Így, ünnepek táján sokszor elhangzik az, hogy jobbnak kéne lenni, többet
kéne adni a rászorulóknak, sokkal több szeretetet kellene adni
családtagjainknak, idegeneknek, mindenkinek. Bizonyára így is kellene
tennünk, de az ember gyermeke már csak ilyen. Magának való, harácsoló, a
pénz oltárán mindent feláldozó, a karrierért mindent odadobó, hatalmas
egóval rendelkező teremtmény. De miért vagyunk ilyenek? Miért nézünk
furcsán, szinte bizalmatlanul azokra, akik mindent feláldozva, őszintén
segítenek embertársaikon? Miért furcsa nekünk az, ha a világ túlsó
feléről fiatal diákok csoportosan jönnek házakat építeni a
földönfutóknak? Miért közösítjük ki az ilyen-olyan okból hajléktalanná
vált embert? Miért nem segítünk eleget a fogyatékkal élő embereken?
Miért, miért, miért?
Teljes cikk : reggeliujsag.ro
Farkas László cikkei a reggeliujsag.ro-n '
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése