Forradalom és rendszerváltás Nagyváradon 1989-ben

 

Forrás : transindex.ro 

"Temesvár közelsége ellenére a forradalom békésen zajlott a határszáli településen, összecsapásra nem került sor." - írja Tavaszi Hajnal a Transindexben.Biztosan sokan visszaemlékszünk az eseményekre.Mi történt ?Nézzük egy újságíró szemszögéből :

"Az 1989. decemberi események Románia nyugati határszéli városaiban különböző intenzitással zajlottak. Temesvárnak a Ceauşescu-rezsim ellen irányuló ellenállása nem terjedt futótűzként a nyugati határszél településein.

Arad kivételével a forradalmi eseményektől terhes december 16-22. közötti időszakban a határ menti településeken nem került sor összecsapásra a hatalom és a politikai változást sürgető csoportok között. A Temesvártól mindössze 187 kilométerre fekvő Nagyváradon a forradalom forgatókönyve sajátos módon íródott. A temesvári történésekről valamilyen szinten mindenki tudott. A várakozás, a kivárás időszakát jelentették ezek a napok. A feszültséget a munkahelyi összekacsintások vagy a szoros baráti körben elejtett megjegyzések oldották valamennyire.

December 16. táján valahonnan szárnya kapott az a híresztelés, hogy Nagyváradon is szétszórtak Ceauşescu-ellenes röpcédulákat, de a cédulákat az elbeszélők közül senki sem látta. Hasonló kósza hírként szereztünk tudomást az éjszakai igazoltatásokról, esetleges rendőrségi előállításokról; ezek a híresztelések sem bizonyítottak. Az eseményekhez kötődő egyéni visszaemlékezések újabb és újabb adalékokkal szolgálnak a forradalmi napokat megelőző várakozási időszakra: ilyen a temesvári halottakat gyászoló, fekete szalagot viselők protest csoportja vagy a temesvári vérengzést elítélő nyilatkozathoz történő aláírásgyűjtés. Sokak számára emlékezetes Rocska Gyula története, „ (…) mert azokban a napokban a nagyváradi magyarság az ő leleményes bátorságáról beszélt, büszkeséggel és csodálattal gondoltunk az egykori ötvenhatos politikai fogolyra, aki a kommunista Románia külpolitikai folyóiratával a kezében kiállt a városközpont legforgalmasabb pontjára, közel a színházhoz, a vasúti menetjegy iroda elé és hangosan tiltakozott a hadsereg - a békésen tüntető diákság ellen elkövetett - erőszakos fellépései, atrocitásai ellen. A járókelők természetesen a temesvári diákokra gondoltak, Rocska Gyula is, de amikor a Milícia bevitte, a Lumeaban közölt cikkre hivatkozott, amely az izraeli hadsereg atrocitásait bírálta. Néhány pofon után elengedték, a milícia óvatos volt, magatartásával nem akarta provokálni a lakosságot, nehogy a városban is elinduljon a temesvárihoz hasonló népfelkelés.” (Stanik István közlése). December 18.-án a Bihar Megyei Milícia keretében működő elhárító osztag parancsnokságát utasították, hogy a Temesvár-Jászvásár útvonalon közlekedő vonatszerelvényt a Nagyszalonta és Nagyvárad közötti útszakaszon meg kell állítani. A közbelépésre azért volt szükség, hogy a vonaton utazók, egyetemisták és civilek ne adhassanak hírt a temesvári megtorlásokról és eseményekről. A vonat utasai időközben radikalizálódtak, a Deşteaptă-te române, a Hora Unirii és más hazafias dalokat kezdtek énekelni, Ceauşescu-ellenes jelszavakat skandáltak, és a vonat oldalára krétával rezsimellenes jelszavakat festettek. A vonatot a Nagyváradhoz közeli Biharszentandráson akarták megállítani, de az utasok követelésének engedve a vonat begördült a nagyváradi vasútállomásra. Az akció parancsnoka azonban, hogy elkerülje az erőszak alkalmazását, a parancs további teljesítését is csak mímelte, és a nagyváradi állomáson sem vezényelte ki a peronra az utasok ellen a rohamosztagot, mindenki leszállt, aki akart és szabadon eltávozott. Ezért a későbbiekben előléptették és több elismerést is kapott. (Mircea Bradu közlése) Itt Moş rohamosztaga várta a vonatot, a 30 fős legénység a szerelvény mellett felsorakozott, kisebb incidenseken kívül rendbontás nem történt. Egyfajta „vihar előtti csend” volt érzékelhető a városban. December 21.-én, az éjszakai órákban, újabb bizalmas értesítés érkezett Bukarestből a polgármesterhez, hogy másnapra, december 22.-re a bukaresti tömeggyűléshez hasonlót kell összehívni a polgármesteri hivatal előtti térre. Reggel a polgármester, nem tudni, miért, lefújta a gyűlést. Ennek ellenére délelőtt 10 óra táján néhányan megjelentek a téren. A gyűlés, a bukaresti események felgyorsulásával elveszítette aktualitását, és a diktátor házaspár megfutamodását követően, a televíziós közvetítés befolyására, jókora tömeg gyűlt össze a városháza előtti téren. 

