Várad -Nagyvárad Jakó Zsigmond könyvében

Jakó Zsigmond : Bihar megye a török pusztítás előtt című könyvében leírja Váradot vagy későbbi nevén Nagyváradot.Az Adattár részben írja a következőket :

"Hagyomány szerint Szent László király a Körös mellett „vadászgatván, egy helyre akadt, ahol angyali intésre eltökélte, hogy monostort alapít Szűz Mária tiszteletére és ezt a helyet Váradnak nevezte el”. (Képes Krónika. Kardos T. fordításában.) Ez a monostor lett a későbbi város magva. A környék birtokviszonyait vizsgálva, azt találjuk, hogy Püspöki kivételével minden oldalról idegen, többnyire kimutathatólag királyi alapítású falvak vették körül. Ebből következik, hogy királyi területen alakult ki és hogy nem tervszerű telepítés eredménye, mert különben megfelelő nagy- ságú földdel látták volna el. (Schünemann K: Die Entstehung des Städtewesens in Südosteuropa (Südosteuropäische Bibliothek. 1.) Breslau, é. n. 50. és k. l., különösen 61. l.) Fejlődését szerencsés fek- vésének és a püspökség későbbi idehelyezésének köszönhette. A ki- rályi birtokok közé beszorulva semmiesetre sem lehetett a völgy szájának legrégibb és legjelentősebb telepe, hiszen az erdélyi út vámját egészen a XIII. század végéig Szőlősön szedték, amiből kö- vetkezik, hogy annál újabb volt. (L. Szőlőst.) Ha Szent László va- lóban püspöki székhelyet akart volna alapítani, akkor megfelelő területtel látta volna el és határa nem lett volna a környező fal- vak között a legkisebb. A XII. század elejéig a jobbparti szőlőshegyek is a király tulajdonában maradtak és itt építette fel II. István az előhegyi premontrei prépostságot. (Bunyitay, II. 389. l.)
Éppen jelentéktelenségéből következik, hogy megülői a szomkult részeket a káptalan kapta meg, a hegyek alatt pedig új püs- pöki város épült. A XIV. század végén ugyanis a székesegyház egész környéke, a vár, a püspöki palota a káptalan területén feküdt és a jövedelmek kétharmada — a püspöki város vámjaié is — őt illette meg. (Stat. 31. és k. l. — 1285: Zim.-Wer., I. 148. l.) Az első telepesek magyarságát bizonyítja, hogy a város magvát alkotó negyedek nevei magyarok és az idegenekre mutató Olaszi, Bologna, Padua a perifériákon feküdtek. A püspökség áthelyezése után, a XII. században hozhattak be nagyobb tömegben vallonokat, akiket a Körös jobbpartján külön városban telepítettek le. (V. ö. Auner c. Századok, 1916. 28. és k. l. — E. Németh: Les colonies françaises de Hongrie. Szeged, 1938.) A későbbi mellételepüléssel magyarázható, hogy az olasziak Váradon épúgy tartoztak vámot fizetni, mint az idegenek. (1285: Zim.-Wer., I. 148. l.) A vallon városról 1184 óta vannak adataink, de azt hisszük, hogy a tatárjárás után itt is a magyarság került túlsúlyra. (Enchiridion. 129. l. — 1215: VárReg. 137.) A püspökök itáliai kapcsolatai révén később is élt időnként egy-egy kis olasz kolónia a városban, de ez a lakosság összességében jelentéktelen volt. (1437: Dl. 13094. — 1438: Lukcsics, II. E. 562. — Balogh J. c. Arch. Ért. 1923—26. 173. és k. l.) Településtörténeti jelentősége csak a Velence névnek lehet, bár nehéz elképzelni, hogy a lagunák városából telepesek jöttek volna ide. (1291: Jakubovich, 357. l.) A csupán csak a XIV. század végén szereplő Bologna és Padua mögött nem kell okvetlenül olasz lakosságot feltételezni. (L. pld. az újkori Burgundia, Kandia, Paris stb. neveket!) A mellékelt középkori nevekben nyomát sem találjuk az idegen elemnek, a XVI. századból nyert teljesebb kép szintén keveretlenül magyarnak mutatja az egész várost.A fejlődés egyes fokait szemlélhetjük az önálló városrészekben, melyek külön települési egységek voltak. Csak 1557-ben egye- sültek, közös bírót választva maguknak. (Erd. Orszgy. Eml. II. 81. l.) A városnegyedek bizonyos önkormányzattal rendelkeztek, bíráik és esküdtjeik voltak, de legfőbb hatóságuk végig a püspöki, illetve a káptalani udvarbíróság maradt. (1443: Károlyi, II. 234. l. — 1455: Dl. 14965. — 1461: Dl. 15662., 22672. — Fejér, IX/4. 531. l. — Fejér, X/7. 315. l. — 1389: Zim.—Wer., II. 636. l.) Bár nem voltak olyan nagy kiváltságai, mint a királyi városoknak, Várad kétségtelenül a Tiszántúl szellemi és gazdasági központjának volt tekinthető. Lakói már a XIV. század legelején — éppen a ha- tár szűk volta miatt — főként iparosok és kereskedők. (1312: Fejér, VIII/7. 103. l.) Később is, amikor a királyi uradalom bomlásával a terjeszkedésre lehetőség nyílott, a kereskedő-városokra jellemző módon csak szőlőműveléssel foglalkoztak. (Schünemann, id. m. 56. l.) Élénk kereskedelmi életére, az erdélyi forgalomban játszott közvetítő szerepére több adatunk maradt. (1477: Debr. v. lvt. ogy. 269. — 1475: L. o. lt. prot. parv. f. 41. b.—43. b. — Bunyitay, II. 290.)
A város régi helyrajzához l. 1600: U. C. 36/34. — Gyalokay: Nagyvárad 1692-ben (Évkönyv, 1903/09.), és Új adatok a régi Várad helyrajzához. (Évkönyv, 1913.) — Zsák: Várad az 1598-ik évi ostrom idején. (Évkönyv, 1901/02.) — A kutatások eddigi eredmé- nyeinek a nagyközönség részére készült, sok helyen elszínezett öszszefoglalása Horváth Jenő: Váradi freskó. Nagyvárad története. Budapest, 1940.
ADATTÁR. 381"

Forrás : adatbank.transindex.ro