Mementók az utókornak - Rudi bácsi magánmúzeuma

Századeleji mesterek hozzáértéséről, a parasztok verejtékes munkájáról, a természet szépségeiről és a hamisítatlan népi lélekről mesél többezer tárgy egy nagyváradi gyűjtő magánkollekciójában. Raáb Rudolf negyven évvel ezelőtt vásárolta meg első falusi cserépedényét, majd – ahogyan ő fogalmaz – „elindult a lejtőn”, s mára már Erdély egyik leggazdagabb, néprajzi tárgyakból álló régiséggyűjteményét tudhatja magáénak. Az egykori fogtechnikussal beszélgettünk értékmentő szenvedélyéről, amellyel óriási szolgálatot tesz az utókor számára, még akkor is, ha ezt manapság méltatlanul kevesen ismerik fel - írja a Reggeli Újság.


Rudi bácsi magánmúzeumában száz-százötven éves fenkőtartók, kaszakalapálók, timáreszközök, szigonyok, rézedények, motólák, kerekes-rokkák, fanyergek, szánkók, pipák, faragott kisszékek, sütőnyársak, kéménydarabok, bőrsatuk, madárcsapdák, olajlámpások lógnak a falakon, nem éppen klasszikus értelemben vett műkincsek, amiket egy múzeumba képzelnek az emberek. Nem képzőművészek alkotásai, de olyan népi mestereké, akik a lelküket is beleadták kezük munkájába, s akiknél a szépség még nem különült el teljesen a használhatóságtól. Mind-mind olyan Bihar megyéből származó tárgyak, amelyekben megmutatkozik készítőik és használóik lelkülete, s melyek egy romantikus, letűnt kort idéznek.

Olvassa el a teljes cikket és nézze az egyedülálló fotókat a reggeliujsag.ro-n '