Új adatok Szent Lászlóról a koponyavizsgálat nyomán

 

Fotó: Nagy Károly Zsolt

Az ereklye nagyszerű állapotban vészelte át az elmúlt kilenc évszázadot. A belső kapszulát 150 éve nem nyitották fel

"Az alsó állkapocs feltételezhetően Bolognában, a nyakszirtcsont egy darabja Nagyváradon, a koponya többi része évszázadok óta Győrött található. A Szent László koponyaereklyéjén végzett átfogó tudományos vizsgálatok megerősítik azt a feltételezést, hogy a közismert herma az egykori lovagkirály maradványait őrzi." - írja Ötvös Zoltán a Magyar Időkben.Biztosan sok váradit érdekelheti Szent László koponyavizsgálatának eredményei.Teljes cikk : 

"Másfél évszázaddal ezelőtt Simor János győri püspök, későbbi esztergomi érsek volt az utolsó, aki felnyittatta Magyarország harmadik legjelentősebb történelmi ereklyéjét. (Az első kettő a Szent Korona és a Szent Jobb.) Mindez 1861-ben történt. Azóta senki sem látta Szent László hermájának tartalmát. A kegyeleti jogokat gyakorló Győri Egyházmegye 2011-ben döntött úgy, hogy engedélyezi a relikvia fölmérését modern képalkotó eljárásokkal, modellezését, valamint az így nyert adatok alapján a király arcvonásainak rekonstrukcióját. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, valóban koponyaereklye van-e benne, a teljes koponya, vagy csak töredék, és arra leginkább, hogy I. László király maradványait őrzik-e. Több mint két tucat kutató – orvosok, antropológusok, történészek – vehette akkor (kesztyűs) kézbe az ereklyét.

Az 1046-ban született I. László 1077-től magyar, 1091-től horvát király is volt 1095-ben bekövetkezett haláláig. A legendák a késő lovagkori lovagi eszmény megtestesítőjeként emlékeznek meg róla, akit halála után először Somogyváron temettek el, majd onnan került Váradra – hittük legalábbis bő száz éven keresztül. Ezt a tévhitet Solymosi László történész tavaly októberi akadémiai székfoglalójában cáfolta. A somogyvári elhantolás teóriája Mátyás Flórián történész 1900-ban ismertetett elképzelésén alapult, és tartotta magát egészen a közelmúltig. Solymosi László szerint a lovagkirályt a váradi székesegyházban temették el, a somogyvári apátságban sohasem volt királysír.

III. Celesztin pápa 1192-ben avatta szentté I. Lászlót. Ekkor felbontották nyughelyét, maradványait díszes sírba helyezték át. A koponyát azonban különválasztották, és mellszobor alakú tartóba rakták. (A díszes sírt azóta sem találják Nagyváradon.) Az ereklyetartó 1406-ban, tűzvészben megrongálódott, a koponyának azonban nem esett baja. Hamarosan, még Zsigmond királysága alatt elkészült a mai ereklyetartó.
A felül nyitható hermába tett koponyát ezüstborítással vették körül. Naprághy Demeter 1606-ban hozta el Nagyváradról, majd Prágában restauráltatta. Naprághy 1607-es győri püspöki kinevezése után a Szent László-herma is a városban maradt, mivel a főpásztor végrendeletében az ottani székesegyházra hagyta azt. Közben történt egy-két dolog a relikviával…

A XV. század végén az állkapcsot elválasztották a koponyától, azóta vélhetően Bolognában őrzik. A nyakszirtcsontból Zichy Ferenc püspök 1775-ben egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott, és azt ott szintén díszes hermában őrzik. (A raguzai ferencesek kolostorában a Szent Lászlónak tulajdonított karereklyét óvják.) Simor János győri püspök 1861-ben az újonnan restaurált Héderváry-kápolnában helyezte el a relikviát. Szép oltárt készíttetett, és díszes üveggel borított tartóba tette az ereklyét. 1971-ben a Héderváry-kápolna restaurálásakor Simor püspök oltárát lebontották, és a hermát fekete márványtalapzatra helyezték.

