"Évtizedes előfizetője vagyok a Bihari Naplónak, sőt még az elődje, a Fálya is naponta beköszöntött házunkba. ’89 előtt élményszámba mentek Tőke Csaba jegyzetei, aki a sorok között kacsintott össze a valóságról a közösséggel. Később Bokor András, Neumann Ottó, Messzer László jegyzeteit olvasgattam nagy örömmel. Frappáns tematikák, igazi élményszámba menő szövegek voltak, közösségi elkötelezettség minden egyes precizitása benne volt. Politikai kérdésekben nagyon sokszor Wágner István, Szűcs László, Szilágyi Aladár és valószínűleg főszerkesztői tevékenysége miatt ritkább Rais István jelentetett meg jegyzeteket, kommentárokat.
Minden írásnak az alapja a pontosság volt, a precíz információ, és néha a jó humorú görbe tükör. Miért mondom ezeket? Mert az utóbbi időben látom, hogy vannak, akik újból ezen műfajokhoz nyúlnak. Egy-két kivételtől eltekintve azonban sótlan, nyílt vagy burkolt politikai véleményt olvashatunk. Ugyanakkor hiányzik a precizitás az információk, esetleg a cikkben emlegetett törvények valós ismerete.
Akkor, amikor Nagyváradon ma nyíltan látszik, hogy Ilie Bolojan sértett politikai vezetőként az oszd meg és uralkodj elvét próbálja érvényesíteni, a tollat ragadó, értelmiséghez tartozó jegyzetíró tudatában kell legyen annak, hogy neki is van felelőssége a közösséggel szemben. Nem rég egy ilyen publikált kommentárban, fellengzős értelmiségi fölénnyel próbálja kiosztani az egyik munkatárs a valóban kezdő önkormányzati képviselőnőt. Szakmaiatlanságot kiált, szinte dilettantizmust mond, és érdemi javaslatként egy ötletet fogalmaz meg. A javaslat lényege, a törvény szerint, beszéljenek a magyar tanácsosok magyarul a tanácsban, és ezt fordítsák a románoknak fordítóval, mert sugallja és írja a jegyzetelő, van erre törvényi keret, csak meg kell keresni. Érdemi munka, kiáltja. Kioszt mindenkit, de ő maga az állítását nem ellenőrzi le. Sajnos a közigazgatási törvény nem a településen lévő magyarok számarányához köti a tanácsban az annyanyelvhasználatot, hanem a tanácsban, testületben lévő arányokhoz. Egyszerűsítve: ha van húsz százaléknyi magyar tanácsos, akkor lehet beszélni az ülésen magyarul. Ha a városban van húsz százalék, de a tanácsban nincs, akkor ez törvénytelen. Nagyváradon van húsz százaléknyi magyarság, de a tanácsban a megosztottság miatt is, nincs, ezért a gyűlésen, a törvény szerint nem lehet használni a magyar nyelvet. Amúgy igazából nem is ez a probléma: a tanácsülésen a magyar nyelv használata négy embert érintene ma, a városházával való magyar nyelv használata viszont közel ötvenezer embert érintene ma. Amig volt magyar alpolgármester ez a kabinetjén keresztül meg volt oldva. Ma nincs az RMDSZ-nek alpolgármestere ez sincs.
Mekkora lufi az, hogy a tanácson belüli magyar nyelv használattal Ilie Bolojan magyarbarátságát lehetne igazolni vagy sem. Bolojan nem szereti a magyarokat, ez világos. Azóta meg végképp nem, amióta egyeduralmi pozícióját szerinte a magyarok miatt nem tudta elérni a megyében. Sőt, teljesen kizárt bennünket a szívéből akkor, amikor nem voltunk hajlandóak egyik napról a másikra közigazgatási határmódosításra Szentmárton bekebelezésével, amely a nagyváradi magyarság azonnal 1,5 százalékos csökkenését jelentette volna. Tehát nem szalutáltunk a „főfő” azonnali parancsának. Ki állt gátat a mérhetetlen hatalomvágynak Bolojan szerint? A magyarok, ezen belül a helyzetben lévő RMDSZ. Ezért szerinte ezt meg kell torolni. És ehhez nyíltan vállal szerepet a Néppárt.
Ugyanez az újságíró, azért nem írom le a nevét, mert nem polemizálni akarok, azt írja egyik legutóbbi kommentárjában, hogy az RMDSZ gyengítése miatt Bolojan akár hajlandó lehet kisebb engedményeket adni. Példaként felhozza augusztus 20-át. Zseniális! A gondolatot már nem viszi tovább. Mi van, ha Bolojan, tegyük fel, eléri célját? Gyengül az RMDSZ. Ad-e nagyobb engedményeket, ha már nem kényszerül rá? Világos, hogy nem. Miért? Amint kétharmadja lett a hírhedt PSD-vel, nem lett tovább magyar vezetője alpolgármesteri szinten a városnak. Mikor lett újból? Bő egy évvel a választások előtt, amikor a célja az volt, hogy gyengítse az erősödő szociáldemokratákat. Így került Huszár István alpolgármesteri székbe. Tehát meddig kellett az PSD? Ameddig meglett a kétharmadja. Meddig kellett az RMDSZ? Ameddig gyengítette a PSD-t. Meddig kell a Néppárt? Amíg gyengíti az RMDSZ-t. Önös Bolojan hatalmi érdek, PNL pártérdek, és egyáltalán nem városérdek. Ha eszünknél vagyunk, értjük. A mások, más magyarok által is elért eredmények alapfeltétele is az erős RMDSZ. Ha Bolojan szándéka szerint a szövetség meggyengül, akkor nincs további érdeke gesztust tenni egy magyar közösségi szereplőnek sem. A jövőbe látni nehéz, a mában tévedni lehet, de a múltat nem figyelni, tapasztalatként nem hasznosítani szinte bűn. A jó jegyzet, kommentár így íródik és főkép van benne humor…
UI: Amúgy szívesen olvastam volna egy kommentárt arról, hogy a Szigligeti Színház nulla lejt kap a várostól, de sem a jegyzetíró, sem a néppárt ezt a hírt nem tartotta fontosnak, pedig minden magyar ,szimpátiától függetlenül jár oda, amit nem mellesleg ugyanaz a gyengítésre szánt RMDSZ önállósított, hozott létre ebben a formában."
Forrás : biharinaplo.ro
Forrás : biharinaplo.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése