Megjelent a Vasárnapi Újság 1856. december 28-án
"Azt gondolja sok szegény magyar ember, hogy ha szép vidéket, festői
tájakat látni, történetdús helyeket tanulmányozni akar, okvetlen
külföldre kell mennie, mert azokat szegény hazánkban föl nem leli. –
Sok, ki a lemenő napnak a havasokoni égését Sveiczban megbámulá, Gastein
vadregényes tájait bebarangolá, végig uszott a Rajna panoramainál,
szívta Olaszhon szelid legét: nem tartja érdemesnek megpillantani
Mármaros, Belényes, Erdély havasait, nem gyönyörködik Kárpát bérczeiben
Diósgyőr festői tájaiban, nem úszik végig a magyar nagy folyam tükrén,
nem vágyik tudni a döntő harczok alatt elporladt várromok történetét, –
nem szívta Balaton melléke kellemes levegőjét, szóval: mig sokan
külutazásaikról foliantokat összefirkálnak, saját hazájokat nem ismerik,
ismerni nem akarják. – Úgy vagyunk vele, mint ruhánkkal, – van szebb a
magyar ruhánál? s nem viseljük.
Sok bihari ember nem is képzeli, hogy e bihari kis ország, melly
csaknem mindenével bir a természet dús gazdagságának – olly szép
vidékeket, s ha kell, vadregényes tájakat élvezett, kevésbe kerülő
kirándulás közben nem is gondolja, hogy Belényes havasai a Körös
gyönyörü völgye eléje varázsolják kicsinyben, a hires Helveczia
gyönyöreit.
Nagyváradról az erdélyi határ felé útazni már magában dús élvezet;
Fugyin keresztül Telegdre érve, kinek ne jutna eszébe Sunád vagy Csanád,
ki Dobokát nevezte apjának, szent István nénjét anyjának, s ki törzse
volt a derék Telegdi nemzetségnek, – Örvénd, Lugos, Élesd, Tinód, Tötös,
Gégény, Topa, Kis-Báródvidékei sok élvet s tanulmányt nyujthatnak
bármelly mivelt festőnek is. – Nagy-Báródra érve eszünkbe jutott a 6–700
bocskoros oláh nemesség, melly a megyei tisztujitásokon annyiszor
döntött, s itt tartá kerületi kapitányszékét; gyönyörüen látszik innen a
Hunyadi Mátyásról is emlékezetes Királyhágó, mellynek tetejére
fölvergődve, a fáradság bő jutalmat ad; egyfelől Erdély violaszin
bérczeire, másfelől a Körösvölgy sötét ölébe láthatni, s mig távolabb
Belényes havasai ragyognak hókoszorúzta fejeikkel, addig délnyugotra
messze sikon téved el a szem, s csak a falvak tornyain s egyes
magaslatok tetőin ütközik meg. – A Királyhágóról dús lombzatú erdők
árnyában lemenve Feketetó Erdélylyel határos oláh falu terül el csinos
völgyben a Kőrös partján; – neve magyar, lakói oláhok, a szépségéről
különben hires oláh nők itten nem sok különös példányt mutathatnak fel, –
nehány menyasszonyt mutatának elő sajtáságos öltözettel, arany ezüst
régi pénzfüzér nem hiányzott nyakukról, de a páva-tollal, mikkel fejeik
ékitvék, a mese szájkójára emlékeztettek. – Feketetótól Csaucsáig a
kocsi-út nem levén kellemes – gyalog mentünk, hol reánk az előre
megrendelt tutajok vártak; a tutaj nehány fenyő gerendából tákoltatik
össze, s rajta ülőhely alkalmaztatott deszka-állványon, hogy a sokszor
vízbemerülő tutajon szárazon maradhassunk. – E kis falu a Körös bal
partján van, nehány háza a vízig lenyulik, sőt a Körös nőttével meg is
fördik, de e faházacskák nagyobb része, mint többnyire a vidék falvainak
a hegyekben van szerteszélylyel épitve, e miatt a házankinti hirdetés
nagy bajjal járván, az oláh kis biró a legmagasb hegyre megy fel, s
onnan kiáltja ki hirdetményét. – Innen legközelebb Csarnó házát értük,
itt se látni falut a vízről, s csak kecske nyáját a hegyek oldalain
legeltető oláhfáták dalai, vagy az erdőre menő oláh ifjú bús melódiája
tudaták, hogy lakott vidéken járunk. Nem messze innen zúdúl a Körösbe a
szilaj Jád vize eredve a belényesi havasokból, s bőven ellátva egész
nyáron jéghideg vízzel az olvadó hóból; – eddig a Körös lehető szelíd
folyásu, de a Jád gyeplőtlen ménként rohanván bele a Köröst is
elvadítja, mit Beszédesként rendezni nem, csak sarkantyúzni lehet; –
innen kezdve érdemli meg a Körös a sebes nevet. – Brádkához úszva már
több ház van egy csoportban, különös alakú sziklák függnek itt a Körös
fölé, s jól esik, midőn túl úszott rajtok a tutaj, addig egy sem szakadt
belé; a Körösnek itt merész kanyarulatai vannak, melly sokszor roppant
sziklafalak közé szorúl, s ugy látszik, hogy e falak valaha összefonva
voltak, még repedései is egymáshoz illenének; egy kanyarodásnál
veres-kékes kőszikláival Bánlaka, vagy is, miután a helységből mitse
látni, a bánlaki hegy tünik fel, mint óriási dom; minél közelebb jöttünk
hozzá, annál imposántabb látvány, még csak a kezek idővájta lyuk sem
hiányzik ablak gyanánt, csak egy a Körös árjától elrombolt gyalog
hidacska maradványa mutatja, hogy itt is ember járt. – Egy uj
kanyarúlatnál meredek szikla közt a víz csöndesedése mutatja, hogy
mélysége nyelé el szilajságát, s előtünik Sonkolyos, egyike a
legregényesebb tájai közül a Körös völgyének; e regényességet növelé a
mély csend, mellyet egyedül az oláh ifjoncz itatni lehozott pár lova, s a
tutaj evező lubiczkolása zavart meg; – a barnaszürke sziklákon hosszú
vonalokat edzett a gyakran magasra hágó Körös nyelve, melly a nem
mindenütt egykeménységü köveket sok helyütt annyira kinyalja, hogy
alatta evezhet a tutaj egész kényelemmel, a kimosódott üregekből vízi
kigyók s más kétéltű állatok pislognak; – egy uj merész kanyarúlat más
panorámát tár föl a sonkolyosi barlanggal, – magas, kapu alakú nyilása
néhány ölre kezdődik a víz tükre fölött, – a tágas előterembül, melly a
füst- s hamúról itélve, gyakori éji szállásúl szolgál, sűkebb nyilás
vezet a barlangba, mellyet fáklyahiány miatt be nem járhatánk, s csak a
tutajról eldurrant pisztolylövésnek százszorosan visszadördülő hangjában
gyönyörködtünk; csúcsba végződő csodás torony alakú sziklakúpok
emelkednek közel a vízparthoz, mig másikon a szomorú nyirfacsoportokat
ügyes kézzel rendezé a nagy természet angol kertésze; hosszú sziklafal
mellett gyakran nagy köveken akadozva úszott innen tutajunk tovább,
mellyre magasról apró kavics hullott, s föltekintvén, szép oláh leány
arcza mosolygott le a szikla tetejéről, beburkolva fehér kendőjébe az
égető nap heve ellen, s uj kavics hajintással incselkedett; kevés idő
mulva festői cziklacsúcs csoportozat között igen magas scarpirozott
bércz alján előnkbe tünt a tündérvár, egy a sziklához tapasztva,
látszott kis bástya-rom; alatta a parton szökel az előbbi oláh leány,
mutatta egészséges fehér sor fogát, s könnyeden merité meg két korsóját a
vár melletti sziklacsorgó forrásbóll; mire kiszálltunk, már távolról
hangzott méla danája, talán egyike volt a váracska régi lakóinak. – E
kis vár, mint látszik, a sziklafal oldalához kézzel fölhordott
kődarabokon épült, két ablakkal a víz felé; létra nélkül nem igen lehet
belé menni; mögötte a sziklában magas mély nyilás van, miről azt
tartják, hogy a hegy tulsó részén vezet ki.
E tündérvárról azt mondja a rege, hogy azt még Mén Maróth épitteté,
ki ott kéjelgett a vidékről orzott nőkkel, s az általa meguntakat onnan
buktatván le a Körösbe, ott lelék sírjokat. – Azt is mondják, hogy
Drágfy Mihály ide záratta nőjét 1460. táján, s éhhalálra kárhoztatá, de
egy nemes apróda a hegynyiláson át élelemmel látta el, mit Drágfy
megtudván, nejét szerelemféltésből meggyilkolá, s a Körösbe veté;
apródát pedig helyére zárá, hol csakugyan éhel veszett el; e miatt
Mátyás király elvevén tőle jószágait, másik Drágfynak ajándékozá. – A
sziklából folyó patakocska jéghideg vize fogába üt az embernek. –
Szintén illett e képhez egy magas röptü kőszáli sas! – Itt és valamivel
alább van a Körös völgyének legszebb része; mintha minden bájait
utoljára akarná kifejteni e festői völgy; – alig hagyánk el Tündérvárat,
midőn még tündériebb helyre értünk, itt a sziklák egy tág kört
alkotnak, kimenő nyilás alig látszik, s nemcsak a szemnek bezárva a
láthatár; minden felőlről hűs források ömlenek a Körösbe, melylyek
messziről ezüst szalagként ragyognak; sajnálom, hogy e kies helyen meg
nem állapodánk, s le nem vázolhatám rajzónommal, e hét vagy nyolcz
forrás aligha összeköttetésben nincs a tündérvári regével; de mi él
róluk a nép ajkain, nem tudom; – magas szirtek között értünk innen ki, s
a poezisből kiértünk a pongyola-prózába. – Révnél egyhangú sikba megy
által rögtön a regénydús vidék; s nem akarván nevét meghazudtolni, mi is
kikötöttünk, s izletes ebéd után mentünk vissza odarendelt kocsinkon
Nagyváradra. Bihari fiúk! ha meg nem tettétek, úszszátok meg a Körös
völgyét, meg nem bánjátok!
Bihari."
Forrás : epa.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése