Térképek Nagyváradról és környékéről a 18. és a 19. századból

Bihar megyei kéziratos térképek című könyvben ,melyet Emődi András állított össze, ez olvasható Nagyvárad - Olasziról , Nagyvárad - Velencéről és Szőllősről és Hájó - Püspökfürdőről :

Nagyvárad - Olaszi

A Sebes-Körös jobbpartján lévő városrész a 13. század második felében már püspöki birtok. A hódoltság alatt és különösen a visszafoglaló háborúk ideje alatt elpusztult, elnéptelenedett. 1692 után a püspökség ismét birtokba veszi. Az új, barokk székesegyház a 18. század második felében épült fel e városrészben és a káptalan is ekkor költözött át végleg e gyors iramban fejlődő városrészbe a tulajdonképpeni Nagyváradról, azaz a hódoltság utáni Újvárosból, amely a káptalan birtoka volt. Értelemszerűen a nem kifejezetten mezőgazdasági jellegű jövedelmek adták jelentőségét mint hűbéres birtoknak, annál is inkább, mert Újvárostól eltérően e városrész csak kismértékű igazgatási önállóságot tudott kivívni. A városrész határában aránylag csekély kiterjedésű mezőgazdaságilag hasznosítható terület volt (ez középkori örökség: alapításakor már létező települések közé ékelődött be, szűk területre). 1849 után kevesebb mint 1.000 holdnyi volt a püspökség összes városrészbeli birtokállománya, a közös legelőkön kívűl. A váradi uradalom és egyúttal a teljes püspökségi birtokállomány igazgatási központja volt.

Nagyvárad - Velence

A Sebes-Körös balpartján, a vártól keletre fekvő városrészt nagyobb részben a püspökség, kisebb részben – püspöki adományként – a klarisszák bírták a középkor folyamán. A hódoltság alatt elpusztult városrész 1692 után ismét a püspökség birtoka. Olaszihoz hasonlóan nem a mezőgazdasági területek és azok jövedelmei adták jelentőségét. 

Szőllős 

Egyik része már a tatárjárás előtt, a másik 1276-ban jutott az egyház kezébe. Felerészben a káptalan (az őrkanonok), felerészben a püspök bírta. 1552-ben püspöki birtokként írták össze. Várad közelsége folytán az ostromok idején teljesen elpusztult, majd a 18. század elejétől települt újra. 

Hájó - Püspökfürdő

 A 13. század második felétől püspöki birtok. A 17. században jórészt elpusztult, majd a 18. század elejétől újratelepült. Ide tartozott a hévízű forrásairól híres Püspökfürdő. A 20. századig az itteni majorságot javarészben az értékes erdeje alkotta 

Forrás : mek.oszk.hu

Térképek 

Nagyvárad-Olaszi 1774, Katalógus 244. sz.

 

Nagyvárad-Olaszi 1780, Katalógus 245. sz.

 Nagyvárad-Olaszi-Hágó szőlő 1870, Katalógus 254. sz

Nagyvárad-Olaszi-Püspöki palota-Székesegyház 1795, Katalógus 673. sz.

Nagyvárad-Olaszi-Újváros 1820-1830, Katalógus 802. sz.

Nagyvárad-Újváros-Kapucinus 1830, Katalógus 807. sz.


Nagyvárad-Újváros-Nagypiac 1826, Katalógus 806. sz.



Nagyvárad-Újváros-Olaszi-Váralja 1820-1830, Katalógus 803. sz.
Nagyvárad-Újváros-Székesegyház-Püspöki palota 1820, Katalógus 251. sz.
Nagyvárad-Újváros-Temető kápolna 1839, Katalógus 808. sz
   Nagyvárad-Újváros-Váralja 1797-1804, Katalógus 805. sz.

Nagyvárad-Újváros-Váralja 1797-1824, Katalógus 600. sz.

Nagyvárad-Váralja 1868, Katalógus 813. sz.

Nagyvárad-Váralja-Velence 1867, Katalógus 812. sz.

Nagyvárad-Velence 1857-1860, Katalógus 260. sz.

Szőllős 1859-1861, Katalógus 216. sz.

Hájó-Püspökfürdő 1816, Katalógus 70. sz.      

Hájó-Püspökfürdő 1816, Katalógus 71. sz.

Hájó-Püspökfürdő 1859, Katalógus 74.sz.