"Mit szólnál, kedves olvasó, ha napjában akár többször is a
postakürt hangját hallanád és látnád elvágtatni házad előtt az induló vagy
érkező postakocsikat? Valamikor így volt ez a régi Váradon, amikor a szűk
belvárosi utcák visszhangozták a kellemes lágy melódiákat, és a dédnagymamák
ábrándozva tették le ölükbe a kötést, vagy az éppen olvasott regényt, várva a
soha fel nem adott levelet az egykori kedvestől…
Mert ilyen volt a világ Váradon, főleg az Úri utcában, ahol
1850-től 1867-ig a K. K. Postamt Gross-Wardein felirat éktelenkedett a császári
sasos várad-olaszi postaházon. No, nem a most látott, elhanyagoltságában is
gyönyörű postapalotán, hanem azon a kis házon, amiről K. Nagy Sándor a
következőképpen írt anno. “A Nagyvárad kiadóhivatala előtt elhaladva a
főpostahivatalhoz jutunk, ahol van a kerületi postaigazgatóság s egy kis fiók
távirda-hivatal, hol egyetlen szál drót sincs, hanem gyalogposta, a régi
világból itt maradva”. - írja Farkas László,Péter I. Zoltán: Mesélő
képeslapok könyve alapján.
Teljes cikk : farkaslaszloblogja.blogspot.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése