Ráduly Béla emléktábla.Forrás : erdely.ma
Nagyvárad zenei életében nagy vesztesség volt Ráduly Béla tragikus halála 1994-ben.A nagyváradi Metropol Group együttes alapító tagja volt.Zenei stílusa nagyon soknak tetszett.Nagyvárad egyik a jellegzetessége a xx. században a Metropol Group együttes volt.Több generáció nőtt fel a zenéjükön.Az 1968-ban alakult váradi együttesben Ráduly Béla ütős hangszereken játszott és énekelt.Sokszor elmegyek az emléktábla mellett a Vámház utcában és azon gondolkodom,hogy milyen kegyetlen volt az élet Bélával.
2015 május 8-án a Nagyváradi Állami Filharmóniában tart koncertet a Metropol Group együttes élő tagjai,akik a nagyvilágból jöttek haza ismét.Péntek este fél kilenctől ismét nézheti és halhatja őket a váradi közönség Festum Varadinum keretében.Bővebben olvashat az erdon.ro-n ' . Esemény a facebook.com-n .Fellépnek,Ráduly Béla nélkül.Lehet sokan nem ismerik Ráduly Bélát.Néhány információ :
„A kislábujjától a feje búbjáig ritmus volt, lételeme volt a színpad, a muzsika. Tizenévesen már sztár volt és nem rajta múlott, hogy tehetségét, akarását egy őrült társadalom, egy skizofrén rendszer tartotta kordában, próbálta őt rövid pórázra fogni.” (Virányi Attila, Metropol)
A hazai magyar rocktörténet egyetlen legendás zenekarának legnagyobb támogatója, Boros Zoltán szerint Bélának megvolt a maga sajátos stílusa. „Úgy, ahogy az éneklése kicsit blues-os volt, mindig töltete volt annak, amit mondott, ahogyan mondta és mindig meg volt győzödve a saját igazáról. Nehezen lehetett rávenni arra, hogy ne úgy énekeljen, ahogy az neki a legmegfelelőbb. Ő volt a zenekar motorja. Igazi színpadi jelenség volt. A 70-es, 80-as években a Metropol zsúfolt sportcsarnokokat mozgatott meg és állított talpra, ebben pedig nagy szerepe volt Béla temperamentumának.”
Ráduly Béla 1988-ban Nagyváradról Budapestre költözött, ahol néhány év után megpróbálta újból összehozni a Metropolt. 1992-ben a Kolozsvárról áttelepült Transexpress tagjai kérték fel, hogy legyen a dobosuk. A Hardrock.hu-n a csapat basszusgitárosa, Gondosch „Güzü” János így emlékezik rá: „Végre megtaláltuk álmaink dobosát, Ráduly Béla személyében! 1994. december 30-án Sopronba mentünk, mert ott volt egy Trans Express rajongói klub, az ő meghívásuknak tettünk eleget. Saját autóinkkal vágtunk neki az útnak. Negyven kilométerre Budapesttől, az első kocsiban utazók, megálltak az út mentén (... hogy Béla kivegyen valamit a hátsó csomagtartóból – szerk.megj.) Egy osztrák ámokfutó hátulról nekirohant az autónak, és Béla e szörnyű baleset áldozatává vált. Mi kb. 45 perccel később értünk a helyszínre, láttuk ahogyan Béla eltávozik az élők sorából...!”
Élete utolsó interjújában Ráduly Béla a Kolozsvári Rádiónak így vallott: „Megpróbáltunk mindig olyan erővel és tenni akarással színpadra lépni, hogy mindig mondjunk valamit és az maradandó legyen a közönségnek, hogy visszavárjon.(...) Amikor elhagytam Romániát egy nehéz időszak következett, ami kb. két évig tartott. Két bőröndből talpra állni az nem semmi. Néztem a pesti utcák koncertplakátjait, hallgattam a zenét a rádióban és jött, hogy megőrüljek amiért nem muzsikálhatok, mert nincs bandám...”
Idén kettős jubileumot ünnepelt a Metropol Group: negyvenéves a zenekar és harmincéves az első (és egyetlen magyarnyelvű) nagylemezük, az úgynevezett „fehér lemez”, amelynek 2005 decemberében megjelent a reprint kiadása. A jeles évfordulókat októberben egy nagylélegzetű koncerttel ünnepelték Nagyváradon.
Forrás : szabadsag.ro
Hogyan halt meg? Olvassa el a passzio.hu cikkét ' Az emléktábláját volt amikor ellopták.Ezt olvashatjuk : "Felháborodás és elkeseredés keveredik bennem. Bár a részletek nem ismertek, akár politikai (nemzetiségi) megfontolás, akár „szociális kényszer” áll a háttérben, mindenképp bűntényről van szó. A lopás az lopás, és a Béla emléktáblája esetében még kegyeletsértés is. Elképesztő felelőtlenség és bűn a felbecsülhetetlen szellemi-művészi értékű alkotásokat kilós fémhulladékként, „fillérekért” kiárusítani, feldarabolni, beolvasztani. Meggyőződésem, hogy a tettesek nem igazi váradiak, hisz ezek a táblák elsősorban Nagyvárad emlékhelyeit jelölik (amikből sajnos egyre több tűnik el véglegesen....), hanem jövevények. Deák Árpáddal tartom a kapcsolatot, és most azon vagyunk, hogy ha a gipszminta megvan és használható állapotban van, akkor újraöntjük a domborművet, és legkésőbb Béluci születésnapján, június 18-án „újra leleplezzük”.Teljes cikk : erdely.ma
Az emléktáblát 2004-ben újra felavatták Ráduly Béla lakása előtt.Erről olvashat az erdon.ro-n.Milyen dobos volt Ráduly Béla? Gondosch Jánossal készült interjút olvashatja a hardrock.hu-n. Zenei pályáját megtekintheti a discogs.com-n.
Nézze meg az 1996-ban készült videót,melyben láthatja az emlékkoncertet.
Bizony nagy veszteség volt Béluci elvesztése. Nekünk is ...
VálaszTörlésAzt hiszem, "volt olyan szerencsém", hogy sajnos én láthattam őt utoljára, mikor a feleségével együtt a balesete után néhány órával Tatabányán a kórház halottasházában nagy nehezen megengedték azt, hogy végleg elbúcsúzzunk tőle.
Nekem eléggé közeli rokonom volt (a felesége első unokatestvérem), s az áttelepülésük után egy jó darabig nálunk is laktak.
Az említett fehér lemezük nekem megvan.
Amikor a zenekarról készült filmet 2006-ban bemutatták a budapesti Uránia filmszinházban, ott árusítottak a 330 példányban újranyomott LP nagylemezükből, amely most már mondhatni azt - zenetörténeti relikvia.
Az én pédányom a sorszámozott 320-as számú.
Valójában még sohasem volt lejátszva, mert hagyományos lemezjátszóm nincsen. Viszont a borítóját saját kezűleg ott és akkor aláírta: - Orbán Bandi (gitár), Virányi Attila (basszusgitár).
És megvan a zenekarról írott könyvem is (Miklósa Erika) a vele járó CD-vel, valamint a magyarországi Transexpress zenekarral már újrajátszott dalok - egy kazettán. Volt továbbá egy muszter-kazettám is, amit Béluci személyesen nekem adott, még sk. alá is írta - ám azt valamikor a sógoromnak adtam.