Ki volt Fux Pál?

 

"A nagyváradi Bábszínház Lilliput Társulata ama kérését juttatta el az illetékes hatósághoz, hogy a jövőben közösségük Fux Pál, az egykori bábtervező és -rendező neve alatt kíván működni. E tény teszi időszerűvé az esztendővel ezelőtt elhunyt művész életútjának fölidézését" -  írja a Biharország. 

Teljes cikk : 

"Nagyszalontán született 1922-ben. Tanulmányait a helybeli zsidó iskolában kezdte, a középiskoláit részben Szalontán, de főleg a nagyváradi dr. Kecskeméti Lipót Líceumban folytatta. A rajzolás, festegetés már gyermekkora óta érdekelte. Váradi diákként a képi ábrázolás módozataiba Földes Imre, a Sonnenfeld nyomda grafikusa avatta be. Az 1940-es években ezen az úton lépett tovább, amikor Budapesten a hivatásának élő Bortnyik Sándor Munkácsi-díjas festőtől, grafikustól (1893–1976), Vasarely mesterétől a képszerkesztés és a színekkel való bánás műhelytitkait sajátította el.

Fux Pált 1943 nyarától munkásszázadba sorozták be, és a Kárpátok, majd a szlovákiai Beszkidek lejtőin ásta a fasiszta csapatok védelmét biztosító lövészárkokat, védőállásokat. A hitlerizmus várható bukásáról megbizonyosodva, 1944 decemberében megszökött. Nagyszalontán, a Tenkei úti kifosztott otthonba egymaga tért haza. Édesapja 1945 tavaszán követte; viszont a női családtagok a faji gyűlölet áldozatai lettek.

1946-ban megnősült, házasságukból két fiú származott. A szülőföldjén töltött évtizedekben a város művelődési életének tevékeny irányítója. Kezdetben az Arany János Líceum végzőseinek évenként klasszikus színműveket tanított be (Moliére: Botcsinálta doktor, Farkas Imre: Iglói diákok, Gogol: A revizor, Zilahy: Süt a nap). Ezeket az 500 férőhelyes Vigadóban adták elő, olykor falusi művelődési otthonokat is fölkerestek. Az elméleti líceum megszűnte után az ekkor alakult Művelődési Házban folytatta rendezői tevékenységét. A műkedvelő felnőttekkel időszerű darabokat mutatott be. Legrangosabb rendezvénye 1954-ben volt: egész estét betöltő, tematikus balettel léptek a közönség elé. Mindezeknek nem csupán rendezője, hanem díszlettervezője és kivitelezője is volt.

1947-ben két, általa tervezett emlékművet avattak föl, amelyek napjainkig a holokauszt borzalmaira emlékeztetnek: a zsinagóga előtt áll egy cementoszlop, rajta héber, román és magyar nyelven a bibliai parancs: „Ne ölj!”; a zsidó temető közepe táján pedig egy művészien alkotott „siratófal” a 472 áldozat nevének megörökítésével.

Fux Pál életében 1956-tal új korszak kezdődött: a nagyváradi Állami Bábszínház díszlet- és bábtervezője lett. Vallomása szerint „az itt töltött 17 év életem legszebb korszaka volt”. Művészi elvei, bábszínházi elképzelései azonosnak bizonyultak a Kolozsvárról idehelyezett vezetőjével, a Kovács Ildikóéval. Közös sikerük egy több európai országot fölkereső körútban érte el csúcspontját.

A Román Kommunista Párt megyei bírója 1972-ben figyelmeztette a Bábszínház igazgatóját: Fux Pál művészi munkássága nincs összhangban a szocialista realizmus alapelveivel. Eltiltásának következményeként Izraelbe aliázott. Jeruzsálemben teremtettek új otthont maguknak, és termet művészi törekvései megvalósításához.

A terjedelmes egyedi grafikák és festmények mellett miniatűrjeivel közismert vallásos és világi szövegeket illusztrált: az Ószövetségből Salamon király 150 zsoltárát és az Énekek énekét, továbbá Shakespeare 154 szonettjét. Az alkotó vallomása szerint az általa követett művészi irányzat a szecessziónak a szürrealizmussal való összefonódása.

Legfontosabb kiállításának színhelyei: Nagyvárad, Nagyszalonta, Bukarest (1972 előtt); Jeruzsálem, Haifa, Tel-Aviv, Sydney, Monte Carlo, Washington (az emigrálás után). Mindezek tudatában kijelenthető: Fux Pál nem élt hiába! Bábfigurái a gyermekeket örömre fakasztották, grafikái, miniatűrjei pedig a felnőtteket gyönyörködtették, szellemi életüket a szépség élményével tették gazdagabbá." 

Forrás : biharmegye.ro