Kőnig Frigyes képzőművész, tanszékvezető egyetemi tanár és a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Anatómia, Rajz és Geometria Tanszékének rekonstrukciós kísérlete

A szent király ereklyéjének tisztelete 1763-ban kezdődött körmenettel. Az év június 27-én hatalmas vihar csapott le a városra, melyet másnap erős földrengés követett, amelyben több épület súlyosan megrongálódott. Zichy püspök a nagyobb pusztítás elkerüléséért háromnapos könyörgést rendelt el. Július 9-én erős utórengés rázta meg a várost, másnap újabb körmenet vonult végig a városon, azonban ekkor az oltáriszentség helyett a Szent László-hermát hordozták. A veszély elmúlását Szent László csodájának tekintették, a püspök ekkor rendelte el „örök időkre”, hogy minden év június 27-én a herma hordozásával körmenetet tartsanak Szent László tiszteletére. Először a város falain tették ezt, majd azok lerombolása után az utcákon került rá sor. 1950–1989 között szünetelt a rítus, csak a székesegyház falain belül tartották meg a megemlékezést. A rendszerváltozás óta a korábbi formában tartják a körmenetet.

A 2011-es tudományos kezdeményezés néhány évvel korábbi sikeres relikviavizsgálatra vezethető vissza. 2007-ben ugyanez a kutatócsoport Széchényi Pál (1645–1710) kalocsai érseknek a nagycenki múzeumban őrzött múmiáját vizsgálhatta meg. A csoport tagjaiban vetődött fel, hogy a Győri Egyházmegye legféltettebb kincsét, Szent László ereklyéjét is hasonló elemzésnek vethetnék alá. Az elgondolást az egyházmegye támogatta, Pápai Lajos akkori megyés püspök megadta az engedélyt. A kutatók ezt azzal honorálták, hogy a felmerülő költségeket maguk teremtették elő, illetve olyan is volt, aki komoly felajánlással segítette a munkát.

Kőnig Frigyes képzőművész, tanszékvezető egyetemi tanár és a Magyar Képzőművészeti Egyetem

Művészeti Anatómia, Rajz és Geometria Tanszékének rekonstrukciós kísérlete

„Egyházunk úgy ítélte meg, hogy Szent László kultuszát a hagyományos vallási-történeti megközelítés mellett új szempontból, a modern technika lehetőségeit kiaknázva is tovább építhetjük. Szemernyi kétségünk sem volt afelől, hogy valódi az ereklye, de nem titkoltuk volna el az eredményeket, ha a kutatók más következtetésre jutnak.

Minthogy a herma belsejében rejtező ereklyetartó csupán kis részét engedi látni a maradványoknak, eleve fontos volt tudnunk, milyen állapotban van a koponya” – nyilatkozta 2011-ben a National Geographic Magyarország internetes lapjának, az ng.hu-nak Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola rektora.

Lukácsi egyházi felügyeletével és Kristóf Lilla Alida szakmai szervezésével, fél év előkészület után 2011 szeptemberében négy napot kaptak az orvosok, antropológusok, bölcsészek arra, hogy minél alaposabban feltérképezzék a 150 éve nem elemzett relikviát. Patonay Lajos anatómus (Semmelweis Egyetem) és Pálfi György antropológus (Szegedi Tudományegyetem) koordinálásával megindult a munka. Például mintát vettek a DNS-vizsgálathoz. A megmaradt három fogból egy kisőrlőfogat távolítottak el, valamint a koponyaalapból kiemeltek egy-egy centiméter átmérőjű csonthengert. A koponyaalap az agykoponya legvastagabb területe, így az innen vett minta adott esélyt egy értékelhető mitokondriális DNS-vizsgálat elvégzéséhez.

– A sok száz éves ereklyéből csak töredezett, további érdemi vizsgálatra, következtetések levonására, összehasonlításra alkalmatlan DNS-szekvenciát nyertünk. Ez nem a mi hibánk, hanem a mintát érték olyan hatások, amelyek miatt a génkészlet meghatározása a jelenlegi tudásunk és ilyen kis mennyiségű minta alapján lehetetlen. Ha sikerrel jártunk volna, a kezünkben volna egy referencia-génállomány a többi Árpád-házi királyhoz – tájékoztatott Patonay Lajos, aki szerint belátható időn belül előállhatnak olyan módszerrel, amellyel ilyen mintát is sikerrel elemezhetnek.