A nagygyűlés elnapolására vonatkozó rendelkezést a vállalatoknál már nem tudták végrehajtani, a vállalatok alkalmazottai nagyobb csoportokban, szervezetten érkeztek a térre. A nagygyűlés a kommunista rezsim elleni tüntetésbe csapott át. Tulajdonképpen erre, a 22.-i napra összpontosultak a „békés forradalom” eseményei: rezsimellenes tüntetés, a hatalomátadás és hatalomátvétel. December 22.-től a szervezkedés több irányban is megindult. Erre a napra tehető a magyarság sorsformálásának egyik fontos mozzanata, amikor a nagyváradi magyarok kicsi csoportja december 22-én este ötletszerű próbálkozásba kezdett a magyarság helyi, legitim szervezetének létrehozására, és ezen a napon törnek be Papp László, a Nagyváradi Református Egyházkerület püspökének a lakásába, illetve a püspök ezen a napon menekül el. Mircea Bradu, a színház akkori igazgatója, aki folyamatosan részt vett a polgármesteri hivatalban megtartott, pártaktívát mozgósító eligazításokon, 22-én délelőtt saját elhatározásából a katonai parancsnokságra indult informálódni, amikor a városháza előtti téren észrevette a gyülekező tömeget. A polgármester, Gheorghe Groza irodájában kötött ki, együtt figyelték, és később együtt irányították az eseményeket. Az eseményekbe később bekapcsolódó és vezető szerepet vállaló színész, Daniel Vulcu közlése szerint nem tudni, Bradu miért volt ott, de amire Vulcu a térre és a polgármester irodájába jutott, Bradu már átvette a kezdeményezést. Déli 12 órára a katonaság, Nicolae Şchiopu katonai parancsnok vezetésével, megérkezett a térre, a tüntetőket a katonai jelenlét meglepte, de az Armata e cu noi! forradalmi jelmondat feloldotta a feszültséget. Şchioput a polgármester irodájában várták, nyilvánvalóan csatlakozott a forradalom ügyéhez. Rövidesen átvette a város és a megye közbiztonságának irányítását, megszervezte a járőrözést (katonák és civilek járőröztek), biztosította a fontos közigazgatási és termelési egységek biztonságát. A Tanács előtti téren összegyűlt tömeghez Mircea Bradu intézett beszédet, őt követte Şchiopu parancsnok és az egyház képviselői. Az épületben tartózkodók később is a városháza erkélyéről buzdították vagy csitították a tömeget – Daniel Vulcu volt az egyik vezérszónok, ő képviselte az újat, a tömeg lelkesen fogadta. A szónokok között egyházi képviselők is megjelentek. Gheorghe Nemeş és Megheşan ortodox papok közös imára hívták a tömeget. December 22-től Stanik István újságíró, akit 1988-ban a Securitate utasítására politikai okokból eltávolítottak a Fáklya szerkesztőségéből, a Polgármesteri hivatalban megalakult forradalmi csoport tagjaként, tevékenykedett. Stanik jelenléte a Tanácsban, az alakuló RMDSZ szempontjából, kapcsolatteremtőként hasznosnak bizonyult. „Nem véletlenül mentem december 22-én, délelőtt egykori munkahelyemre, a Fáklya szerkesztőségébe, hanem azzal a szándékkal, hogy meggyőzzem volt kollégáimat, vegyük kezünkbe az irányítást és jelentessünk meg a forradalmi eseményekhez igazodó lapszámot. A szerkesztőség vezetői: Dérer Ferenc pártaktivistából lett főszerkesztő, Tóth Jenő vonalas szerkesztőségi főtitkár azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy, ha megszűnt a párt, megszűnt a kiadó is, tehát semmilyen lapszámot nem lehet megjelentetni. Látva, hogy a lapnál nincs tennivalóm, a városházához mentem. Átverekedtem magam a tömegen, bejutottam az épületbe, ahonnan december 25-e reggelig, három napig ki sem jöttem. Egy óra múlva, beválasztottak az Ideiglenes Népi Tanács legszűkebb vezetőségébe, amelynek január közepéig tagja voltam. Ebben a minőségemben december 22 este behívattam a helyi román és magyar nyelvű napilap főszerkesztőjét és utasításba adtam nekik és a nyomdának, hogy jelenjenek meg a napilapok és tájékoztassák az olvasókat a forradalmi eseményekről, közöljék a forradalmi tanács határozatait. A december 23-i számban megjelent egy jegyzetem is. Aznap magyarul mondtam beszédet a városháza erkélyéről, a mintegy tízezres tömegnek. Ismerősöm szerint nagyváradi Városháza erkélyéről ez volt az egyetlen magyarul elhangzó beszéd a Bécsi Döntéstől napjainkig.” (Stanik István közlése) A déli órákban a tömeg egyöntetűen Mircea Bradut kiáltotta ki a város első szabad polgármesterének. A hivatalban tartózkodók rövidesen megalakították az ideiglenes Népi Tanácsot, és Nagyváradot felszabadított városnak nyilvánították.

