Japport Viktor,Japport cukrászda és Farkas László

 

Japport cukrászda.Forrás : Farkas László  

Mint váradi, nagyon érdekel Nagyvárad történelme és múltja.Ez természetes tulajdonság. Mindenkinek kedves a szülőföldje.Lehet a sors messze sodorta és sodorja a váradiakat,de sokan kapcsolatban vannak Váraddal.Az internet által kapcsolatban lehetnek szeretett városukkal.Jó egy kicsit nosztalgiázni ...

A napokban megjelent Farkas László írása a Reggeli Újságban,majd a blogjában Nagyvárad híres cukrászdája, a Japport címmel.Nagyon értékes számomra a cikk,mert megismerhettem Nagyvárad egyik legpatinásabb cukrászdának a történetét olvashattam. Gyermekkoromban többször elvitt édesanyám a Japportba,mely kiváltság és díjazás volt.Arra emlékszem,hogy tisztaság,udvarias kiszolgálás magyarul és sok édesség,fagylalt volt.A fenti fotó bizonyítja hogyan nézett ki belül a Japport cukrászda.

A váradi fiatalság kedvenc találka helye volt a Japport cukrászda.Történetét nem nagyon ismertem.Farkas László jóvoltából végre olvashattam a cukrászda alapítójáról, Japport Viktorról.Ezt írja Farkas László : "Japport Viktor régi patrícius család ivadéka. Karánsebesen látta meg a napvilágot, 1888-ban. Iskoláit szülővárosában végezte. Később idekerült városunkba és többé már el sem akarta hagyni Nagyváradot. Gyakran hangoztatta, hogy ez a mindig nyugat felé orientálódó város úgy megfogta, hogy többé nem akarja elereszteni, ő maga pedig ki akarja venni részét ebből a nagyra törő iparkodásból. Fiatal korában lépett a cukrászi pályára és megtanulta a mesterség minden titkát. Az önállóvá válásig törhetetlen munkabírással dolgozott és igyekezett nevet szerezni a szakmában. Az első világháborút szinte az első naptól az utolsóig végigharcolta. Páratlan kitartás jellemezte a fronton eltöltött időkben és későbbi életében, munkája során is. Csak a becsületes munkát és a kitartó szorgalmat ismerte el mérvadónak akkor is, amikor megnyitotta cukrászdáját. Az vezérelte, hogy olyan színvonalon szolgálja vendégei igényeit, kényelmét, amiben senki nem talál kivetni valót. A munkában és a sikerben méltó társai voltak Viktornak. Neje Japport Mária, született Buday és leányuk Japport Manyika vállvetve dolgoztak a népszerű üzletben. A fontos városi és vármegyei eseményekre is ők szállították a cukrászati termékeket. A Japport család nagy népszerűségnek  örvendett a városban, a cukrászda hírneve pedig olyan hatalmas volt, hogy a lakosság egy részének, a mai napig tudatában maradt a név. Dacára annak, hogy a helyiséget átnevezték, már régen nem cukrászda, de két régi váradi, még mindig a Japport előtt találkozik, ha találkozik…" 

Mit illik tudni a cukrászdáról? "Az első egy cukrász, aki idegenből jött ide, de olyan nyomot hagyott itt, hogy neve máig sem felejtődött. A város életében mindig nagyon fontos szerepet játszottak a kávéházak, cukrászdák. Ezek a helyek fontos találkozóhelyek voltak és szolgáltatásaik minősége miatt hatalmas volt a népszerűségük a városúri közönségének köreiben. A Bazár épület sarkán állt egykor a Stepper Ottó cukrászata, amelynek állandó vendége volt gróf Tisza István és geszti társasága is. E cukrászda helyén nyílt meg a Japport, ami a város, a megye és egész Erdély egyik nevezetessége lett. Asztalainál egyformán jól érezte magát a az előkelő dáma, a tisztviselő, a nyalka katonatiszt, akár uzsonnára, vagy csak egy feketére ült le. A városban vendégszereplő művészek is hamar megkedvelték az állandóan zsibongó termeket és teraszt. Márvány asztalainál a délelőtti órákban írók, újságírók, művészek foglaltak helyet, élvezve a világvárost sugalló hely nyugalmát. A délutáni óráktól  az eleven, lüktető, felhőtlen szórakozás színhelyévé vált a Japport, ahogy az egész város nevezte a cukrászdát."

Nagy élmény volt olvasni Farkas László írását,mert egy kicsit felidézhettem az emlékeimet,melyek a Japport cukrászdához kötött.Gondolom nem csak számomra nagyszerű olvasmány az írás,melyet olvashat a Farkas László blogjában.