"Már-már közhelyszerű megállapítás, hogy az első világháború
kitörése, majd elhúzódása az élet minden területére óriási hatást
gyakorolt. Miért épp a színház maradt volna ki ebből? Sárközi Zoltán
nagyváradi olvasónk korábban is érdekes személyes témával
szolgált már nekünk, most induló sorozatában – szintén személyes
érintettség okán is – a helyi színház háború alatti történetéből villant
fel néhány epizódot." - olvashatjuk a Nagy Háború szerkesztőség cikkében.
Teljes cikk :
Lelkesítő kép az ütközetekről
De Várad nem azért volt a peceparti Párizs, hogy dermedten magába roskadjon. A város színtársulata és kabarétársulatai jó témát találtak a háború adta változásokban, annak szellemes tálalásával megpróbálták az egyre halkuló hazafias lelkesedést ébren tartani. Még az újsághirdetések is ebbe az irányba mutattak, megjelentek a hadirumot ajánló reklámok és a hadikölcsön jegyzésére buzdító felhívások. Szóval ment minden a maga útján.
Való igaz, hogy az Erdélyi Miklós direktor vezette Szigligeti Színház 1914 október végén komor jövő elé nézett, hiszen törzsközönségének jelentős része már a szerb és orosz fronton harcolt, így nem maradt más hátra mint az, hogy támogatásért folyamodjon a színügyi bizottsághoz, és ezen keresztül a városi tanácshoz. Az eddig önfenntartó intézmény átiratban kérte a világítási és fűtési költségek eltörlését, tette azt annak tudatában, hogy ismerte a kultuszminiszer körlevelét melyben a „törvényhatóságok legmelegebb pártfogásába” ajánlotta a helyi színtársulatokat. Erdélyi, hogy megmutassa lojalitását a publikum felé, bejelentette a következő évadra a jegyárak leszállítását, így egy páholy 10 koronába, egy zsöllye 2,40 koronába, egy körszék 2 koronába került volna az ekkor induló 1914-15–ös évadban. A direktor nem lett volna színi direktor, ha nem él a helyzet adta lehetőséggel és nem próbál – mai szóval – új célközönséget beszervezni. Nyilvánvalóan ez nem volt más mint az itt állomásozó katonaság: a frissen bevonultak, sebesültek, no és persze a tiszti kar. A lehetőséget tálcán kínálta a katonai parancsnokság: Dévald Dezső hadnagy felkereste a színház vezetőjét, hogy a honvédség számára csökkentett árú jegy bevezetését kérje, de csak a hazafias darabok esetében, mint elmondta „idehaza is táplálják a lelkesedés lángját mely szívükben lobog, ami vitézeinket már annyi csodás glóriás hőstettekre indította”.
A nagyváradi Szigligeti Színház a századelőn
A Szigligeti Színház mellett a Nagyvárad napilap volt a leglelkesebb támogatója az előadásnak. Nem véletlen, hiszen a lap főszerkesztőjét, Sas Edét mint a Mihály Pópa lánya című hazafias mű szerzőjét tartja nyilván a színháztörténet… Sas ekkor épp a Szegeden kezdődő hírlapírói és a későbbi némafilm forgatóköny írói pályája közti majd évtizednyi ívét töltötte főszerkesztői minőségében a Nagyváradnál.
Sas Ede
A történet igencsak naiv, de az adott helyzetben rendkívül aktuális: a rutén pópa lánya és a magyar aviatikus katonatiszt szerelmi története fonja körül az orosz harctér eseményeit, példát nyújtva az önfeláldozó hazafiságról. Alakításáért kitűnő kritikával illetik a pópát megszemélyesítő Sík Rezsőt és a fiatal repülőtisztet alakító Tóth Eleket. (Sík Rezsőt 1944-ben elhurcolják Kolozsvárról, és 64 évesen a fasizmus áldozata lesz, Tóth sem éli túl a második háborút, bár az ő sírja Kolozsváron van…)
Sík Rezső
(forrás: http://omike.hu/omike/muveszek/sik-rezso/329)
(forrás: http://omike.hu/omike/muveszek/sik-rezso/329)
Az előadás különlegessége, hogy a zenekari árkot a békéscsabai 101. gyalogezred zenekara foglalta el. Ebből később bonyodalmak származnak, mert bár szerződés köti őket a színházhoz, nem hajlandók, csak hazafias darabokban muzsikálni, és csak akkor, ha a bekövetkező hadi helyzet lehetővé teszi. Ez gondolkodóba ejti Erdélyit, aki megteszi majd a szükséges lépéseket.
Amennyiben azt gondoljuk, hogy a publikum csak kivezényelt katonákból állt, akkor tévedünk, álljon itt egy korabeli tudósítás részlete a premier estéjéről:
„…sok százan és százan mentek el, akik már helyet nem kaptak […] a szerzőt a felvonások után ismételten lámpák elé tapsolják…”
Hol jelent meg e méltatás? természetesen a Nagyvárad című újságban.
De nem is ez a fontos, hanem az a tény, hogy ezen az októberi estén a nagyváradi Szigligeti Színház belépett a háborúba, és készült az 1915-ös esztendőre.
Az előadás szereposztása
Forrás : nagyhaboru.blog.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése