Hegyközi Napok szeptember 9-,10-én lesz megtartva

Szeptember 9-,10-én lesz megtartva a Hegyközi Napok. Ez hivatalos információ. Új időpontban lesz megtartva. Bővebb információ később.

Váradi házaspár a Mont Blanc tetején

 

A csúcson: nem tartják kiemelkedő sportsikernek azt, hogy oda jutottak, de nagy élménynek igen 

"Megmászta a Mont Blanc-t egy nagyváradi házaspár is: Ovidiu Marc a Bihari Naplóval is megosztotta élményüket. Egyszer már neki is vágtak, régebben, most végig is mentek. " - írja Szeghalmi Örs a Bihari Naplóban.Teljes cikk : 

"Európa tetején járt két nagyváradi is: Ovidiu és Iuliana Marc hazatérve maguk számoltak be arról, hol jártak. A 4810 méter magas csúcsot úgy mászták meg, hogy nem profi hegymászók: a nő fogász, a férje számtantanár. Egyazon nap alatt mentek fel és jöttek le, így –10 fokban is voltak aznap, és 25-ben is.

Röviden összegzett

Június 11-én indultak Váradról, előzőleg több időpontot is terveztek, de végül az időjárás-jelentések alapján ez tűnt a legjobbnak. A 38 éves Ovidiu Marc elmondta: három éve már próbálkoztak, akkor 4000 méterig jutottak fel, de olyan erős volt a szél odafent, hogy inkább visszafordultak.
A mostani próbálkozáskor az első éjt 3300 méteren töltötték, sátorban. Másnap 4300 méterig másztak tovább. Átmentek az úgynevezett Halálszoroson is, amelyben gyakoriak a kőomlások, ezért tavasszal a hatóságok el is tanácsolják a turistákat az áthaladástól. Június 13-én értek fel a csúcsra, ahol nyilván nem sokat töltöttek, hamar meg is kezdték az ereszkedést. Az egész expedíció meg is viselte őket, mivel a biztonság kedvéért – az erőnlét megtartása céljából – zsákok nélkül másztak, csak cserebakancsot vittek magukkal. A Partenie Cosma iskolában tanító Ovidiu Marc, aki a Salvamont-Salvaspeo önkéntese is, elmondta: nem tartják extrémnek az egészet, csak érdekességnek. „Tudjuk, hogy jártak ott már más váradiak is, mi sem gondoljuk, hogy kiemelkedő sportsikert értünk el. De mégis emlékezetes élmény marad” – jelezte. Amúgy szponzorok nélkül, saját pénzen hozták össze az egészet – bár más is így szokta."
Forrás : erdon.ro

Két új csapata van Nagyváradnak : a CSM/VSK és a CAO 1910/NAC

  

Forrás : ebihoreanul

Két új nagyváradi csapat iratkozott be az 5. Ligába.A CSM/VSK és a CAO 1910/NAC.2017-2018 idényben a két csapat ifjúsági szinten együttműködnek.A cél : a 4. Ligába való feljutás.Mint ismeretes, a NAC egyszer megnyerte a magyar és a román bajnokságot.

Teljes cikk : ebihoreanul.ro 

A CAO 1910 12:0-ra nyert Vásárhely ellen barátságos meccsen.Az összeállítás : 

Ruska – Mihai, Gheorghiţă, Zoltan, Ţîrtea – Duluş – Balogh, Torok, Sfârlea, Junc – Laszlo. În repriza a doua au mai evoluat: Egri – Hering, Panti, Man şi Raţ.

Forrás : ebihoreanul.ro

Hogyan született meg az "Înfrăţirea" gyár és mi maradt utána?

 

"Înfrăţirea" gyár .Forrás : ebihoreanul.ro

Az ebihoreanul.ro helyi román újság online honlapján megjelent egy cikk,melyet érdemes elolvasni,mert Nagyvárad egyik leghíresebb volt gyárról az Înfrăţirearól olvasunk néhány adatot.A fiatalok többsége nem ismeri a történetét,mert nem láthatták a gyárt a fénykorában.Az idősödő váradiak nosztalgiával emlékeznek vissza.Csak egy szekció működik még a volt gyár területén.

A lap cikkéből azt tudjuk meg,hogy az 1900-as évek kezdetén volt itt állatvásár,temető,majd 1904-től egy öntöde és a város széle.A két világháború között működött a Phoebus gyár,de tönkrement az 1930-as években.1949-ben államosították,ekkor kapta az Înfrăţirea nevet,mely magyarul Testvériség.Az 1960-as években korszerűsítették,és bővítették. 1980-as években megtorpant a fejlődés,mert nem volt valuta a fejlesztésre.1990 után lassan leállt a gyár,majd eladták a területet. Bevásárló központok,irodák lesznek felépítve az  "Înfrăţirea" gyár helyén. Lakóparkot terveztek,melyben kb. 2.000 lakás lesz.

Teljes cikk : ebihoreanul.ro 

Fotók 

 

 

Forrás :  provinciacrisana.blogratuit.ro

 

Forrás: provinciacrisana.blogratuit.ro

 

Forrás :  provinciacrisana.blogratuit.ro

 

Forrás :  provinciacrisana.blogratuit.ro

 

Forrás : bihoreanul.ro

 

Forrás : bihoreanul.ro 

 

 Forrás : bihoreanul.ro

 

Forrás : bihoreanul.ro

Elbocsátották a papságból Cristian Pomohaci ortodox papot

 

"Elbocsátotta a papságból a gyulafehérvári ortodox érsekség egyházmegyei tanácsa Cristian Pomohaci papot, akit azzal gyanúsítanak, hogy megpróbált rávenni egy 17 éves fiút, létesítsen vele szexuális kapcsolatot. " - írja a Bihari Napló az Agerpress hírügynökségre hivatkozva.Teljes cikk :

"Cristian Pomohaci-ot örökre eltiltották a papi tevékenységtől, nem öltheti többé magára a papi ruhát, és nem tölthet be semmilyen egyházi tisztséget – nyilatkozta az érsekség sajtószóvivője, Oliviu Botoi, hozzátéve, hogy a döntés ellen 15 napon belül nyújthat be óvást a pópa.

Egy kolozsvári újság júniusban tette közzé azt a hangfelvételt, amelyen – állítólag – a népdalénekesként is ismertté vált Cristian Pomohaci hallható, amint éppen pénzt ajánl fel egy kiskorú fiúnak, hogy az cserében szexuális kapcsolatot létesítsen vele. A hangfelvétel megjelenését követően a székelymosoni (Moşuni) papot behívták a gyulafehérvári érsekségre, amelynek illetékesei 30 napra eltiltották mindennemű papi tevékenységtől. Pomohaci-nak szerdáig volt lehetősége arra, hogy olyan bizonyítékokkal álljon egyházi felettesei elé, amelyek ártatlanságáról tanúskodnak. Ő azonban csak egy igénylést nyújtott be, amelyben – egészségi okokra hivatkozva – a papi tisztségből való ideiglenes felfüggesztését kérte.

A népdalénekesként is ismertté vált pópa ellen a marosvásárhelyi bírósági ügyészség is vizsgálatot indított kiskorúak szexuális kizsákmányolás céljából történő toborzásának gyanújával. Július 19-én az ügyet átvette a legfőbb ügyészség."
www.agerpres.ro

Ilie Bolojan polgármesternek július elsejétől 9.135 lej a fizetése

 

Ilie Bolojan.Forrás : ebihoreanul.ro

A Helyi Tanács megszavazta az új fizetési rendeletet,melynek értelmében jelentősen növekedett Ilie Bolojan polgármester fizetése.52%-al emelték , 6.000 lejről 9.135 lejre.22 PNL és PSD tanácsos szavazta meg,egy RMDSZ tanácsos tartózkodott.Milyenek a fizetések?Olvassa el az ebihoreanul.ro cikkét '

Olasz piacon került elő a 75 éves magyar képeslap,melyet Váradszőllősön adtak fel

 

Forrás : borsonline.hu 

Érdekes cikket olvastam BorsOnline újságban.Olaszországi bolhapiacon vett képeslapot Adrienn,melyet 1941-ben adott fel egy Zoltán nevű férfi Váradszőllősön,mely Nagyváradhoz tartozik.Vajon megtalálja és átadja az unokának?Teljes cikk : 

"Sosem érkezett meg Magyarországra az a képeslap, amit egy Zoltán nevű férfi küldött Budapesten élő édesanyjának 1941. augusztus 8-án Váradszőllősről, a mai Nagyváradról. A képeslap egy olaszországi bolhapiacon bukkant fel hatvanhat évvel a keltezés után. A kint bébiszitterként dolgozó Adrienn talált rá.

– Kedves Édes Anyukám! – kezdődik a levél. – Csütörtökön este érkeztem meg Váradra. A legutóbbi lapot is megkaptuk. Az idő sajnos eltelik. Vasárnap reggel érkezem. Csókolok mindenkit. Zoli – zárja sorait a férfi.

Adrienn szeretné átadni a levelet az unokának

A címzésen Szentpétery Istvánné Úrasszony áll, aki akkoriban a Szent Imre herceg útja 11. szám alatt élt a tizenegyedik kerületben. Az utat 1953-ban nevezték át a ma is ismert nevére, a Villányi útra. Összevetve az akkori és mai térképeket, az akkori cím a Villányi út 11.-nek felel meg, ahol napjainkban az Edutus Főiskola épülete található.
– Sok-sok képeslap között találtam meg ezt a magyar nyelvű lapot egy bolhapiacon. A kofa olasz volt, sajnos nem volt időm megkérdezni, hogy hol szerezte a lapot, mert mire odaértem, már félig összepakolt és indult volna haza – mesélt a Borsnak a képeslap felbukkanásáról Ad­rienn, aki két éve dolgozik Olaszországban bébiszitterként. – Nagyon remélem, hogy eljuttathatom a képeslapot a címzett egyik rokonához. Számolgattam kicsit, talán az unokájához eljut a lap híre – bizakodott Adrienn."
Forrás : borsonline.hu

Végső nyughelyére kísérik Kiss Gergőt

 

Kiss Gergőt hétfőn helyezik végső nyugalomra. Fotó: Facebook 

"Július 31-én, hétfőn 15 órakor kísérik végső nyughelyére a váradi Rulikowski temető Steinberger kápolnájából Kiss Gergőt, azt a nagyváradi fiatalembert, aki múlt vasárnap vesztette életét Csarnóházán, a kempingre lecsapó hatalmas viharban." - írja a Bihari Napló.

"A közösségi oldalakon családtagjai, barátai, ismerősei megrendülten búcsúznak tőle, tudatva azt is: a temetési gyászszertartás után egyik kedvenc helyén, a Szilvásban gyújtanak gyertyát az emlékére."

Forrás : erdon.ro
  

Az emlékeimet keresve

Volt családi ház a Ciocârliei utcában 

Az emlékeimet keresve Velencén jártam.Megkerestem a volt családi házunkat,mely Ciocârliei utcában van.Nevelőapám szülei laktak itt.Az emlékeimet vissza idézve,magam előtt látom a családot.Vasárnaponként jöttünk össze ebbe a régi családi házba.Általában a Gilányi/Cantemir végén a Pece melletti villamos megállóban szálltunk le,és a part mellett a krumpliföld felé sétáltunk Velence felé.Micsoda vasárnapi délutánok voltak.Nem elsősorban az evés-ivás miatt jöttünk össze.Inkább a szokás miatt.Nevelőapám édesanyja nagyon beteg volt,nem tudott menni,csak ha vitték.Ezért évtizedeken keresztül főleg vasárnaponként össze jöttünk. Elbeszélgettünk sok mindenről estig,valódi családias légkör volt.Sajnos a legtöbb családtag kihalt.A család eladta a házat,mert nem akarták fenntartani.Azt tapasztalom,hogy 1989 után az a családias hangulat kiveszőben van.Mindenki a saját tervét akarja megvalósítani.Szaladnak a pénz után,nem jut idő a beszélgetésekre,sem a családi összejövetelekre.A váradiak " elvilágiasodtak ".A nyugati életforma elfojtja a családi érzéseket.Sok család a temetéseken,vagy esküvőkön találkoznak.Milyen jó volt ebben a házban összejönni,elbeszélgetni ' Ez már a múlt emlékei, ma más világban élünk.Nem jelenti azt,hogy mindent ami szép és jó volt ki kell törölni az emlékezetünkből.Ellenkezőleg '

Ali Baba esete a tejjel

Bunexim.Războieni utca 

Több történet kering a néhai Ali Babáról,aki fuvaros volt Váradon. Velence negyedbe járva hallottam egy anekdotát róla.Biztosan többen visszaemlékeznek Várad egyik jellegzetes személyiségére,aki fuvarosként szórakoztatta a váradiakat.Vele ijesztgették a szülők a gyerekeiket. Különös látvány lehetett a szekerével,és a félvak lovával.Nem is beszélve az évekig ki nem mosott ruháival.Íme egy történet :

Ali Baba,akinek a polgári neve állítólag Szabó László volt.de ebben nem vagyok biztos.A fenti fotón a Bunexim cég székhelye látható Velencén a  Războieni utcában.1989 előtt Alimentara volt a helyén.Ide jártak reggel tejért a negyedből.Kora reggel kellett sorba állni.A nyitás után megjelent Ali Baba a szekerével,és a lovával.Nem állt sorba,hanem elvett néhány üveg tejet,majd a vederbe töltötte.Volt annyi jó érzés benne,hogy az üres üvegeket vissza tette a helyükre.Először ő ivott tejet,majd a lova elé tette a vedert.Volt olyan helyzet,hogy elfogyott a tej.Ali Baba széjjel nézett,majd valamit dörmögött az orra alá,és elvett még egy-két üveg tejet,bele töltötte a vederbe.Ha volt pénze,kifizette,ha nem,akkor majd később fizetett.Az emberek végig nézték a jelenetet,de nem szóltak semmit,mert vagy nem mertek,vagy már megszokták.Keze ügyében volt mindig a híres ostora.Ha valaki mégis kommentált,Ali Baba frappánsan vissza válaszolt.Máskülönben az Alimentárához közel lakott.A néni aki elmesélte ezt a történetet,azt mondta,hogy Ali Baba nem volt rossz ember,csak kölöncös viselkedésével meghökkentette a váradiakat. Kiemelte azt a tényt is,hogy ha kellett,segített azokon akiknek segítségre volt szüksége.Velencén nagyon jól ismerték Ali Babát.Féltek tőle,de ha nem kiabálták azt,hogy Ali Baba ,nem kaptak az ostorral.

Miért írtam le ezt az anekdotát Ali Babáról?Mert Váradhoz tartozott. Nagyon sok váradi vissza tud emlékezni a rongyos,piszkos Laci bácsira, aki haza fuvarozott tévét,aragázt,frizsidert,bármit jó drágán.Általában a nagy Oţelul előtt,vagy a nagy piacnál várta a klienseket.Számomra mint Rejtő Jenő főhőseként vonult be az emlékezetembe.Nem ismertem közelről,csak Laci bácsinak szólítottam.Azt mondják,hogy legalább húsz éve halt meg.Három fia,és egy lánya volt.A legkisebb fia néhány éve halt meg.Azt is mondták,hogy a fiait kitanította.Hogyan került Velencére? Rejtély.Szeretném elmondani,azt is,hogy Ali Baba,nem csak tejet adott a félvak lovának,hanem sört is ' Ez egy másik anekdota ... 

 

Ali Baba.Szerző : Kovács Gyula 

Bejegyzések Ali Babáról : egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro 

                                           regivarad.blogspot.ro 

U.I. Több olvasó szerint nem a képen látható épület helyén volt az Alimentara.Ki tudja hol volt? 

Dunába lőtt váradiak

Saját vélemény.Mint váradi nem vagyok büszke a következő idézetre : "Először is a vén zsidó nem lenne szabad életbe legyen, szögezi le Halák Mihály. Nagyvárad volt az első város, ahol gettóba zárták a fajtájukat. A lapok megírták, a Filmhíradó bemutatta. Az egész ország büszke mosollyal tekintett Nagyváradra. Onnan kezdték el a németek által kijelölt táborokba szállítani őket."

"Egy nemrég megjelent regény idézte fel Szilágyi Aladárban a nagyváradi születésű művészettörténész, Bíró József tragikus sorsát. Mint kiderült, a könyv felidézett részletében kegyeleti okokból név nélkül szereplő két áldozat maga Bíró József és édesapja, Bíró Márk gimnáziumigazgató. Mindkettejükkel 1945. január 7-én végeztek a nyilasok." - olvashatjuk az ERport cikkében.


A 110 éve született Bíró József portréja és kastélymonográfiájának borítója

"Alighogy 2016-ban megjelent Zoltán Gábor döbbenetet és sikert egyaránt kiváltó regénye, az Orgia, mely a nyilasterror néhány hetéről, pontosabban: Budapest 12. kerületében, a Városmajorban kegyetlenkedő csoport rémtetteiről állított irodalmi kor- és kórképet, Parászka Boróka kolleganőnk azon frissiben interjút készített vele. Amikor 2017 februárjában a Törzsasztal vendégeként jött Nagyváradra, nekem volt alkalmam elbeszélgetni az íróval. Én inkább színházi előéletéről, rádiós múltjáról, eddigi könyveiről faggattam őt. Amikor beszélgetésünk végén mégis rátértünk az Orgiára, bevallottam Gábornak, hogy ugyan még nem volt lehetőségem elolvasni könyvét, de van egy történetem, amely szerintem teljesen beleillik a regénybe. Amikor elkezdtem Várad jeles szülöttének, Bíró József művészettörténésznek és líceumalapító édesapjának, Bíró Márk tanárnak a tragikus sorsáról beszélni, Gábor félbeszakított: „De hiszen ők szerepelnek a könyvemben! Abszolút benne vannak, a maguk helyén, napra, órára, percre belefoglaltam a sorsukat. Csakhogy a nevüket – akár a többi áldozatét – nem írtam le, csupán a hóhérokét. Mert nem akartam az emléküket sem még egyszer megforgatni abban az iszonyú megaláztatásban és megalázó iszonyatban, amiben részesültek. Az apa és a fia utolsó éjszakájának, hajnali kivégzésének története 1945. január hetedikén – akár a könyvem többi áldozatának sorsa – történelmileg teljesen hiteles. Remélem, irodalmilag is… Nem véletlen, hogy amikor a Párizsban élő Bíró Ádámmal, Bíró József vészkorszakot túlélő orvos öccsének a fiával összefutottam, hosszan elbeszélgettünk a család tragédiájáról, a regényről, kijelentette: ő nem vállalja, hogy szembesüljön az iszonyattal, képtelen a könyvemet elolvasni…”

Bíró József 1943-ban, alkotóerejének teljében jelentette meg két jelentős szakmai sikert aratott munkáját. Az Erdély műemlékeinek sorsa a belvederei döntés után című tanulmánya Kolozsváron látott napvilágot, nagylélegzetűre tervezett monográfiája első részét, az Erdélyi kastélyokat pedig a budapesti Új Idők Irodalmi Intézet adta ki. „Az erdélyi lélek, az annyit megénekelt, leírt s oly sokféle szempontból megvilágított erdélyi lélek és szellemiség ölt testet a művészetben is – lelkendezett utóbbi tanulmánya bevezetőjében –, annak sajátos formanyelvén beszélve; a művészettörténet épp olyankor lát neki legbonyolultabb feladatának, mikor egy tájegység műalkotásaiban a művészetteremtő nép legfőbb jellemvonásait kutatja, avagy amidőn általánosan ismert nemzeti sajátosságok lecsapódását keresi a műemlékek arculatán. Erdély tekintetében itt éppen különleges probléma előtt állunk, még akkor is, ha művészetföldrajzilag a Kárpát-medencéhez tartozik e föld, s a rajta kivirágzott művészet szerves és elidegeníthetetlen része az egyetemes magyar művészetnek; az erdélyi művészet az ország többi részének műgyakorlatától eltérve, egyéni zamatú vonásokat nyújt, s jól tudjuk, hogy a magyar s a székely nép mellett az egyéb, Transzilvániában élő törzsek is építettek, festettek és faragtak. El kell tehát különíteni Erdély műtörténetírójának e sokarcú művészeti tevékenységből mindazt, ami kétségtelenül magyar s éppen erdélyi magyar, ha az uralkodó történeti szellem művészeti megnyilvánulását akarja látni; s vajon kínálkozik-e erre jobb lehetőség, mint ha a várak s a kastélyok zártnak tekinthető emlékcsoportjával foglalkozunk?”

Pauer Gyula cipős holokauszt-emlékműve a Duna-parton

1944 tavaszától édesapjával együtt a biztonságosabbnak tűnő fővárosba húzódtak. A végkifejlet 1944. március 19-én Magyarország német megszállásával kezdődőtt. Bíróéknak, mindössze 16 más zsidó családdal együtt – úgymond, érdemeikre való tekintettel – sikerült megmenekülniük a május 3. és 9. között lezajlott gettózástól, majd a gettóba bezsúfolt 22 ezer hitsorsosukat sújtó deportálástól. Mi több, Bíró József egy hadügyminiszteri menlevélnek köszönhetően a munkaszolgálat poklát is sikeresen ekerülte. Ennyi biztosíték birtokában a nyilasuralom bekövetkeztével is viszonylag biztonságban érezték magukat. Annyira, hogy időnként az utcára is kimerészkedtek. Vesztükre tették: 1945 január hatodikán egy, a fővárosba nyilasnak szegődött nagyváradi újságárus felismerte őket, és rögtön riasztotta az első útjába kerülő járőrt. Amikor Zoltán Gábor könyvének a Bíró család kálváriáját megjelenítő oldalait elolvastam, rögtön erős késztetést éreztem arra, hogy történetüket másokkal is megosszam. Főleg azokkal az olvasóinkkal, akiknek a regény nem kerül a kezébe. Íme Bíró Márk és Bíró József nagyváradi lakosok végóráinak krónikája:
Halák Mihály pedig, a kis púpos Halák, egymaga két férfival foglalkozik. Segítséget nem kér és nem fogad el. Persze a két mezítelen férfi csuklóját és bokáját akkurátusan összeköti spárgával, mielőtt elkezdi a beszélgetést velük.
Apa és fia: le se tagadhatnák, úgy hasonlítanak. Az apa háta enyhén meghajlott, a fiú magas, egyenes tartású. Az apa hatvan és hetven között lehet, de amikor Halák megkérdezi, pontosan mennyi, és az belekezd, hogy az idén töltöm be, a púpos félbeszakítja: – Nem töltöd be. Mert én nem akarom, hogy betöltsed.
És rámér egy ütést. Nem úgy, mint Bokorék, akik az imént hipp-hopp agyonverték a németet. Hanem hogy igazán fájjon, de ne igazán ártson. Nagyváradiak. Gimnáziumigazgató volt az apa. Köztiszteletben álló, városszerte ismert férfi. Halák Mihály csak kívülről látott gimnáziumot. Két osztály polgárit járt ki. Ami nem kevés, ha azt vesszük, hogy törvénytelen gyerek, akinek anyja öngyilkos lett. De tekintetbe véve, hogy az apja sikeres vendéglős volt, nem sok. Kicsit ha másképp fordulnak a dolgok, tanulhatott volna Halák is. Neki az apa törvényes feleségének nagylelkű gondoskodása jutott, amit egy percig se tudott hálásan fogadni. Tüskés modorú kis fickó volt. Ezért nem vették az apja nevére. És ezért deponálták falura, a mostohaanyja szüleihez. Ahol az egyszerű vidéki emberek a maguk rendjének megfelelően nem úgy bántak vele, mint valami hímes tojással. Megbetegedett. A betegségét nem kezelték ki. Úgy lett kistermetű és púpos. Muszáj tehát megkérdeznie a nagyváradi gimnáziumigazgatótól, hogy miért nevet rajta.
– Mert púpos törpe vagyok? Mert egy buta paraszt vagyok?
Az idősebb fogoly bizonykodik, hogy nem tartja nevetségesnek. Egyáltalán, ő soha nem nevet a kis növésű embereken. Sem azokon, akiknek fejlődési rendellenességük van. Azt se gondolta soha, hogy a maturáltak eleve mind okosabbak lennének azoknál, akik nem jártak gimnáziumot. Sokáig magyarázna még, reszkető szájjal, de kerek mondatokban, ha Halák nem hallgattatja el.
– Hazudozol itt nekem, zsidó. Minden zsidó hazudik.
A mondathoz bántalmazások társulnak. Az összekötözött férfi nekidől a másiknak. Két kuglibábú, esnek. De a padlón heverni nincs megengedve. Fel kell emelkedniük térdelő vagy guggoló helyzetbe. Hogy kihallgatójuk csizmás rúgásaitól megint eldőljenek. A fiatalabbik  fogoly a véres szájából potyogó fogával kérleli Halákot, hogy ne bántsa az édesapját.
Először is a vén zsidó nem lenne szabad életbe legyen, szögezi le Halák Mihály. Nagyvárad volt az első város, ahol gettóba zárták a fajtájukat. A lapok megírták, a Filmhíradó bemutatta. Az egész ország büszke mosollyal tekintett Nagyváradra. Onnan kezdték el a németek által kijelölt táborokba szállítani őket. Hogyhogy azt megúszta.
Érdemeire való tekintettel közbenjártak érette.
Kivételezés! Protekció! A mindenkire vonatkozó rendelkezések alól való kibújás! Mindig, mindig, mindig! De most aztán vége. Utánamész a nagyváradi sorsosaidnak, vénember. Én, a kis Halák Misi, utánuk küldelek.
Amikor behozták őket, kiderült, hogy van egy másik fia is a nagyváradi gimnáziumigazgatónak.  Egy orvos, aki nem tartózkodott a helyszínen. El fogják árulni, hol van.
Apa és fia bizonygatják, hogy nem tudják.
– Megint hazudtok, ti zsidók. Ti rohadt doktorok.
– És te miért élsz még, ha szabad kérdeznem? – faggatja Halák a fiatalabbik  foglyát.
Az elmagyarázza, hogy munkaszolgálatra kapott behívót, de levelet írt a honvédelmi miniszter úrnak, aki kegyes mérlegelés után mentesítést adott neki.
– Mégis mire föl? Bazmeg.
– Hogy befejezhessem a könyvemet.
– Te könyvet írsz? Mirül?
– Erdély kastélyainak értékeiről.
– Ki mondta, hogy te könyvet szabad írjál?
– Már írtam tizennyolcat.
– Ezért most kapsz tőlem tizennyolcat, doktor.
Valamennyi idővel később az apa könyörög. Halák ne bántsa tovább a fiút.
A fiú azt kéri, ölje meg őket. Legyen könyörületes. Lője le őket a puskájával.
– Mit képzelsz, büdös zsidó? Huszonöt fillér egy golyó! Nem ér annyit az életed. Egyszerűen addig verlek, amíg megmurdálsz. Világos?

Ezt csak azért mondta Halák, hogy fájjon. Hajnali háromkor a két nagyváradi ember meztelenül és tetőtől talpig sebesen, de a saját lábán megy le a földszintre. Összekötözik őket két másikkal.
Ott van a a pap meg mások is az aznap kezeltek közül. Míg a Nídosi-bankett résztvevői déltől ettek és ittak egyfolytában, ezek a vendégek nem kaptak semmit. Sokan a szomjúságtól jobban szenvednek, mint számtalan sebüktől. Elindítják őket, és kint meglátják a havat. Van, aki lehajol, és markol belőle. Magával rántva a jobbról-balról hozzákötözötteket. Az oldalról kísérő nyilas ráförmed.
– Kértél engedélyt tőlem? Dobd el, kurva anyád redvás zsidó picsájába. Abba.

Azt kérdezi Megadja Ferenc a sógorától, Légrádytól:
– Bercikém, nemrég tele volt zsidóval a ház. Mondd, mi lett velük?
– Hófehérkével és a hét törpével kimentek sétálni a Duna-partra." 
Forrás : erport.ro

Láncszerű ütközések a Cantemir utcán

 

A baleset során két gyerek és az egyik sofőr könnyebben megsérült

"Július 14-én, péntek délután a nagyváradi Cantemir utcán négy autó láncszerűen ütközött. Az első vizsgálatok alapján az derült ki, hogy a baleset figyelmetlenség miatt történt, és amiatt, hogy a sofőrök nem tartották be a megfelelő távolságot. Egy Honda sofőrje hirtelen megállt a jelzőlámpa sárga jelzésénél, az utána következő két autó sikerült elkerülje az ütközést, azonban másik négy autó, amelyik a háta mögött haladt egymásnak ütközött.

A baleset során két gyerek és az egyik sofőr könnyebben megsérült. További vizsgálat folyik a baleset pontos menetének megállapítása érdekében." - írja a Bihari Napló.

Forrás : biharinaplo.ro

Megtalálták II. István király temetkezési helyét Nagyváradon,egy premontrei kolostorban

A hír nem friss,de igaz.Ezt olvassuk a Wikipédián II. István királyról : "Hosszú betegeskedés után alig harmincévesen, vérhasban halt meg. Kívánsága szerint Váradon, Szent László mellé temették el." Teljes cikk : hu.wikipedia.org

A videó 2011-ben lett feltöltve :

Tóth Károly Antal : Egy szamizdat az életünkben

Sokan szeretik megszépíteni a múltat.Azt mondják,hogy jobb volt az élet 1989 előtt.Vannak akik vissza sírják Ceauşescu Aranykorszakát.Lehet van valami igazuk,de lehet ők nem voltak "klienseik " a rettegett Szekunak.Ha az Olvasó nem kapott néhány pofont a Szekun,akkor nem tudja milyenek voltak a kínvallatásban a pribékek.Néhány verés után a családom szinte nem ismert meg este.De voltak sokkal nehezebb kínzások is.Ezekről keveset olvashatunk,lehet nem véletlenül.

Tóth Károly Antal az élethűen írja le az Ellenpontok viszontagságos helyzetét Romániában.Sălăjan Ioan volt a váradi Szeku vezetője.Róla azt tudtam meg,hogy nyugdíjba vonult,majd egy Isten háta mögötti faluba költözött.Nagyon beteg volt,talán már nincs is köztünk.Raţ Ioanról nincs adatom. Dulama Ioanról azt olvassuk,hogy a SRI-hez került,meghalt.

A teljes cikk elolvasható : hunsor.se-n.

Baleset volt Hegyközkovácsinál

Egy 25 éves gépkocsivezető megakart előzni egy  traktort. Nem tartotta be a követési távolságot és ebből kifolyó neki ütközött a traktornak, majd a szembe jövő sávban felborult. A gépkocsi vezetője könnyebb sérüléseket szenvedett. A rendőrség elkezdte a baleset  okainak a kivizsgálását.
Forrás :ebihoreanul.ro

Nehéz lesz túlszárnyalni

  

"A június 19–25. között ötödik alkalommal megszervezett Szent László Napok programjainak sikerét értékelte tegnap a rendezvénysorozat szervezőbizottsága a résztvevők és partnerek képviselőinek jelenlétében." - írja Szamos Mariann a Reggeli Újságban.Teljes cikk : 

"A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának, valamint Nagyvárad helyi és Bihar megye önkormányzatának támogatásával megvalósult V. Szent László Napok kiértékelésére tegnap délben került sor a nagyváradi vár Bethlen termében. A szervezők és partnereik képviseletében Zatykó Gyula főszervező, Mihálka Melinda programigazgató, V. Korpos Dalma, a Szent László Egyesület elnöke, Nagy József Barna, a Magyar Polgári Egyesület elnöke, Nemes István, a Posticum Kulturális Központ programigazgatója, Pázmány Ida, a Nagyváradi Kézműves Ház vezetője, Bruncsák Gyöngyi, a Máltai Szeretetszolgálat nagyváradi fiókszervezetének elnöke és Kiss Balázs, a Máltai Szeretetszolgálat ifjúsági csoportjának vezetője, valamint Szántó Ildikó, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Bihar megyei vezetője szólalt fel.
Zatykó Gyula összefoglaló beszámolója szerint a rendezvénysorozat körülbelül 60 ezer résztvevővel zajlott le június utolsó hetében, ami messze túlszárnyalta az előző éveket: 2013-ban és 2014-ben a Rhédey kertben (ma Nicolae Bălcescu) tartott programok 30 ezres közönséget, 2015-től a várban megtartott programok 35 ezer, tavaly pedig 40 ezer fős tömeget vonzottak, így véleménye szerint nehéz lesz túlszárnyalni az idei sikert. A főszervező ugyanakkor köszönetet mondott a debreceni önkormányzatnak, amely nyolc programmal érkezett a rendezvényre, a váradminisztrációnak és a Partiumi Keresztény Egyetemnek is.
Mihálka Melinda a nyolc társ- és 25 partnerszervezetnek köszönte meg az együttműködést, és kiemelte az előrendezvények közül a szerdai operettgálát a kolozsvári Opertt Group Project közreműködésével, a csütörtöki Szent László Legendák dzsesszre hangszerelve nevet viselő zenei premiert és a pénteki kézművesvásárt, a fő programok közül pedig természetesen Erdély és Magyarország két nagy rockegyüttesének, a Metropolnak és az Omegának a koncertjeit. Nemes István a csütörtöki dzsesszestet emelte ki, amely zenei értéket teremtett, és Nagyvárad magyar és román lakosságának szólt, akik egyaránt érdeklődtek a program iránt.
Pázmány Ida a rendezvénysorozat indulása óta hív meg népi mestereket, idén negyvenen érkeztek a Partiumból, Erdélyből és Székelyföldről, illetve a Debreceni Értéktár 12 művésze is jelen volt. Ők bemutatták helyi értékeiket, valamint idén első alkalommal tartottak mesterség-bemutatókat is hat mester közreműködésével. Tevékenységük nyomán egy kopjafa is elkészült Szent László emlékére.
Szántó Ildikó a gyermekeknek szóló kézműves sátrak sikerét emelte ki, amelyekben ajándékkészítéssel mintegy harminc, gyermekvédelmi központokban élő kiskorú napját tették színesebbé.
A Máltai Szeretetszolgálat képviselői, Bruncsák Gyöngyi és Kiss Balázs a szervezet rendezvénysorozat alatti fő tevékenységét az elsősegélynyújtásban nevezte meg, kiemelve azt, hogy a margittai Pop Mircea Kórház bocsátott rendelkezésükre egy mentőautót, amelyet szerencsére nem kellett súlyosabb esetekhez igénybe venni. A három temesvári önkéntessel együtt összesen 26, többnyire kiszáradás miatt fellépő rosszulléttel és egy enyhe lefolyású infarktussal kellett szembenézniük, ugyanakkor túlzott alkoholfogyasztás nem okozott rosszullétet."
Forrás : reggeliujsag.ro 

Bihari Napló cikkét olvashatja a erdon.ro-n. 

Tragédia Nagyváradon: a 4. emeletről ugrott ki egy diáklány

 

Fotó: Digi 24 

"A negyedik emeletről vetette a mélybe magát egy 21 éves fiatal nő Nagyváradon. Már nem tudták megmenteni az életét. "- írja a Bihari Napló.Teljes cikk : 

"A tragédia péntekről szombatra virradóra történt, a nagyváradi Cantemir negyedben: a Cicero-tömbház negyedik emeletéről ugrott ki a 21 éves nő. A becsapódás olyan erős volt, hogy a kiérkező gyorsmentők már semmit sem tudtak tenni, a fiatal a helyszínen meghalt.

A lány a Nagyváradi Orvosi Egyetemen tanult, zilahi volt, és albérletben lakott az említett tömbházban. A Bihoreanul információi szerint egy szórakozóhelyről ért haza éjszaka a barátjával együtt, aki az egész történésnek a szemtanúja volt.

Ioana Lascău, a Bihar megyei Rendőr-felügyelőség sajtóosztályának munkatársa azt nyilatkozta: vizsgálat indult az eset körülményeinek felderítése érdekében."
Forrás : erdon.ro

 

foto: Facebook 

Részletes cikkek : ebihoreanul.ro 

                          digi24.ro