A déli órákban egy nagyobb csoport a Securitate székháza ellen indított támadást, betörtek az épületbe, Ceauşescu képét és néhány könyvet elégettek az épület előtt. Eközben a polgármesteri hivatalban az események előre haladtak, a megyei pártaktíva tagjai is akcióba léptek. Ők is megalakítottak egy ideiglenes bizottságot, viszont rosszul tájékozódtak és lemaradtak a városban végbemenő eseményekről. A két forradalmi bizottság tagjainak találkozójára délután 18 óra táján került sor. A Népi Tanács vezetői ekkor véglegesítették saját listájukat, ennek ellenére néhány személy neve a megyei listáról felkerült az övékére; a forradalmárok listáját ismertették a tüntetőkkel. Végül, 22-én este Nagyvárad katonai irányítás alá került, Şchiopu katonai parancsnoknak sikerült átvennie minden katonai egység irányítását. Mircea Bradu 22.-én este kórházba került szívinfarktus gyanújával. A december 23.-án megjelenő lapokban Mircea Bradu még a Népi Tanács elnökeként szerepel, de december 24.-én már Ioan Bordeiu nyugalmazott vezérőrnagy kapott megbízást az elnöki teendők ellátására.

 

A forradalmi tanács összetételét december 22-én hozták nyilvánosságra. A tanács két magyar nemzetiségű tagja, Stanik István és Kiss Ágoston visszaemlékezése alapján, véletlenül kerültek az események középpontjába. A szervezkedő magyar csoport 22.-én még nem vette fel a kapcsolatot a Nemzeti Megmentési Front frissen alakult ideiglenes bizottságával, saját sorait rendezte. Hermann László, Szabó Mihály később csatlakozott és került vezető pozícióba, ők aktívan vettek részt a megye vezetésében. Jelentős és azonnali változások mentek végbe a sajtó életében is. Stanik István így emlékszik vissza a történtekre: „ A nagyváradi magyar sajtóban azonban valóban forradalmi változások történtek. Január első napjaiban a kommunista Fáklyából demokratikus Bihari Napló lett. A szerkesztőség kicserélődött: a romániai magyar sajtóban példátlan módon, a kompromittált újságírók helyét az Ady Endre irodalmi kör írástudói vették át. Így lett hivatásos újságíró-szerkesztő Szilágyi Aladár, Szűcs László, Kinde Annamária, Simon Judit, Zudor János, Gittai István, Tóth Ágnes, Bokor András és még sorolhatnám a neveket. Valamikor 1990 februárjában indult be, és több éven át színvonalasan működött Nagyvárad rég óhajtott kulturális hetilapja, a Kelet-Nyugat, amelynek grafikáját a kiváló képzőművész Ujvárossy László készítette. És beindult a ma is kiadott Szemfüles c. országos gyermeklap és több más heti és havi kiadvány.” A decemberi forradalom utolsó nagyváradi, tragikus kimenetelű eseménye december 23-án éjszaka következett be: a repülőtér őrzésére kivezényelt katonák rálőttek egy teherautóra. A három utas közül egy személy meghalt. Tulajdonképpen 23-án, 24-én és 25-én röppentek fel az utolsó rémhírek a terroristákról, terroristákat szállító helikopterekről, amelyek Nagyvárad felett köröztek, vagy Nagyváradot szemelték ki célpontjuknak. A terrorista támadás hírére, december 24-én a Polgármesteri Hivatal épületét kiürítették, a városházán tartózkodók többsége hazament, csak a szolgálatot teljesítő civilek (az újonnan megválasztott bizottsági tagok) és katonák maradtak az épületben, a városközpontot elsötétítették, másnap a katonai parancsnokság nem erősítette meg, de nem is cáfolta a hírt. Az NMF bukaresti megalakulásával december 26.-tól, az események gyakorlatilag központi irányítás alá kerültek. December 26. és 30. között felhívásokat tettek közzé a napilapokban, az üzemekben megszervezendő NMF-csoportok létrehozására. A NMF üzemi listáira több magyar is felkerült, így juthattak be később a városi vagy a megyei vezetésbe, ezek a megbízottak valamennyien RMDSZ-taggá váltak. Az NMF vállalati csoportjainak megszervezésével szinte párhuzamosan indult meg az üzemekben az RMDSZ-tagok toborzása. Önkéntesek, vállalaton belül ismert mérnökök, mesterek toborozták a tagságot. December 28-án megalakult az NMF Municípiumi Tanácsa, december 30-án ismertették a Platformprogramját. A következő hónapban, 1990. január 23-án megalakult az NMF megyei bürója. Constantin Bozîntan mérnök lett a megyei elnök, a front egyik alelnökének Unterlender Mérai Jánost választották, ugyanakkor a tanács kisebbségvédelmi testületébe Hermann László került. A Municípiumi Tanács listáját 26-án közölték. A vezetésben helyet kapott Florian Serac közgazdász, akinek a hitelességét később a forradalmárok szövetsége kétségbe vonta. A tanácsba magyar tagok is bekerültek. A megye polgármestere Doru Drăghici mérnök lett, helyettese Herchi István ügyész, a titkári tisztet Şerban Blaj ügyész látta el. 

 

A megyei kulturális intézmények– múzeum, könyvtár, kulturális bizottság, levéltár – élén a forradalmi átalakulások nem idéztek elő változást. A ’90-es évek közepéig vezetőváltás is csak ritkán történt, ez nem jelentett feltétlenül ideológiai váltást, így ezek a kulturális intézmények a régi rendszer utolsó ideológiai bástyáiként élték túl a változásokat. Az RMDSZ Szövetség ideiglenes vezetőségének felhívása alapján, és a helyi előkészítő bizottság kezdeményezésére Nagyváradon is megalakult az RMDSZ Bihar megyei tanácsa. A tanács ideiglenes ügyvivő bizottsága nevében Nagy Béla elnök és Varga Gábor titkár adtak ki közleményt, 1989. december 25.-én. A Magyar Demokratikus Nemzeti Tanács, ahogy magukat nevezték, már december 25.-re megalakult. A 21 képviselő nevét tartalmazó listát elküldték a helyi NMF képviselőinek. A megyei szervezet vezetősége: elnök: Nagy Béla, titkár: Varga Gábor, tagok: Dérer Ferenc, dr. Király Ernő, Kiss Törék Ildikó, Kiss István György, Méder Zsolt, Stanik István. A városi szervezet a következőkből állt: elnök: Kun László, titkár: Jankó Szép Sándor, tagok: Jakabffy László, Jakobovits Miklós, Borsi Zsigmond, Tempfli József, Unterlender János. Ugyancsak 25.-én az RMDSZ-nek sikerült megszereznie az RKP megyei Pártkabinetjének épületét, mely egykor Református Kultúrház, majd a Magyar Népi Szövetség székháza volt. Az épület emeleti részét vette birtokba az RMDSZ megyei szervezete, később több magyar szakmai szervezetnek, tagszervezetnek vagy kisebbségi szervezetnek (pedagógusok szervezete, politikai foglyok szervezete, ifjúsági szervezetek, a Német Demokratikus Fórum) is működési teret biztosítottak. A magyar szakmai szervezetek közül az egyik legjelentősebbet, a Magyar Pedagógusok Szövetségét 1989. december 29-én alakították meg. A decemberben megfogalmazott programtervezetükben már célkitűzésüknek tekintették az önálló magyar iskolahálózat megteremtését. A szétválás ügye többnyire csendben zajlott le. Csak idő kérdése volt helyet találni az új, román tannyelvű líceum létrehozásának; erre a volt Pártiskola épületét jelölték ki. 

 

A bonyodalmat a katonai parancsnokság okozta, ők is jogot formáltak a Pártiskola épületére. A város vezetősége el akarta kerülni a konfliktust, sikerült az ügyet békés mederbe terelni. 1990 januárjától a helyi RMDSZ szervezet láthatóan megerősödött, az önkéntesek révén folytatódott a tagtoborzás, nemcsak Nagyváradon, hanem az egész Bihar megye területén. Az egykori Magyar Népi Szövetség tagjai is jelentkeztek, ők saját tapasztalataik alapján szerették volna újraszervezni a bihari magyarságot; ezúttal kevés sikerrel jártak, de tagokként évekig hűségesen támogatták a szövetséget. A vezetőség kiterjedt kapcsolatrendszerének és a hatékony szervezésnek köszönhetően egy hét alatt kialakították az RMDSZ Bihar megyei struktúráját. A vidéki tagszervezetek folyamatosan jelentkeztek. Margittán, Élesden, Belényesen és Nagyszalontán néhány hét leforgása alatt megindult a munka. Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetősége sikeresen kommunikált, a Bihari Naplóban helyet kapott RMDSZ Figyelő is a tagság állandó tájékoztatására jött létre. A szervezet a céljait igyekezett érthetően megfogalmazni a tagság és az állami szervek számára egyaránt. Az RMDSZ helyi vezetői már decemberben megfogalmazták az NMF-fel szemben támasztott elvárásaikat: 1. Az NMF valamennyi közigazgatási intézményben tegye kötelezővé az anyanyelv használatát, ismerje el az anyanyelv használatához való jogot. 2. Kötelezze a közoktatásért felelős megyei szervezeteket, hogy a tanév második felétől tegyék lehetővé a magyar nyelvű oktatást valamennyi szinten.

