Érdekes a hasonlóság a fővárosi és a nagyváradi zsidó kórházak története között, annak ellenére, hogy nagy a különbség e két város zsidó lakóinak arányszáma között. - olvasható az előszóban.
Nagyváradon a 18. század elején telepedtek le először zsidók. 1722-ben csupán négy zsidó család élt ott, de 1736-ban már tíz családról tudunk s köztük volt egy kántor is. A 18. században rohamosan növekedett számuk 1840-ben, 1600 és 1891-ben tízezer zsidó lelket számláltak a városban. A lakosság 26% volt zsidó vallású. Ilyen magas arányszámú zsidó népesség nem volt sehol a Monarchia magyar városaiban.
Nagyvárad régi képeslapon
A fővárosban a zsidók letelepedési engedélyeinek időpontja kerületek szerint változtak Legkorábban, már 1712-ben, Óbudán lakhattak, Pest és Buda egyéb részein azonban csak 1783 óta telepedhettek le.
A zsidó vallás törvényei előírják a betegek ápolásának és kezelésének szükségességét s a nagyváradi hitközség keretén belül már 1786-ban megalapul az első zsidó ispotály, ami menedéket nyújt a szegény betegek számára.
Ehhez hasonló intézmény volt a 18 század második felében a pesti Orczy házban, ami akkoriban a pesti zsidók társadalmi, gazdasági és vallás központja volt. A nagyváradi első zsidó kórház nagyságáról és működéséről nincsenek feljegyzések: Annyit tudunk csupán, hogy külön szobák álltak a férfiak és a nők rendelkezésére és a „Chevra Kadisha” alapszabályai értelmében az elöljáróságnak gondoskodnia kellett a rászorulók látogatásáról. Ez a kötelezettség először csak a férfiakra vonatkozott, de 1799-től a női betegekre is kiterjesztették azt. Nem volt állandó orvosa ennek az intézetnek s a súlyosabb betegeket a városi kórházba szállították át.
Pesten a 19. század első évtizedeiben már szükségessé vált egy valóságos kórház felépítése, a hatóságok bürokratikus intézkedései miatt, azonban csak 1841-ben épült fel az első kórház a Gyár utcában. Az új nagyváradi kórház születési éve 1856 volt, a kórház nagyságára vonatkozólag nincsenek adataink: csupán annyit tudunk, hogy 1856-tól 1869-ig terjedő korszakban hatvan beteget kezeltek a kórházban, s az első igazgató Dr. Grosz Frigyes nagyváradi szemorvos volt. Dr. Grosz Bécsben végezte orvosi tanulmányait és már 1830-ban saját költségére felépítette a Szegény vakok gyógyintézetét, ahol ingyen kezelte a szegény szembetegeket. Dr. Grosz szemészeti műtéteivel európai hírt szerzett a nagyváradi szemkórháznak. Dr. Grosz Frigyes két évig tartó munkálkodása után hirtelen elhunyt és helyét fia, Dr. Grosz Lajos töltötte be tíz éven keresztül 1869-ig.
A szegény emberek a nagyváradi zsidókórházban sem fizettek a kezelésért és a gyógyszert is ingyen kapták. Az anyagi terhek viselése a Váradi hitközségre és annak kebelén belül működő Chevra kadishara hárult.
Teljes cikk : mazsike.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése