Tévedések várjátéka (a várban)

A rekonstruált nyomdagép, amivel a reformátusok letérítették volna az ortodox románságot az igaz hit útjáról.Forrás : erport.ro

"Rémséges tárlatvezetés, hiányzó információk, tragikomikus feliratok fogadták a váradi várban álturistáskodó kollégánkat." - írja Szilágyi Aladár az ERportban.Teljes cikk :

"A köréje – gyakorlatilag a külső védművek karéjára – erőszakolt-ormótlanított szocreál tömbházak, meg a blokkok közé odarittyentett, stilizáltan álneobizánci katedrális „eklektikus együttese” nem igazán eszményi tálalása a mögéjük elrejtett, napjainkra mégis csak elővarázsolt- felújított reneszánsz világnak. Amikor két esztendeje napestig múlattam az időmet a Vár falai között, még javában zajlottak a munkálatok. A nyolc épület rehabilitációját követően, immár 470 helyiség és 26 ezer négyzetméternyi külső-belső várudvar kínálkozik ide illő intézményekkel való belakásra, élettel való feltöltésre. A fesztív fölavatás után, sőt már előtte is, számos, akár nagyszabásúnak szánt tömegrendezvény helyszíne lett, s azóta a Fejedelmi Palota, a Vár- és Várostörténeti Múzeum termei néhány állandó, és több ideiglenes kiállítás színteréül szolgálnak. Mégis-mégis, amidőn a minap – igaz, egy szürke szerda délelőtt – tesztvizitre mentem a város legvonzóbb idegenforgalmi látványosságának besorolt műemlék-együttes falai közé, alig-alig találtam benne életet…
Bár július a turizmus csúcsszezonja, csak tél-túl visszhangoznak egy-egy magányos látogató léptei. Immár harmadik órája kóválygok a boltíves folyosókon, termekben, mire némi élénkség támad. Előbb két megilletődött magyarhoni család kezdi róni a még belakatlanul, üresen tátongó helységekkel váltakozó kiállítási termeket. A várudvarra lepillantva látom, hogy a főbejáraton népes turistacsoport özönlik befelé. Bár allergiás vagyok az efféle tömeges, nézzünk jobbra, nézzünk balra akciókra, maradék riporterszimatomnak engedelmeskedve, bevárom őket, diszkréten csatlakozom hozzájuk. Jókedvű, eléggé lármás oltyán társaság, az őket kalauzoló cicerone hasztalan igyekszik túlkiabálni őket. Közelebb sodortatom magam hozzá, s éppen meghallom, amint olyasmit magyaráz a derék regáti látogatóknak, hogy „ezt a várat a román jobbágyok emelték véres verejtékkel a magyar urak számára, akik nem csupán uralmuk alá hajtották őket, hanem Biharban, ebben az ősi, bizánci-ortodox felekezetű tartományban, szentnek mondott királyuk, László, ezen a helyen kolostort alapított, hogy a helybeli, őshonos lakosságot a római katolikus hitre kényszerítse.” A történelmi lecke bizonyára ilyen modorban folytatódik, el egészen az 1918-as Nagy Egyesülés pillanatáig. Jómagam azonban csupán a kálvinisták félévezred-évfordulós múzeumrészlegéig tartok velük.

Elcsípem még, amint a rekonstruált, 17. századi nyomdagép előtt megtorpannak, s az idegenvezetőjük elrettentő szándékkal prezentálja a különleges látványt: „A reformátusok is minden eszközt bevetettek – mutat a présformájú gépelyre –, hogy letérítsenek bennünket az igaz hit útjáról!” Egy idősebb, bizonyára jó humorú  úr a fejét csóválva rákérdez: „Mi ez, csak nem kínzószerszám?” A história tudora nem zökken ki a szerepköréből: „Nem, nem, ilyennel nyomtatták ki a kálvinista téveszméket románul, még itt, Váradon is.” Rugdosom a bokám, elharapom a nyelvem, nehogy már kiálljak a placcra, és a kalauzt félrelökve arról kezdjek szónokolni, hogy… azok az inkriminált, első román nyelvű nyomtatott szövegek, hol, mikor, mi végett jelentek meg Erdély fejedelmeinek utasítására és költségén… De önuralmamat megőrizve, hagyom a nyájat a múzeum görög-katolikus részlege felé terelődni. Ott – ha egyáltalán lesz érkezésük a magyarázó szövegeket is böngészgetni –, némileg hitelesebb felekezettörténeti képet nyerhetnek, mint az élükön rohangáló vezérkos zagyvaságai hallatán…
Én, aki már keresztül-kasul bejártam a Vár- és Várostörténeti Múzeum tizenegynéhány – római katolikus, református, illetve görög katolikus – termét, meglepetéssel konstatáltam, hogy az utóbbi, az unitus felekezet kiállítási anyagához mellékelt feliratok, pannók szövege is – néhány betűvétségtől eltekintve – helyes magyarsággal olvashatóak a román nyelvű szövegek alatt! Amúgy a várudvaron, nem különben palota szerte, feltűnő az útmutatók, az irányjelző nyilak, a tájékoztató pannók hiánya. A Fejedelmi Palota második emeleti bejárója mellett pedig kizárólag a görög katolikus kiállítás tábláján olvasható magyarul is, hogy egyáltalán mi tekinthető meg odabent, a római katolikus, valamint a református tárlat magyar nyelvű kiírása elfelejtődött.

A lét megsérült... költői elírás az Aranykorszak emlékére

Az egyháztörténeti részleg szomszédságában, egy talán ideiglenes, talán véglegesnek szánt kiállítás a közelmúltat, pontosabban: a Ceauşescu korszak évtizedeit prezentálja, nem túlzottan nagy leleménnyel. Amin viszont totálisan kiakadok: minden teremben egy jókora pannó tájékoztat, hihetetlenül torz, „magyarnak szánt” nyelven is a látnivalókról. Íme egy kis ízelítő belőle:

„Nicolae Ceausescu vezetése allat a lét javult és a nép megismerkedet valamenyire a jólétel augusztus 1968-ban amikor Ceausescu nyilvanosan elitelte a komunista hadseregek behatolását Cseszlovákiában a ”Varsoi Szerzódés” által. Románia ez által részesült Nemzetkőzi Valuta kólcsonre a Nemzetkózi Valuta Alap Intézménytól (FMI) amit fel hasynaltak mint iparositási tőkére. A lét megsérült 1973 és 1979-ben a vilag olajválság allat és 1980-tól fokozatosan sérült mivel hogy Ceausescu róvid idó allat fizette ki F.M:I.-nek a kólcónt. A mezógazdasági és élelmi termékek voltak a lényeges finanszirozási forras amivel a külfóldi hitelt fedeszték, ez visza huszta az élelmiség hijányt.”

Efféle nyelvi remeklésekből még legalább három gyönyörködteti az ide betévedt látogatót. Akinek attól nem kell tartania, hogy a sok történelmi vihart látott boltívek berogynak fölötte, pedig az eredeti, tudományos román szövegek se különbek stílus, szakszerűség és igényesség tekintetében, mint magyarnak szánt változatuk." 
Forrás : erport.ro