 

December 22-től napirendre került a két magyar történelmi egyház, a Nagyváradi Református Egyházkerület és a Római Katolikus Egyházmegye újraszervezése. A református püspökségen a változások már a forradalom első napjaiban bekövetkeztek. December 23-án ideiglenes intézőbizottság vette kézbe a kerület ügyeinek rendezését. A december 29-re összehívott egyházkerületi lelkészi gyűlésen elhatárolták magukat Papp László püspök tevékenységétől. A gyűlésen részt vett Tőkés László is. Papp László január 4-i hatállyal benyújtotta lemondását. Az új püspök megválasztásáig Nógrádi Béla nagybányai esperes, egyházkerületi főjegyző látta el a kerület teendőit. A Római Katolikus Egyházmegye is megoldást keresett helyzetének megváltoztatására. Január 3-án, az egyházmegye papi tanácsának ülésén örömmel vették tudomásul Francesco Colasuonnónak, a Szentszék nunciusának romániai tartózkodását. A nuncius hivatalos látogatása jogi helyzetük rendezését jelentette, mivel a nagyváradi püspökség visszaállítása és a püspöki szék betöltése meghatározta további tevékenységüket. A román állami vezetés nem akadályozta a püspökség visszaállítását, így kerülhetett sor arra, hogy március 14-re az egyházmegye hatósága nyilvánosan közölte, hogy visszanyerték évszázados státusukat, II. János Pál pápa kinevezte Nagyvárad 81. püspökét, Tempfli József nagyvárad-olaszi plébános, szentjobbi apát személyében. A püspök felszentelésére április 26-án került sor. - a Transindex.ro portálról

December 22-től napirendre került a két magyar történelmi egyház, a Nagyváradi Református Egyházkerület és a Római Katolikus Egyházmegye újraszervezése. A református püspökségen a változások már a forradalom első napjaiban bekövetkeztek. December 23-án ideiglenes intézőbizottság vette kézbe a kerület ügyeinek rendezését. A december 29-re összehívott egyházkerületi lelkészi gyűlésen elhatárolták magukat Papp László püspök tevékenységétől. A gyűlésen részt vett Tőkés László is. Papp László január 4-i hatállyal benyújtotta lemondását. Az új püspök megválasztásáig Nógrádi Béla nagybányai esperes, egyházkerületi főjegyző látta el a kerület teendőit. A Római Katolikus Egyházmegye is megoldást keresett helyzetének megváltoztatására. Január 3-án, az egyházmegye papi tanácsának ülésén örömmel vették tudomásul Francesco Colasuonnónak, a Szentszék nunciusának romániai tartózkodását. A nuncius hivatalos látogatása jogi helyzetük rendezését jelentette, mivel a nagyváradi püspökség visszaállítása és a püspöki szék betöltése meghatározta további tevékenységüket. A román állami vezetés nem akadályozta a püspökség visszaállítását, így kerülhetett sor arra, hogy március 14-re az egyházmegye hatósága nyilvánosan közölte, hogy visszanyerték évszázados státusukat, II. János Pál pápa kinevezte Nagyvárad 81. püspökét, Tempfli József nagyvárad-olaszi plébános, szentjobbi apát személyében. A püspök felszentelésére április 26-án került sor." 

Forrás : itthon.transindex.ro

U.I.

Meg kell köszöni a cikk szerzőjének,Tavaszi Hajnalnak,hogy leírta az eseményeket számunkra és jövő nemzedékeinek is '

A cikk szerzője : Tavaszi Hajnal

"1980-tól könyvtáros a Bihar Megyei Gheorghe Şincai Könyvtárban. 2006"- írja a Transindex.ro

1980-tól könyvtáros a Bihar Megyei Gheorghe Şincai Könyvtárban. 2006- - a Transindex.ro portálról

Az 1989. decemberi események Románia nyugati határszéli városaiban különböző intenzitással zajlottak. Temesvárnak a Ceauşescu-rezsim ellen irányuló ellenállása nem terjedt futótűzként a nyugati határszél településein. - a Transindex.ro portálról

Temesvár közelsége ellenére a forradalom békésen zajlott a határszáli településen, összecsapásra nem került sor. - a Transindex.ro portálról