„Hogy ködből vagy és sohse valál,
Sohse fájt így szegény apádnak…”
(Ady)
Szokatlanul kellemes és enyhe októberi szél fújdogálta a lehullt,
megsárgult leveleket a velencei zsidó temetőben, amikor Tarr István
református lelkipásztor kíséretében felkerestem Léda édesanyjának a
sírját, ahová a közhiedelem szerint Ady halva született kislányát is
eltemették. Az egykoron szebb napokat megélt temetőt mára már
visszafoglalta magának a természet. A széles fősétányt és néhány
mellékutat kivéve járhatatlanná vált az elvadult növényzettől, a sírokat
sűrűn benőtte a bozót. Néhány sírkő már feladta a harcot az idővel,
van, amelyik már ledőlt, de a legtöbb, váradi viszonylatban történelmi
neveket viselő obeliszk tovább őrzi egy letűnt világ emlékeit.
Mai ismereteink szerint a török fennhatóság utáni legrégibb zsidó temető
a külvárosi Hattyú utcában volt. Első írásos emléke 1766-ból való. A
város terjeszkedése miatt csak 1800-ig használhatták. 1801-ben a zsidó
közösség Velencén szerzett helyette egy 60 négyzetméternyi területet,
amelyet 1870-ben kibővítettek. Nagyvárad zsidó lakosságának egy része
azt követően is ide temetkezett, hogy megnyitották a Rulikowski
temetőbeli ortodox, illetve neológ zsidó temetőt. Így a velencei
temetőben találhatók Diósyné Brüll Adél – a Léda-zsoltárok ihletője –
szüleinek és nagyszüleinek sírjai is.
Jó hatvan éve Fehér Dezsőné erre így emlékezett: „A Brüll család
legelöl, főútra néző, legrangosabb helyen fekvő, vaskerítéssel övezett
családi sírboltja előtt álltunk meg. A sírfelirat szerint itt fekszik
Adél nagyapja, a vagyonszerző Brüll Lipót; itt Adél nagyanyja, a »gazdag
asszony«: Brüll Lipótné Mihelfy Regina, aki 1901. április 7-én halt
meg. [...] Itt fekszik még Adél apja, Brüll Sámuel, ki ötvenhat évet
élt, végül anyja [Brüll Cecília], ki 1907. július 3-án, ötvennegyedik
évében halt meg.”
Teljes cikk : epa.oszk.hu
A volt velencei temető egy része a vasút és jelenlegi Cipariu utca környékén volt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése