Antal Sándor.Forrás : hdke.hu Jogi és filozófiai tanulmányokat folytatott Budapesten 1902 és 1903 között, majd szobrászatot is tanult. 1904-től a Nagyváradi Napló szerkesztője volt, majd 1908 és 1913 között Németországban és a Skandináviában élt. Szobrász képzettsége révén Ch. Ericsson műtermébe került, ahol több mint száz plakettet készített, írásait pedig svéd lapokban jelentette meg. 1913-tól ismét Nagyváradon élt, a modern irodalom egyik fő propagálójaként barátja lett Ady Endre is. Szerkesztette A Holnap című irodalmi antológia első kötetét, és előszót írt hozzá. 1917-ben a Váradi Hét szerkesztője volt, 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején pedig a Vörös Újság munkatársa lett. A tanácshatalom bukása után Csehszlovákiába menekült, ahol Pozsonyban élt és részt vett a magyar kulturális életben. 1921-től a Nemzeti Kisebbségek szerkesztője, 1923-tól 1938-ig a pozsonyi Népújság főszerkesztője lett. 1942-ben írás jelent meg róla egy német nyelvű helyi lapban, és ezután a németek a családjával együtt elhurcolták. Egyes hírek szerint németországi koncentrációs táborban halt meg, más források szerint határátlépés során ölték meg.
Forrás : hu.wikipedia.org
További információk : adatbank.sk
Antal Sándor okos ember, és könyve érdekes könyv. A történet milieuje is rendkívüli, és a hős személye is sok tekintetben vonzó. Egy külföldön hányódó-vetődő, magányos magyar szobrász beszél első személyben (naplószerű az elbeszélés), és elmondja a következő történetet:
Teljes cikk : epa.oszk.hu
A Holnap előszavát írta .Olvassa el '
Halket Péter zsoldos katona így szólt a sebzett kezű látomáshoz:
- Mintha ismernélek. Te is Rodes társaságában szolgálsz?
- Nem. Az én társaságom régi és nagyon nagy. Közénk tartoznak mindazok, akik valaha másért szenvedtek.
- Négerek, fokföldiek is vannak köztetek?
- Igen, - felelte Krisztus. - Az a fekete, kit társai
megöltek, mert először vonakodott az emberhús-evéstől, szintén a mi
társaságunkba tartozott.
- Furcsa társaság. Mind itt vagytok Mashollandenben?
- Mi az egész világon vagyunk.
- És honnan ismeritek meg egymást?
- Csak egymás szemébe nézünk.
A Holnap-ba, a mi társaságunkba pedig Balassa,
Csokonai, Petőfi, Vajda János és Reviczky tartozik. Mindazok a magyarok,
kik elégtek, meghaltak a holnapért. Ők már régen elmentek. Ma semmit
sem kérnek. De a magyar udvarházakban ma is olyan alacsony a kapu
szemöldökfája, hogy ők nem férnek be.
A Holnap egy körösmenti csárda, ahová eljöttek
néhányan azok a regősök, kiknek az igrictelekből már nem jutott. Ebben a
könyvben az elevenek lépnek elő. Heten. Nem a bátortalanság hozta őket
össze, - hiszen vakmerőségig magyarok mind, - hanem az irodalomtörténet.
Kerek formában mutatjuk be a magyar líra történetének ezt a kiszakitott
fejezetét. Nem mimeljük az elfogulatlan öreget. De olyan becsületes
szubjektivitással próbáljuk lerajzolni őket, mintha már meghaltak volna.
A mult század hetvenes éveinek emlékei, a mai
kritikusok és költők, hazafiatlannak, művészietlennek és értelmetlennek
hirdetik az új irányt. Ők tudják, hogy miért. A mai közönséget már úgy
is hozzá szoktatták az utolsó idők "gyengébbek kedvéért" készült
irodalmához. Ha akarná, se tudná megérteni az új poétákat. Ezek se
udvarolnak nagyon a tisztes közönségnek. Nyiltan kinevetik a burzsoá
morált és negligálják az összes polgári szentségeket. Tapsot ma nem
várnak, de nem is kapnak. Csak nyugtalanság kél szavaik nyomában. És
mindenki: öreg, fiatal, kritikus, költő, profán érzi, hogy valami
történik.
Ünnepre jelenik meg ez a kötet. A magyar nyelv megujhodásának ünnepére.
Másodszor kél itt harcra kelet nyugattal. Először
Kazinczy, a lelkes műértő vitte a lobogót. Akkor is bő aratása volt a
magyar nyelvnek. Ma költő áll a sereg élén. Hogy milyen költő, azt
kimérni nem lehet. Szempont dolga, mert nincsenek művészeti
értékegységek. Annyi azonban bizonyos, hogy Kazinczy óta senkinek sem
köszönhet annyit a magyar nyelv, mint ennek a költőnek. Ha ez a kötet
nem is tartalmazná az ő verseit, akkor is le kellene írnunk az Ady
nevét, mert hozzá fűződik nyelvünk fejlődésének egyik leggazdagabb
korszaka.
Ő teremtette meg az új líra levegőjét. Erről a kötet fog beszélni.
Ez a levegő ad egységet a kötetnek. A kötet nem
pattant ki egyszerre hét zsenit Jupiter homlokából. Még mások is vannak.
De a hétmagyarok mind költők és mind magyarok.
A Holnap köti össze őket. Az olvasó is érezni fogja,
hogy nem testvérek, nem hasonlítanak egymásra. Más tájakon kóborol
mindegyik és mindegyiknek másképpen szól a muzsikája. Egyenként
rajzoljuk le őket, együtt a földdel, amelyből sarjadzottak. Avval a
magyar ugarral, amely nem is olyan nagyon ugar.
Irásközben egyszer-egyszer úgy éreztük, hogy az
esztéta tulajdonképen jámbor fellah vezető. Nagynéha maga is bámulva áll
meg a gizehi nagy piramisok előtt.
Nagyvárad, 1908. május havában.
ANTAL SÁNDOR.
Forrás : mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése