V. Manojlović Ady fordításairól

Naplójegyzeteiből pontosan tudjuk, mit és mikor fordított, illetve nyomon követhetjük Ady-fordításait. Ady neve először még pesti éveiben, 1907. augusztus 18-án bukkant fel naplójában: „Ady Endre verseit olvastam” – jegyezte fel.

Attól kezdődően gyakran olvassa Adyt, meg fordítja is. 1908. január 31-én írja: „Ady verseit olvastam. Isteni.”Február 21-én, miután elolvasta a Vér és  aranyt, megjegyezte: „Ez egy nagy költő. Talán az első igazán nagy a XX. században.”Ady verseit 1908. február 22-én kezdte el fordítani.Akkor fordította le A halál rokonát.Néhány nappal később is Ady-verseket fordított, s amikor 1908. február 27-én Nagyváradon végre személyesen is megismerkedhetett vele, naplójában büszkén feljegyezhette: „Én az ő verseit olvastam neki saját fordításomban, németül s e fordítások tetszettek neki is meg a többieknek is.”

Nos, így kezdődött. A személyes találkozás és ismeretség még nagyobb lendületet adott Manojlovićnak, aki mind gyakrabban ültette át verseit német nyelvre. 1908. március 1-jén (A mi gyermekünk, A Tisza-parton, Az utolsó mosoly), 2-án (Temetés a tengeren), 5-én (A Gare de l’Esten)

, 20-án (Beszélgetés egy szekfűvel), 27-én (A fekete zongora) és később is csaknem heti rendszerességgel fordítja Adyt.1908. április 3-án felolvasta neki néhány versfordítását.

Egyik emlékező prózájában Manojlović műfordításának kezdeteiről vallja:

„Olvasván, böngészvén heteken át a Vér és arany-at, az az öltetem támadt, hogy lefordítok belőle egyet s mást. Az idő tájt már volt némi kis gyakorlatom a műfordítói mesterségben. Még mielőtt Váradra jöttem volna, »átültettem« volt németre Zmaj-Jovanović, Dučić és Petőfi néhány versét, sőt, épp legutóbb, kettőt-hármat Baudelaire-től is; így hát azt gondoltam, hogy megpróbálkozhatom majd Adyval is. Lelkesen, merészen nekiültem a munkának, és nemsokára megvolt A Tisza-parton,a Léda Párizsba készül, A Gare de l’Esten,a Temetés a tengeren, A mi gyermekünk, Az anyám és én, Nóta a halott szűzről,az Elillant évek szőlőhegyén, a Szent Margit legendája, Páris, az én Bakonyom, Mi urunk: a Pénz, Beszélgetés egy szekfűvel stb. német versekben.”

Teljes cikk : adattar.vmmi.org