Azok a feledhetetlen „szép” idők

Olvastam nemrég Sütő Éva, panaszos cikkét Ezek ugyanazok címmel, amely a Reggeli Újság egyik keddi számában (szeptember 23.) látott napvilágot. Naná, hogy a mai, fiatal generáció már mit sem tud azokról az évekről, annak az „arany” korszakáról - olvasható a Reggeli Újság Vélemény rovatában.

Volt rá példa, hogy néhány szóban megemlítettem az én egykori sorsomat, egyik-másik gyerekemnek, azt az időt, amikor még jómagam is gyerek voltam. Hitetlenül néztek rám: „apu, nehogy mán”? Pedig igaz volt; gazdálkodó család voltunk. Amikor egy-két osztályt végeztem, (hiába voltam éltanuló) apám azt mondta, neked ennyi elég. Le tudod írni a nevedet, meg tudod számolni a pénzt; itt a vasvilla, a kapa, meg a kasza nyele: „Keresd meg te is a kenyeredet! Belőlem sem neveltek urat, hát én sem fogok belőled urat nevelni.” Pisszenni sem mertem, kaptam volna érte olyan verést, hogy még a bőröm is repedt volna. Aztán neki sem volt kedvére az a gazdálkodói, nyomorult paraszti élet; lelépett, otthagyta a szerencsétlen, csípőficamos anyámat két kiskorú gyerekkel, meg velünk az öreg nagymamát. Gürcöltünk, szegény anyám úgy vásárolgatott egy-egy kiló lisztet, meg miegymást, hogy életünket tengessük. Lassan cseperedtem. Húztuk az igát, látástól vakulásig. Az adót meg fizetni kellett ám a kis birtok után, mert ha nem tudtuk fizetni, a végrehajtók elvitték a dunyhát, amivel takaróztunk, meg a párnát is a fejünk alól. Bizony, volt rá példa!
Mindezek után ugorjunk a nyolcvanas évekbe: igen, jómagam is éppen úgy megszenvedtem azt az „aranykort”, mint más, nem a trónon ülő melós.

Aztán szépen eljött számomra is az a régen óhajtott nyugdíjas élet. Hogy aztán mennyi lett az a „nyögdíjas” járadék? (majdnem nyugdíjat írtam), hát olyan közepes. Annyi, amennyiből eltengődik az emberfia, de nem dicsekszik vele. Hát, ki kell pótolni: meg kell metszeni, kapálni a kis szőlőt, el kell veteményezni, ha nem csurran, hát cseppen alapon. Elmegy az ember egy-egy kis napszámba, onnan is akad egy pár lej, és így tovább. Mert, ha csak sírdogálunk, hát azzal édeskeveset érünk. Mindezen felül megtesszük azt, amit megtehetünk. Ennyi!

Forrás : reggeliujsag.ro