"Beőthy Ödön. 1796. deczember 5-én született Nagyváradon. Atyja
B. László 1804-ben a vármegye alispánja volt. Tanulmányai végeztével 16
éves korában a Chienmayer-féle huszárezredbe lépett, hol csakhamar
hadnagy lett. Részt vett a Napoleon elleni hadjáratokban és így a
lipcsei csatában is. 1820-ban hazatérve, egy ideig otthon gazdálkodott.
1826-ban táblabíró lett s ettől kezdve élete szorosan összefügg a
vármegye történetével. Már 1830-ban a vármegye követül küldte az
országgyűlésre. 1832-ben a Báródság főkapitányává választották meg. Az
1832-36 országgyűlésen ismét mint Bihar vármegye követe, az ellenzék
vezérférfiai közt foglalt helyet. 1839. augusztus 1-én újból
megválasztották. 1841. május 10-én egyhangulag alispánná választatott.
1843-ban ismét mint követ szerepel az országgyűlésen. Az első felelős
magyar miniszterium megalakulásával, Bihar vármegye közkivánatára,
főispánná nevezték ki. Ebbeli minőségében szerzett érdemeit már más
helyen méltattuk. A mint elfoglalta a helyét, a főrendiházban július
5-én indítványt adott be, a főrendiháznak a kor követelményeihez mért
átalakítására. Az országgyűlés által a kapcsolt részek visszacsatolására
rendelt bizottságba beválasztatván, Beöthyt Zarándba küldték. Az
alvidéki lázadás kitörésekor 1848. aug. 26-án a kormány biztosnak küldte
ki. Ekkor kezdte meg a délvidéki nemzetiségek kibékítésére irányuló
alkudozások vezetését. 1848. decz. 19-én Erdélybe nevezték ki
teljhatalmu kormánybiztosnak. Itt első sorban a hivatalok rendezését
vette a kezébe. Bem tábornokkal, az erdélyi magyar hadak
főparancsnokával azonban nem tudott megegyezni és ezért február 1-én
lemondott. Kossuth ekkor Konstantinápolyba akarta küldeni, de mivel
Beőthy e küldetést nem fogadta el, április 5-én Bukarestbe került. Oda
utaztában Brassóban értesülvén a függetlenségi nyilatkozatról, csakhamar
visszatért, az eddig viselt állásairól lemondott és az időközben
megüresedett berettyó-ujfalvi kerületben választatta meg magát. 1849.
június 14-én a hétszemélyes tábla első alelnöke lett. Világos után egy
ideig az országban bujdosott, majd november 654végén
Bécsen át szerencsésen kimenekült. Elébb Párisban, majd Londonban élt
és onnan Jersey szigetére ment Hugó Viktorhoz. 1853-ban Hamburgba ment
Vámossy magyar származásu kereskedőhöz, hol 1854. deczember 7-én hunyt
el. A vármegye 1868-ban megfesttette arczképét a közgyülési terem
számára. A képet 1882-ben leplezték le."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf
Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése