– Igen, öröklődtek az atyai hagyományok. Magyarország leghosszabb ideig regnáló miniszterelnökeként Tisza Kálmán nevéhez a legsikeresebb periódus kötődik. Minden akkor épül, az összes vasútállomás, az összes színházunk, operánk, kórházunk, elképesztő modernizációs lendületben volt az ország. Ehhez képest a millenniumot követően elkezdődött a lefelé ívelő szakasz, és egyre nagyobb gond, hogy szétágazódott a monarchia Lajtán túli és Lajtán inneni fejlődése. Ausztriában megszületett a felismerés, hogy engedni kell a nemzetiségeknek, külön kúriában szavazhattak a galíciaiak, a lengyelek, a csehek. Ott részt vehettek a saját tartományi ügyeikben, Magyarországon pedig épp az ellenkezője történt.
– Tisza korában már nemcsak a nemzetiségi, hanem a szociális feszültségek is csúcspontra jutottak. Elkezdődött a kivándorlás, József Attila szavai szerint „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”. Következtek a sztrájkok, a tüntetések, az utcai összecsapások. Ott volt például az élesdi sortűz esete. A román történészek ezt egyértelműen nemzetiségi megtorlásnak minősítették. Van-e ennek reális alapja azon túl, hogy az áldozatok többsége valóban román volt?
– Biharban és a perifériákon a szociális eredetű konfliktusok megduplázódtak, s rögtön nemzetiségi színezetet kaptak. A legsúlyosabb 1908-ban egy Csernova nevű községben volt, ahol tizenöt szlovák halt meg szlovák nemzetiségű csendőrök sortüze által, egy templomszentelés megakadályozásakor. Élesden pedig azt mondhatjuk, hogy helyi szociális, politikai kérdések kapcsolódtak össze nemzetiségi színezettel.
Teljes cikk : biharmegye.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése