Oldalak

2014. október 14., kedd

Százharminc éves a nagyváradi muzeológia

 
Nagyvárad. - A Múzeum.
Lojanek J. felvétele.Forrás : Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai

A Bihari Napló cikke 2002-ben jelent meg.Most 2014 van.Olvassa el a teljes cikket,melyben van néhány ékezetes hiba : 

Az 1867-es kiegyezést követôen Magyarországon a polgári értékrend térhódítása kezdôdött meg, ami az ország egyik legjelentôsebb városa, Nagyvárad társadalmi életében is jelentôs változást idézett elô. A társadalmi és gazdasági élet átalakulása, a stabilabb politikai viszonyok egyre jobban elôsegítik "Erdély kapujának" polgárosodási és urbanizálódási folyamatát. A váradi polgárság is egyre több közmûvelôdési és jótékonysági egyesületet hozott létre. A nemzeti öntudat erôsödése, a helytörténeti kutatás iránti érdeklôdés fokozódása és nem utolsósorban a történelemtudomány fejlôdése révén jönnek létre a régészeti és történelmi egyletek. Az egyházi mûvészetet értékelô papság, a reformkori nemzeti irányzatot követô nemesség és az egyre mûveltebb városi polgárság igyekezett a múlt értékeit összegyûjteni és megôrizni.
A kiegyezést követô években Biharország és Nagyvárad szellemi köre még nem volt kedvezô a régészet és a historiográfia fejlôdése szempontjából. A régió középkori, világi és egyházi építményeinek kutatása még várat magára. A város legrégibb épületei barokk emlékek voltak, a múlttal igazán kapcsolatba hozható nagyváradi vár ekkor még feltáratlan. Az egyházi mûvészet néhány megmaradt emléke, a véletlenszerûen elôkerülô régészeti tárgyak, a magángyûjtemények és a családi levéltárak jelentették a kapcsolatot a múlttal.
A mostoha körülmények ellenére Nagyváradon is létrejött egy régészeti és történelmi egylet, amihez a lelkes kezdeményezôk mellett szükség volt az egyházi élet és egyháztudomány kiváló személyiségeinek támogatására. A város értelmiségi elitje, a közigazgatás vezetôi, a mûvelt polgárság és a haladó gondolkodású nemesség szintén ott volt az egylet születésénél. Id. Gyalókay Lajos 1871 nyarán indítványt nyújtott be a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz egy régészeti és történelmi társulat, egyben egy múzeum létesítésére. A javaslatot a közgyûlés november 17-én elfogadta és helyiséget ajánlott fel a leendô társulatnak. Az alakuló közgyûlés éppen 130 éve, 1872. augusztus 28-án ült össze, a társulat neve pedig Biharvármegyei Régészeti és Történelmi Egylet lett. Az elsô elnök báró Dôry József dr., az alelnök Gyalókay Lajos lett, a titkári és múzeumköri feladatokat pedig két premontrei tanár, Barlanghy Adorján és Cséplô Péter látta el. Az elsô múzeum a megyeháza két termében volt berendezve. Az egylet 1870. december 21. és 1873. január 2. között régészeti kiállítást rendezett az épület kistermében. Az új titkár, ifj. Gyalókay Lajos a választmány megbízásából 1875. április 1-jén egy kiadványt indított el Régészeti és Történelmi Közlöny címmel, ami a 7. szám után 1876 februárjában megszûnt.
Rómer Flóris, a nagy nevû régész 1877-ben jött Nagyváradra, és bekapcsolódott az egyleti munkába. Az 1878. április 21-én megnyílt második kiállítás már fôleg az ô érdeme. Erre a célra a vármegye átengedte termeit, az egyház és a nemesség pedig a mûkincseit. Ezt követôen az egyleti élet visszaesett, mivel sokan kiléptek vagy elköltöztek, a vármegye pedig visszavette termeit. Végül a Gazdasági Egylet az epreskerti házát adta át az egyletnek. Rómer irányításával az 1885-ös közgyûlésen elhatározták a megújulást. Dôry tiszteletbeli elnök lett, helyét maga Rómer vette át, az új titkár Hegyesi Márton, az alelnök id. Gyalókay, a múzeumôr pedig Bölöni Sándor lett. Az országos muzeológiai kongresszuson már képviseltette magát az egylet. A múzeum számára az Apáca utcában, a Tóth Ferenc-féle házban béreltek szobát.
1886. június 14-én Rómer már új tárlatot nyitott meg. Ebben az évben Nagyvárad püspöke Ipolyi Arnold volt, akit a következô év áprilisától Schlauch Lôrinc követett. A városban ekkor Czobor Béla egyháztörténész mint papneveldei igazgató mûködött. Ôk hárman jelentôsen befolyásolták és segítették az egylet életét. 1888-ban megjelentették elsô évkönyvüket Hegyesi szerkesztésében, id. Gyalókay, Rómer és Hegyesi dolgozataival. Ebben az évben Hegyesit dr. Karácsonyi János váltotta fel a titkári székben.
Az egylet életében a legnagyobb gondot egy állandó múzeumépület hiánya okozta. Az 1888. december 28-án tartott választmányi gyûlésen – Rómer Flóris elnöklete mellett – elhatározták, hogy telket kérnek a várostól. A választmányi tagság ekkor olyan ismert személyiségekbôl állott, mint id. Gyalókay Lajos alelnök, Karácsonyi János titkár, Bölöni Sándor régiségtár-ôr, Ritoók Zsigmond ügyész, Bunyitay Vince, Személyi Kálmán, Sipos Orbán, Hegyesi Márton és Winkler Lajos. A telket az ún. Újsor elôtti téren kérték. Az ügy egyre fontosabb lett, mivel 1889-ben értesültek arról, hogy egy értékes gyûjteményt is Nagyváradon szeretnének elhelyezni. A kollekció 521 festménybôl, 26 gobelinbôl, 83 keleti szônyegbôl, 77 régi bútorból, 219 ötvösmunkából, 518 antik edénybôl és számos más tárgyból állt. Az örökhagyó, Ipolyi püspök végrendeletének ide vonatkozó része a következôképpen hangzik: "Kívánom, hogy gyûjteményem fôpapi székhelyemen létesítendô múzeum alapját képezze, így az egyházi mûvészetnek és a nemzeti kultúrának tényezôjévé váljék".
Rómer 1889 tavaszán sajnos meghalt, vele az állandó múzeumépületért küzdôk egyik leglelkesebb harcosa távozott. A telekért folytatott küzdelmet Gyalókay alelnök és Karácsonyi titkár vitte tovább. Mivel a várostól végül nem kaptak telket, Gyalókay 1890. január 5-én értekezletre hívta az ügy támogatóit. Ezen egy bizottságot hoztak létre, mely felajánlotta, hogy helyet biztosítanak az Ipolyi-gyûjteménynek is, ha az egyház telket ad a múzeum számára. Megértve az ügy jelentôségét, Schlauch püspök teljesítette a kérést.
Közben 1890-ben új alapszabályzatot dolgoztak ki, mely szerint az egylet megnevezésében a vármegye mellett a város neve is szerepel. Így az elsô pont szerint az egylet neve Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet. Székhelye Nagyvárad. Hivatalos nyelve a magyar. A püspökségtôl kapott telket át kellett írni az egylet nevére, ami csak akkor lett volna lehetséges, ha elô tudják teremteni az építkezéshez szükséges összeget is. Végül ez is sikerült.
Az 1891-es közgyûlés új elnököt választott Bunyitay Vince személyében. Az ismert egyháztörténész mellett továbbra is a neves ügyvéd, országgyûlési képviselô, a Deák-párt bihari vezetôje, id. Gyalókay Lajos 48-as honvédôrnagy volt az alelnök, a titkár Karácsonyi maradt, míg a múzeumôr Bölöni lett ismét.
Az építkezési tervpályázatok közül némi módosítással az id. Rimanóczy Kálmánét fogadták el. Az építésszel 1894. október 4-én kötötték meg a szerzôdést, aki még az év ôszén el is kezdte az építkezést, és 1895 novemberére be is fejezte azt. Az épületbe 1896 tavaszán szállították át elôbb a saját, majd az Ipolyi-gyûjteményt. Az avatóünnepség 1896. június 27-én, a városalapító Szent László király napján volt, egyben az ezredévi megemlékezésekhez is kapcsolva. Reggel Schlauch bíboros szentmisét pontifikált a székesegyházban, innen a katonai díszôrség sorfala közt átvonultak a püspöki palota dísztermébe. A megnyitóbeszédet a fôispán, Beöthy László tartotta, aki az egylet elnöke is volt ekkor. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy végül is a tagság lelkesedésének köszönhetôen jött létre az önálló gyûjtemény és a múzeum. Fraknói Vilmos, a nagynevû történész, teológus, akadémiai elöljáró a megye és a város történetének rövid áttekintését adta, majd Ipolyi Arnold tudományos és nemzetnevelô tevékenységét méltatta. A jelen haladását a múltnak szálaihoz kell kötni – mondotta a szónok. Ezt tette Ipolyi püspök is, amikor e mûemlékek helyreállításának fontosságát hangsúlyozta. A püspök tettekkel is szolgálta az ügyet, amikor mûemlékek megmentésén dolgozott, vagy saját költségén restauráltatta azokat. Fraknói végül reményét fejezte ki, hogy a múzeum "életképes, élô intézmény lesz, ápolva a múlt hagyományait, egy erôs nemzeti érzet és az európai civilizáció eszméjét, az új kor vívmányait, így biztosítva a jövôt a vallás, a nyelv és politikai meggyôzôdés által sokfelé tagolt társadalomban".
Bunyitay Vince Biharvára és a honfoglalás címû munkáját ismertette. Beszédét így fejezte be: "…a bihari földvár fészke, támaszpontja is lôn annak a magyar katonai és politikai hatalomnak, mely ezt a különféle vallású és nemzetiségû népelemet megtelepítette, védte és egy politikai nemzetté olvasztotta össze". Karácsonyi János felolvasta a múzeum keletkezésének rövid történetét, ezzel zárva: "Lehet az egész épületet, a benne lévô kettôs gyûjteményt becsmérelni, lehet a hazai történelemnek ezen csekély kis emlékmûvét kicsinyelni. A magasra emelkedett lélek türelmével elviseljük a gúnyolódók, a semmit sem tevôk olcsó megjegyzéseit, de azt az egyet felemelt homlokkal, az igaz meggyôzôdés jogos szavával merjük állítani, hogy szándékunk az épület emelésével csak az volt: Dicsôség az Istennek! Dicsôség a magyar történelemnek! Éljen és viruljon a magyar nemzet!"
A püspökségrôl a jelenlévôk a múzeumba mentek át, ahol a fôispán a két múzeumôrnek, Némethy Gyulának és Középessy Gyulának adta át az épületet. A vendégeket az akkor kilenc terembôl álló épületben az elôbbi vezette végig. Az egylet gyûjteménye három termet foglalt el, a többiben az Ipolyi-hagyaték kapott helyet. Az elôcsarnokból a nagyterembe vezetô – ma is meglévô – ajtót Bunyitay készíttette reneszánsz stílben. Az ajtó fölött félköríves timpanonban egy faragott pelikán látható mint az áldozatkészség jelképe. Alatta Schlauch és Ipolyi püspökök címerei vannak. Az ajtókeret jobb oldali oszlopán Bunyitay kanonok címere van, míg a bal oldali pajzsban az 1896-os évszám. Az ajtótól jobbra lévô márványtáblán eredetileg a következô szöveg volt olvasható: Magyarország ezredéves ünnepén a hazaszeretet ápolására, az elôdök emlékére, az utódok okulására emelte az épületet a Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet 1896. A tábla fölött a város címere volt látható. A bal oldali márványtábla azok nevét örökítette meg, akik a legtöbbet tettek e múzeum létrejöttéért. A névsor a következô volt: Schlauch Lôrincz bíboros-püspök, Pavel Mihály görög katolikus püspök, Bihar vármegye Törvényhatósága, Nagyvárad Törvényhatósága, Bunyitay Vince, Bölöni Sándor, a Des Echerokkes-Krusper család, Nagyváradi Takarékpénztár. E fölött a megye címere látható. Az említett címerek még megvannak.

Teljes cikk : hhrf.org

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése