattam az utat.Belépve a lakásba a doktornő a feleségem mellé ült,és kedves szavakkal kérdezte mi a baj,mit érez.Megmérte a pulzusát,az egyik férfi gyorsan a feleségem a szájára tette a lélegeztető gépet, mert nem kapott levegőt az erő köhögés miatt.A másik fiatal nő segédkezett a doktornőnek.A másik férfi tartotta és rendezte a táskákat.A doktornő több kérdést tett fel a feleségemnek,aki láthatóan az injekció hatására megnyugodott, és válaszolt a kérdésekre.Kiderült hogy a doktornő mellett a fiatal nő önkéntes, a táskát tartó férfi a sofőr,a férfi aki a feleségem szájára tette a lélegeztető gépet a beteggondozó volt.Eltelt egy félóra, a doktornő ismét megvizsgálta a feleségem tüdejét,majd azt mondta,nem kell bevinni a kórházba,mert nem sürgősségi eset. Láthatóan a feleségem megnyugodott.A doktornő felírt néhány receptet,majd kétszer elmagyarázta a használati utasítást.Gyorsan összeszedtek mindent, de még maradtak vagy öt percet,és mondták ,egy másik beteghez mennek.A sofőr megjegyezte,a kezdéstől nem volt 10 perc megállása sem.A doktornő azt mondta, hogy egy nagyon ellenálló vírus van,melyre nagyon kell vigyázni.Mind a négyen sietve távoztak.Még egy köszönetet sem tudtam mondani,mert meg voltam hatva.Élőben láttam,hogyan dolgoznak a mentősök. Az egy összeszokott mentős csapat volt.A hivatásukat nagyon jól teljesítették,mert a pánikban levő feleségemet percek alatt megtudták nyugtatni.

Nap mint nap látom,hallom a mentő szirénáját villogni,mert sürgősségi eset van. Menteni kell az emberek életét,vagy el kell látni a betegeket.Mintegy húsz éve voltam hasonló helyzetben,amikor édesanyámhoz kellett kihívni a mentőt éjszaka.Gyorsan megfogták,és azonnal a kórházba szállították,mert csak ott tudtak rajta segíteni.Taxival mentem utánuk,de nem hagytak bemenni,mert rossz látvány fogadott volna.Reggel tudtam meglátogatni édesanyámat,és kiderült, az életét mentették meg.

A fotón nem a történetben szerepló mentőt láthatják.Számukra természetes,hogy rohanjanak a beteghez.Ez egy élethivatás.Nem könnyű "szakma",mert készek kell legyenek minden percben.Aki nem szereti hogy mentős legyen,az vagy el sem kezdi,vagy gyorsan pályát változtat.Megjegyzem ezt egy átlagfizetésért , vagy valamivel többért teszik.

Lehet sokkal szebben kellett volna megírnom ezt a bejegyzést.Inkább az érzéseimet írtam le.Arra jó a bejegyzés,hogy köszönetet mondjak a mentősöknek, akiknek a nevét sem tudom.Befejezésül annyit szeretnék leírni : Köszönet '