A radiológiai és egyéb vizsgálatokra a koponyaereklyét a győri Petz Aladár Megyei Kórházba, illetve az egyik helyi fogklinikára rendőri felvezetéssel és biztosítással vitték. Amikor nem mértek, fotóztak, szkenneltek, a Győri Hittudományi Főiskola páncélszekrényében helyezték el az egyébként a győri székesegyházban őrzött, felbecsülhetetlen értékű emléket.

Szent László jó állapotú koponyáján mindössze néhány sérülést észleltek, amelyeket a halál utáni beavatkozásokkal magyaráztak. A fogak felülete kopott volt, de szuvasodásnak nyoma sincs. A vizsgálat szerint a koponyáról az alsó állkapocs és a fogak jelentős részén túl egy-egy kisebb csontdarab is hiányzik. A Szent király, lovagkirály címmel idén június végén bemutatott, I. László életét, emlékezetét, a kutatások eredményeit összefoglaló, majd 250 oldalas kötet az uralkodónak tulajdonított maradványról eddig nem ismert adalékokkal szolgál. A kutatók érelmeszesedésre utaló jeleket találtak, de azt is megállapították, hogy a király nem szenvedett belső-, illetve középfülgyulladásban. Az arckoponya egésze az életkor és a nem szerint megfelelő sajátosságokat mutat. Összességében elmondható, hogy Szent László életében egészséges volt, erős fizikummal rendelkezett.

Az arcrekonstrukció alapján a királynak erőteljesen kiemelkedő szemöldökíve és mélyen behúzódó orrgyöke volt, szája közepes vastagságú lehetett. Azonban a koponyacsontokból nem következtethettek a hajviseletre, az arcszőrzetre, a mimikára, a tápláltságra. A rekonstruált arc kevéssé hasonlít a hermáéhoz, ami azzal magyarázható, hogy a herma mintegy 400 évvel a király halála után készült, az ötvösmester nem ismerhette Szent László pontos arcvonásait.


– Az antropológiai vizsgálat sok szempontból megerősítette, hogy valóban Szent László az, akinek a koponyáját őrzi a herma. A koponya tetejének négy részre oszló elszíneződése megfelel az ereklyetartó nyílásainak, és minden bizonnyal a régi idők embereinek keze nyomán alakult ki. Ugyancsak Szent László személyére utal, hogy egy 45–55 év közötti, maszkulin jegyeket mutató férfi koponyáját őrzi a herma. A vizsgálatok visszaigazolták a történelmi adatokat, megerősítették az elmúlt évszázadokban feljegyzett beavatkozások nyomait – mondja Kristóf Lilla Alida antropológus, aki szerint nem merült fel olyan adat, amely a kormeghatározásban általánosan alkalmazott C14-es, azaz a szénizotópos vizsgálat elvégzését indokolta volna. Ehhez az elemzésben egyébként is több csontminta kell, a kutatók azonban nem akartak a korábban említett fognál és az egy centiméteres csontfuratnál több anyagot felhasználni a koponyából. Egyébként sem a DNS-elemzés volt az elsődleges cél.

– Bármily furcsa is, az „csak” mellékszál volt.

A legfontosabb célkitűzés az volt, hogy minél többféle és minél pontosabb adathoz jussunk a koponyaereklyéről. Ezért került sor egyebek mellett 4D anatómiai szkennelésre (elsőként a hazai és nemzetközi antropológiai kutatások történetében), a felszíni rekonstrukciót segítő fotogrammetriai és háromdimenziós optikai digitalizációs elemzésre. A számítógépes tomográfia (CT) több lehetőségét is alkalmazhattuk: a volumentomográfiát a fogvizsgálatokhoz, a multislice technikát pedig a koponya teljes vizsgálatához. A CT-adatok alapján készítettük el a koponya pontos másolatát, amely lehetőséget adott mind a plasztikus, mind a grafikus arcrekonstrukciókra – foglalta össze a tudományos munkát Kristóf Lilla Alida.

Egy rejtély feltárásában a legmodernebb eszközök sem segítettek, fizikai erő kellett – ez esetben egy pecsét feltöréséhez. Az ereklye különböző anyagú és színű textíliákkal volt körülvéve. Az öreglyukon át egy kis lepecsételt hímzett szövetcsomagot emeltek ki, amely Simor János győri püspök pecsétjével volt lezárva. De mi van a csomagban? Hitelesítő iratok, kisebb ereklyék, vagy ez lenne az a középkori pénzeket tartalmazó pakk, amelyet Balics Lajos egyháztörténész Szent Lászlóról szóló, 1928-ban megjelent művében megemlít. Röntgenfelvételekkel sem jutottak közelebb a megoldáshoz. A pecsét feltörését Pápai Lajos megyés püspök – más módszer híján – engedélyezte. A Győri Hittudományi Főiskola rektorára, Lukácsi Zoltánra hárult ez a feladat. Így derült ki, hogy négy apró ezüstpénz bújt meg a csomagban. Az egyik Luxemburgi Zsigmond korában készült, a másodikat I. Ulászló, a harmadikat V. László, míg a negyedik dénárt I. Mátyás király uralkodása alatt verték. A négy érmét végül nem tették vissza az ereklyébe, hanem az Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár őrizetére bízták. Nem derült ki egyértelműen, hogy milyen megfontolásból helyezték el az érméket az ereklyetartóban. Kapcsolatukat az ereklyével továbbra is titok övezi – olvasható Lukácsi Zoltán tanulmányában, aki szerint más hasonló esetről, azaz ereklyében elhelyezett pénzekről nincs tudomás.

Fotó: Nagy Károly Zsolt

A király koponyájának természettudományos vizsgálatával szerették volna azt is világossá tenni, hogy az egyház – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – nem idegenkedik a modern tudomány módszereitől és eredményeitől

– Számomra nagyon fontos, hogy e kiemelkedő nemzeti ereklyénket minél több oldalról megismerjük, és ezáltal a köztudatban még jobban elhelyezzük. A természettudományos vizsgálattal szerettük volna azt is világossá tenni, hogy az egyház – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – nem idegenkedik a modern tudomány módszereitől és eredményeitől – összegez Lukácsi Zoltán. – Miközben a vizsgálatok megerősítették korábbi hitünket, hogy valóban Szent László koponyáját őrizzük a hermában, és mindenben alátámasztották eddigi tudásunkat, bízunk abban, hogy az ereklye tudományos vizsgálata olyanok számára is az érdeklődés tárgyává teszi az ereklyét, akik korábban nem foglalkoztak vele, vagy csak mint vallási emléket kezelték. Az ereklye eredetiségével kapcsolatban egyébként nem merült fel kétség korábban sem, hiszen története elég jól nyomon követhető. Inkább az állapotára, nagyságára, részleteire vonatkozóan voltak kérdéseink, hiszen 150 éve nem nyitották fel a belső kapszulát, és az akkori állapotról is csak felületes ismereteink voltak. Nagy örömünkre szolgált, hogy az ereklye nagyszerű állapotban vészelte át ezt a kilenc évszázadot. Úgy vélem, a kutatás mindent megvalósított, amit célul tűzött ki. Lehet, hogy a tudomány előrehaladtával egyszer majd újra érdemes lesz elővenni a koponyaereklyét, de most biztos, hogy jó ideig a meglévő információk feldolgozásával, értelmezésével foglalkozunk, újabb vizsgálatokat, főleg roncsolással történő beavatkozást nem tervezünk – mondja Lukácsi Zoltán.

Patonay Lajos nem tartja kizártnak, hogy a feltételezhetően Bolognában őrzött állkapcsot esetleg megvizsgálhatják, összeilleszthetik a Győrben őrzött relikviával. Ha összetartoznak – márpedig a történelmi adatok alapján ez tűnik valószínűnek –, akkor talán az sem kizárt, hogy a lovagkirály fejének két eleme ismét egy helyre kerül. Ez azonban messze túlmutat a kutatók lehetőségein, egyház-diplomáciai döntésre van szükség."
Forrás : magyaridok.hu