Bihar vármegye kiváló szülöttei : Csengery Antal

 

Csengery Antal 

"Csengery Antal született Nagyváradon 1822. június 2-án. Tanulmányait Nagyváradon és Debreczenben végezte, ezután Beőthy Ödön mellett volt joggyakorlaton. Az 1844. évi országgyűlésen gróf Ziczy Feencz volt főispáni helytartó oldala mellett volt. Ekkor ismerkedett meg Szalay Lászlóval és br. Eötvös Józseffel, a kik a "Pesti Hirlap" szerkesztésével bízták meg. 1848-ban megalakulván az első felelős magyar miniszterium, Szemere Bertalan a belügyminiszteriumba nevezte ki tanácsosnak, mely állásban a képviselőház házszabályainak kidolgozásával és más kodifikaczionalis munkálatokkal bízták meg. A szabadságharcz lezajlása után a Szőnyi-féle nevelő-intézetben a történelmet tanította, a pesti prot. theologiai intézetnél pedig a növénytan tanára lett, de emellett társadalmi téren is kiváló szerepett vitt. 1857. óta mint az országos gazdasági egyesület választmányi tagja nagy munkásságot fejtett ki a nemzetgazdaság terén. 1862-ben megalakította a Magyar földhitelintézetet, gróf Dessewffy Emil és Lónyai Menyhért társaságában. Eötvös József báró felkérésére ő készítette az országos iparegyesület és iparmúzeum tervét. Az októberi diploma kibocsátása után Bihar vármegye 1860-ban tiszti ügyészszé választotta, 1861-ben pedig a bihari kerület küldte fel az országgyűlésre, hol a Deák Ferencz vezetése alatt álló felirati párthoz tartozott s egyike volt azoknak, kik a nagy államférfiu bizalmával dicsekedhettek. Deák Ferenczen és gróf Andrássy Gyulán kívül neki volt a legtöbb része az 1867-iki kiegyezés létrejövetele körül. Ő szerkesztette az 1867 : XII. törvényczikket s mint Deák Ferencz benső barátja a kiegyezésre vonatkozó legfontosabb okiratokat is ő fogalmazta. A kiegyezés után kiváló szerepet játszott a pénzügyi és nemzetgazdasági törvények alkotásában. Főleg az államháztartás egyensúlyának helyreállításán fáradozott; de e mellett kiváló gondoskodásának tárgya volt a népoktatási törvény is, valamint ő dolgozta át a községek rendezéséről szóló első törvényjavaslatot. 1868-tól 78-ig a nagykanizsai kerületet képviselte az országgyűlésen. Oroszlánrésze volt abban, hogy 1875-ben a Deák-párt és a balközép között a fuzió létrejött. Élete utolsó évében sokat betegeskedett és e miatt 1879-ben kénytelen volt visszavonulni, de azért 1880. július 13-án bekövetkezett haláláig nem szünt meg érdeklődni a közügyek iránt. Irodalmi munkásságát már ismertettük, e helyen csak kiemeljük, hogy az akadémia már 1847-ben levelező, 1858-ban rendes tagjává, 1871-ben pedig másodelnökévé választotta. A történelmi társaságnak 1867-től kezdve igazgató-választmányi tagja volt."

Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai