Fotó: szigligeti.szigligeti.ro
"November 20-án pénteken, 19 órától a Szigligeti Stúdióban mutatjuk be Szilágyi Andor Leánder és Lenszirom című mesejátékát. A kamaszokról, kamaszoknak szóló varázslatos történetről az előadás rendezőjével beszélgettünk.
- Nem először rendezel ifjúsági előadást...
- Az első rendezésemet Temesváron „követtem el”, akkor az Óz, a nagy varázslót
állítottam színpadra. Frissen végzett színészként, huszonhárom évesen
elég nagy bátorság kellett ehhez, de a mi évfolyamunkról sokan elég
hamar belekóstoltak a rendezésbe, már a főiskola alatt is
foglalkoztatott bennünket a színháznak ez a része. Amikor Váradra
kerültem, először egy felnőttelőadást rendeztem, majd sorra érkeztek a
felkérések, általában ifjúsági előadásokra.
- Hogyan bukkantál rá a Leánder és Lenszirom történetére?
- Szilágyi Andor szövegével először a kolozsvári éveim
alatt találkoztam, Czeizel Gábor rendezésében Hatházi András volt az
egyik főszereplő, én pedig egy denevért játszottam. Számomra nagyon
fontos, hogy olyasmiről tudjak beszélni, ami foglalkoztatja a nézőket, a
Leánder és Lenszirom a mi koncepciónkban pedig a kamaszokról és a
kamaszoknak szól.
Azért érdekelt különösen ez a darab, mert szereplői
állandó fejlődésben vannak, az ő fejlődéstörténetük pedig a mi
hétköznapi kapcsolataink bonyolultságára mutat rá. Varázsmese lévén,
tele van mágikus elemekkel, a hősök elé gördített akadályok pedig
tulajdonképpen önmagunk kereséséről beszélnek. Az előadás célja nem a
válaszadás, hanem sokkal inkább a keresés izgalmának felfedezése. A
darab egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató, úgyhogy sok merész
ötletre is számíthatnak a nézők.
- Amikor bent jártam az egyik próbán, legelőször a
helyzeteknek, az ötleteknek és úgy általában, a hangulatnak a
frissessége tűnt fel.
- Ez egyrészt azért van, mert remek csapattal dolgozom
együtt, akik első pillanattól kezdve azt a nyitottságot és játékosságot
hozták, amire számítottam, és amire alapozni lehet egy ilyen alkotói
folyamatnál.
Ugyanakkor nagyon szeretem, ha új emberekkel dolgozhatunk,
hiszen, egy másik színész teljesen új viszonyrendszereket épít, másképp
szólunk hozzá, és másképp szólunk egymáshoz. Ezért a Leánder
próbafolyamatába egy frissen
végzett színészhallgató, Jerovszky Tímea kapcsolódik be. Azért örülünk
különösen ennek a találkozásnak, mert Timi tagja volt az iskolaprogram
első generációjának, ezúttal viszont nem csupán ismerősként, hanem
munkatársként köszönthettük újra köreinkben.
Nagyon jó élmény volt találkozni Rákay Tamás díszlet- és
jelmeztervezővel, aki szintén most végezte el a főiskolát, és akivel
rögtön az első találkozó alkalmával egymásra hangolódtunk, megértettük
egymást – ő az én rendezői szándékomat, én az ő formanyelvét. Egy olyan
mesei teret képzeltünk el, ahol tényleg varázslatos dolgok történhetnek.
- A varázslatos térhez pedig varázslatos zenei világ is tartozik.
Az előadás zeneiségét többsíkúnak képzeltem el, és
mindenképpen szerettem volna visszanyúlni a zenei gyökerekhez is. A
dalok keresésében Brúgós Anikó volt segítségemre, vele mindenféle
kelet-európai népdalt találtunk, amelyekből kettő maradt benne az
előadásban. A zenei világ összeállításában ugyanakkor Dombi Dávid is
közreműködött, ezúttal nemcsak korrepetitorként; improvizációi izgalmas
zeneiséget biztosítanak az egyes jeleneteknek. Az előadás zeneiségében
az ősiségtől az egyedi és megismételhetetlen dallamokon keresztül
haladunk a mai kor zenéjéig – így az előadás zenéje is egyfajta
fejlődéstörténetet mesél el. Mint mindenben, ebben is a varázslatot
keressük."
