Ugyanis I. Lászlót előbb Somogyvárott temették el, később azonban - 1113 után - a holttestét átvitték Nagyváradra, s ott helyezték örök nyugalomra. Váradi sírja csodatevő zarándokhellyé lett. A 15. század elejéig a váradi székesegyházban őrizték kürtje és csatabárdja mellett fejereklyetartó mellszobrát (hermáját), amelyre peres ítéletek résztvevői és főúri összeesküvők tettek esküt. Az eredeti herma a 15. század elején megsemmisült, helyette újat készítettek, amelyet ma Győrben őriznek.
Teljes cikk : hu.wikipedia.org
Árpád-házi szentjeink közül a legnagyobb tisztelet Szent László király alakját övezte. A néphagyományban mindmáig az ő alakja köré szerveződött mondai hagyomány él a legélénkebben. Tisztelete nemcsak a korabeli Magyarországon élt erősen, hanem egyes nyugat-európai területeken is ( Rajna-vidék ).
A XV. századi belga városi bíróságok egyházi hatásra gyakran ítéltek zarándoklatra bűnösöket. Az ítéletek kiszabásánál olyan kegyhely-listákat használtak, amelyeken a szent helyek távolságok szerint voltak osztályozva.
E listán mindössze három közép-európai kegyhely szerepel: a prágai Szent Vencel-templom, a bécsi Szent István-dóm, s a nagyváradi Szent Péter-templom.
László király, a kunok elleni csaták hőse, a magyar lovagkor példaképe 1095. július29-én hunyt el. A somogyvári apátság templomában temették el, s majd csak Kálmán király halála (1114) után II. István király vitette át Nagyváradra, a Szent László által alapított templomba. Temetési helyét illetően ugyanis vita támadt, és ószövetségi mintára istenítéletnek vetették alá magukat, hogy Lászlót Somogyváron, Székesfehérváron vagy – kívánságának megfelelően – Nagyváradon temessék el.
Koporsóját szekérre tették, s a lovak Nagyvárad felé robogtak el vele.
Teljes cikk : ekor-lap.hu
Hogy a székesegyház mely táján temették el a szent király hamvait? nem említik történeti forrásaink; de ismeretes e tekintetben a középkor szokása s a szivósság, melylyel szokását megtartotta anynyira, hogy szinte törvénynyé emelte, melytől csak kivételesen engedett eltérést. Az egyházak alapítóinak rendszerént az egyház legelőkelőbb helyén, a szentélyben, a főoltár előtt nyitottak sirt; ott kellett állnia eredetileg Szent-László sirjának is. Ezt igazolja az 1883-iki ásatás egyik igen fontos lelete. A székesegyház talaja alatt tekintélyes nagyságu s déli oldalon két ajtóval bíró sirt találtak, mely az alaprajzon a betüvel van megjelölve. E sir a Báthori-féle székesegyháznak már egészen a főhajójába, de a Szent-László építette székesegyháznak, legalább részben, szentélyébe, a főoltár közelébe esett, mert az egyház szentélye a keleti tornyok nyugati oldalainál kezdődött, s ama korban, midőn a miséző pap még arczczal fordult a hivek felé, s a papság a miséző pap háta mögött foglalt helyet: a főoltárt nem az apsis keleti oldalán állították fel, hanem ettől távolabb, nyugat felé. E sir tehát ily helyen s ily terjedelemmel csak Szent-László sirja lehet. Egyszerü, földalatti helyiség volt, melynek tetejét sima, az egyház padozatával vizszintes kőlapok fedheték; déli oldalára a két ajtót csak később, talán akkor vághatták, midőn a szent király hamvait egyre sürübben és sürübben kezdték látogatni.
Teljes cikk : mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése