Végső búcsú Halasi Erzsébettől

 

Szombaton helyezték örök nyugalomra a nagyváradi Rulikowsky temetőben Halasi Erzsébet színművésznőt. - írja az erdon.ro.

A hetvennégy éves korában elhunyt Halasi Erzsébet koporsóját szombaton délelőtt tíz órakor ravatalozták fel a váradi színház előcsarnokában, ahol a családtagok, rokonok, barátok, ismerősök, tisztelők és a pályatársak egy-egy szál virág elhelyezésével rótták le kegyeletüket a váradi magyar színművészet nagyasszonyának emléke előtt. A koporsó két oldalán a Szigligeti Színház egy-egy tagja állt őrt, a színművészek tízpercenként váltották egymást a koporsó mellett. A mintegy egy órán át tartó csendet végül Hajdu Géza színművész törte meg, aki felolvasta a színház nevében megfogalmazott gondolatait. Többek között elhangzott: „Halasi Erzsébet élete volt a színház. Nem csak azért, mert évtizedekig taposta szegekkel teli, nyikorgó, portól duzzadó deszkáit Tháliának, de azért is, mert itt lakott évekig a színház mellett, és ha kinézett az ablakon, Szigligeti házát látta. Látta a nyüzsgést, az előadásokat, a próbákat, ha éppen nem volt ő is a nyüzsgők között. De azért is, mert az otthon falai között is színház volt. Hiszen táncos volt a mama, kiváló és nagyra becsült színész volt a papa, Halasi Gyula. Ha akarta volna, sem tudott volna kiszakadni a színházból. (…) Nagyon fáj Halasi Erzsébet hiánya, váradi magyarságunk is szegényebb lett egy művésszel, hiszen olyan alakításokkal örvendeztette meg szeretett közönségét, amelyek sokáig emlékezetesek maradnak.” A színművész felsorolt jónéhányat a magyar és a világirodalom azon remekeiből, amelyekben Halasi Erzsébet játszott és emlékezeteset alakított, ilyen darab volt a művésznő váradi bemutatkozását jelentő A szicíliai védelem, majd az elkövetkező ötven évből A Noszty fiú esete Tóth Marival, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Liliom, a Csongor és Tünde, a Liliomfi, a Döglött aknák, a Mohács, illetve a Pókháló, az Orfeusz alászáll, A salemi boszrokányok, az Egerek és emberek.

Teljes cikk : erdon.ro  

Alig egy héten belül második nagy színművészétől vett örök búcsút a nagyváradi Szigligeti Színház. Szombaton délelőtt a társulat jelenlegi és egykori tagjai, rokonai,  barátai, tisztelői hajtottak fejet a 73 évesen elhunyt Halasi Erzsébet ravatalánál, aki nemcsak, hogy évtizedekig szolgálta Tháliát, de még a színház épülete mellett is lakott, így mondhatni élte és lélegezte a nyüzsgést, a próbákat, az előadásokat.

A nagyasszony búcsúztatóját Hajdu Géza színművész olvasta fel. Mint emlékeztetett, Halasi Erzsébet szinte predesztinálva volt a színművészi pályára, hiszen édesanyja táncművész volt, kíváló és nagyrabecsült színész volt az édesapja, Halasi Gyula. Ennek megfelelően egész élete a színház bűvöletében zajlott. 1961-ben érkezett vissza a főiskoláról már jól ismert színháza színpadára, és ötven éven át nyűgözte le Nagyvárad színházkedvelő közönségét. A magyar drámairodalom és világirodalom legszebb női szerepeit játszotta végig. „Tündökölt mint Tóth Mari, emlékezetes maradt Pólikaként a Nem élhetek muzsikaszó nélkülben, melyben évekkel később Zsani nénit is eljátszhatta. Kiváló Muskátné volt a Liliomban, Miske László oldalán, de mondta az éj királynője csodálatos monológját is a Csongor és Tündében. Brillírozott a Liliomfiban, mint Erzsi a kocsmároslány, Varga Tibor László oldalán. Játszott Tabéry Géza Álomhajójában, a Döglött aktákban, a Szájhősben, az Eredeti helyszíben. Nem kerülték el a világirodalom nagy szerepei sem. Ő volt a női főszereplő, Erzsébet, a Don Carlóban, Carol az Orfeusz alászállban, Abigail a Salemi boszorkányokban, Curleyné az Egerek és emberekben, Judit Az ördög cimborájában. Megadatott neki, hogy édesapja jubileumi előadásában, Hauptmann Naplemente előtt című drámájában a főszereplő lányát, Bettinát alakítsa. Remek volt a Strindberg-játék női főszerepében, de mint Kocsma Jenny is a Koldusoperában, vagy Mae a Macska a forró bádogtetőnben. Ő maga a Szókimondó asszonysággal jubilált Farkas István rendezésében, melynek zenéjét Boross Lajos szerezte.”

Teljes cikk : reggeliujsag.ro