"Száztiz évvel ezelőtt, 1905. augusztus
27-én gróf Zichy Ödön rövid beszéd kísérétében a barlang családjának
kék-fehér színeivel feldíszitett kulcsát átadta az EKÉ-nek, majd
hivatalosan is felavatták e ritka természeti tüneményt. Erre az
eseményre emlékeztek szombaton délelőtt Réven." - írja az erdon.ro
Részlet a cikkből :
"Dukrét Géza ny. tanár, az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli elnöke, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke elmondta, hogy nagy megtiszteltetés számára az, hogy a helyiek felkérték arra, hogy ezen a rendezvényen előadást tartson a révi barlangról. „Mindig is szivügyem volt a révi szoros és a barlang sorsa, gyerekkorom óta ez volt a legkedvesebb kirándulóhelyem, több százra tehetem az itteni látogatásaim számát” – mondta el Dukrét tanár úr. Ezt követően egy rövid történelmi ismertetőt tartott a révi barlang és a révi EKE-ről majd a rendezvény résztvevői felvonultak a barlang bejáratához , megkoszorúzták a felfedezők tiszteletére állított emléktáblát.
Megtudhattuk még azt is, hogy Handl Károly az 1870-ben megnyílt Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal idején 22 éves korában került Révre Stájerországból, mint első pályafelügyelő. Szabad idejében a gyönyörű környék fáradhatatlan kutatója lett, s hamarosan e táj szerelmese lett. Itt nősült meg Réven és feleségül vette a magyar Kompári Jozefát, megtanult jól magyarul és románul is. Telket vásárolt, házat épített, melynek udvarán valóságos botanikus kertet teremtett. Csodálatos életereje volt, sokat olvasott, levelezett, többek között a híres Guinea-kutatóval, Bíró Lajossal is, aki többször járt Réven. Handl Károlynak nem voltak gyermekei. Feleségének 1912-ben bekövetkezett halála után feleségének rokonai költöztek hozzá, s 84 éves korában bekövetkezett haláláig azok gondozták. Réven nyugszik a kistemetőben. A révi Zichy- barlang látogatói könyvébe száztiz évvel ezelőtt tizenegyedikként a következőket írta: „Az Isten nagyságának e szent helyén állva, hogy különös kegyelme nekem rendelte gondnokságát, az Õ nagy hatalma és bölcsessége elõtt térdre borulva imádkozom”. És, hogy ezek, nem üres szavak voltak, azt szemtanúk mesélték, hogy minden alkalommal mielõtt belépett volna a barlangba letérdepelve imádkozott.
Dr. Veress István 1900. június 16-án érkezett Révre, hogy elfogalja misszió-lelkészi állását, amelynek feladata volt a 15 szórványban élő hiveknek a hitben, s főképpen a magyarságban való megerősitése. Handl Károly, Czárán Gyula mellett oroszlánrészt vállalt a révi EKE munkájában és barlang feltárásában is. A barlang felavató beszédét Diószegről is meghallgatta néhány ember. Ezek aztán oda hatottak, hogy a bihardiószegi népes gyülekezet 1905 december hóban egyhangúlag meghivta lelkészül. 1906 januárjában költözik el Révről. A barlangról nem feledkeztem meg azonban soha, írta megemlékezéseiben. 1906. augusztusában 40 diószegi gazdával, 1909-ben 20 gazdaifjúval, mikor pedig bekerültem Debrecenbe (1913) a református tanitóképzőintézet igazgatójául, 1914 áprilisában 60 képzőssel és 3 tanárral látogattam meg a barlangot.Mikor 1940 október 14-én újra szabadon meglátogathatta a barlangot, a Tündérvárral szemben kipróbálta a visszhangot, mint 37 évvel korábban, a barlang felfedezése idején. A sziklák felé kiálltott: Hogy vagy? A visszhang tisztán visszaadta a kérdést: Hogy vagy? Vajon mit felelhetnék erre a kérdésre mást, mint azt: Megvénülve az élet utolsó útját járva. Minden ugyanaz mint régen: a visszhang, a sziklafalak, a barlang, a Sebes-körös andalító zenéje. Csak a régi emberek tűntek el valamennyien, akikkel egykor itt munkálkodtam, írta visszaemlékezéseiben dr. Veress István."
Teljes cikk : erdon.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése