Egy héttel ezelőtt tanúi voltunk a Floridában tomboló Irma hurrikánnak. A tévében láthattuk mi maradt utána. Vasárnap délután mi is találkozhattunk a "kis Irmával ".
Mintegy öt perces találkozót nem fogom elfelejteni. A váradi hegyre érkezve azt láthattuk, hogy egyre nagyobb fekete fellegek "borítják " be Váradot. Megeredt az eső egy kis széllel. Alig telt el néhány perc, a szél egyre erősebb lett. A barátom a teraszon szeretett volna megteríteni. Felmásztam a teraszra. Sikerült néhány fotót és egy videót készítenem, amikor hallottam egy nagy zajt a hátam mögött. Hátra néztem. Egy műanyag bidont "emelt fel " a szél, nekivágva a támasztó rúdnak. Sikerült elkapnom, és biztonságba helyezni a bidont. Felemelkedtem hogy készítsek videót, de olyan nagy szél támadt, hogy majdnem "elröpített " messzire. Nem vártam meg a következő szél lökést, gyorsan "biztonságba helyeztem " magam. Elbújva a széltől vártam a sorsom jobbá fordulását. Mintegy öt percig tartott a találkozó a "kis Irmával ".Bevallom őszintén, megijedtem. Ez a személyes élmény "kóstolót " adott, milyen lehetett átélni a " nagy Irma " hurrikánt Floridában. Az volt az érzésem, hogy itt van a "vég "!.Mintegy öt perc elteltével gyengült a szél, és így tudtam lejönni a teraszról, hálát adva Istennek. Hálás voltam, mert nem történt semni bajom. Mi fog történni a következő találkozókor? Egyszerűen nem szeretnék sohasem találkozni egyik Irmával sem. De ki tudja mi fog még történni velünk. Sehol sem vagyunk biztonságban? A vasárnapi vihar tanulsága : Váradon sem lehetünk biztonságban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése