Az élen járó háttérember Csengery Antal publicista, politikus, közgazdász - Szilágyi Aladár összeállítása

A Petőfi Sándorral egyívású, 1822-ben Nagyváradon született fiatalember már a szabadságharc előtt a magyar újságírás, kultúra, közélet egyik legelismertebb, legtekintélyesebb alakja lett, s főleg a kiegyezést megelőző-követő időszakban a gazdasági élet és a politikum jobbára háttérben tevékenykedő vezéralakja - írja Szilágyi Aladár a három részes összeállítás első bevezetőjében. Olvassa a teljes cikket '

Első rész

Csengery Antal ügyvéd, jeles jogtudós és Gerhard Terézia fia, atyja gondos nevelésben részesítette. Házuk nyitva állt a környék, sőt az ország szabadelvű férfiai előtt, így megfordult náluk többek között Kölcsey Ferenc és Kazinczy Ferenc is. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte és Debrecenben végezte el 1842-ben, mivel a nagyváradi akadémiát – a követválasztási mozgalmakban való élénk részvétele miatt – ott kellett hagynia.
A szülői ház légköre magától értetődővé tette a politika iránti fokozott érdeklődését, ezért a váradi tanintézmény hiába igyekezett távol tartani a közélet fórumaitól (nemcsak a megyegyűlésre, de színházba, nyilvános táncmulatságokba, kocsmába, kávéházba is tilos volt járni!), megszegte a szabályokat, belevetette magát Nagyvárad pezsgő politikai, szellemi életébe, s kamaszos büszkeséggel vállalta az ezzel járó következményeket is. Diáktársaival olvasóegyletet alapítottak, s a tiltás ellenére Wesselényi Miklós és Deák Ferenc kormányellenes beszédeiből idéztek. Barátjával, Irinyi Józseffel a megyegyűlésekre is eljártak, hogy szónoklatokat hallgassanak. Viselkedésének meglett a következménye: kicsapták az iskolából, s tanulmányait csak a jóval toleránsabb debreceni református jogakadémián fejezhette be. Debrecenben 1840 őszén valósággal hősként fogadták diáktársai: hírének és ellenzéki múltjának köszönhetően hamar az ottani diáktársaság elnökévé választották.
Teljes cikk : biharmegye.ro

Második rész

Kora egyik legsokoldalúbb közírójaként írt újdonságot, irodalmi értesítőt, színi kritikát, külföldi kommentárt, azonban írt számos nagyobb cikket is: az átalakulás formái, a rendezési ügyek mellett leginkább nemzetgazdasági és történelmi kérdéseket tárgyalt, de majd mindig névtelenül - írja Szilágyi Aladár.

Kortársai visszaemlékezései szerint az általa működetett szalonban forgolódó társaságon belül szellemi vezérként is ő vitte a prímet. Miközben maga főzte és töltögette a teát, szivaroztak, s főleg szépirodalomról és színházról vitatkoztak. Szeretett szervezni, irányítani is: noha sem szépíró, sem költő nem volt, s nem is vágyott ilyen babérokra, felhívta az ifjak figyelmét, hogy miről írjanak verset, prózát. Jókai később elismerte, hogy nem egyszer nyert Csengerytől ötleteket. Természetesen politikáról is szó esett: magasröptű elmélkedések, eszmék és gondolatok ütköztetése, vita folyt, s eltartott gyakran éjfélig-éjjel egy óráig.
Ebben a társaságban már irányító szerepre törekedett: megpróbált olyan hatást gyakorolni Petőfiékre, amelyhez hasonlót maga élt át, amikor pár évvel korábban Szalay és Eötvös megismertették a centralista gondolatmenettel. Az ifjak tisztelték, mert velük ellentétben már kialakult, egységes gondolkodásmódja volt, olvasottabbnak, szélesebb látókörűnek mutatkozott náluk, ráadásul a Pesti Hírlap élén állt. A fiatal radikálisok nem a pénzét, hanem az olvasottságát tisztelték. De tiszteletet parancsolt tartózkodó, néha rideg, kioktató modora is. Mindent egybevetve: Csengerynél vendégeskedni nem szórakozás, inkább szellemi kaland volt.
Teljes cikk : biharmegye.ro

Harmadik rész

A kiegyezés közeledtével – melynek megvalósítása érdekében Deák Ferenc és Andrássy Gyula mellett ő fáradozott a legeredményesebben – egyre több feladatot vállalt a közéletben és a politikában. Sokágú tevékenységének, közírói munkásságának a felsorolása is meghaladná összeállításunk kereteit - írja Szilágyi Aladár.

Amíg nem térhetett vissza a politikába, történeti, természettudományi tanulmányokkal foglalkozott, és az irodalomnak élt. A növénytanban Brassai, a vegytanban Nendtvich, a földtanban Kovács Gyula volt tanítója; részt vett dr. Entz Ferenc kertészeti oktatásain is. 1852-től fogva a Szőnyi-féle nevelőintézetben leckéket adott a világtörténetből, 1855-től a pesti protestáns teológiai intézetben a növénytant adta elő. Kedvenc tudományáról, a történelemről sem feledkezve meg, azzal is mint a politika egyik legfőbb segédtudományával, alaposan foglalkozott.
1867-ben az Akadémia alapszabályainak átdolgozása, pénzügyeinek rendezése az ő indítványa szerint történt, 1871-ben másodelnöknek választották meg; a könyvkiadó bizottságnak kezdeményezője, elejétől fogva elnöke volt, s később a történeti bizottságnak is.
Eötvös József felhívására ő dolgozta ki a Pesti Iparegyesület helyett egy országos iparegyesület tervét, kapcsolatban az Iparmúzeummal, s országos címmel biztosítva magyar jellegét. 1861-ben Bihar megye bihari választókerületének küldötte a képviselőházba. 1865-ben újra a bihari, 1868–1878-ban a nagykanizsai választókerület választotta képviselőjévé.
Teljes cikk : biharmegye.ro