Szerkesztőségi laboratóriuma maga volt az oázis: az udvarról külön bejárat nyílott az önálló szobába, s onnan a sötétkamrába: feledhetetlen órákat töltöttem nála kiutazásaimkor, elnézve ördöngös trükkjeit, amit a nagyításkor, az előhíváskor és fixáláskor a képekkel művelt. A vörös fény, a halkan csobogó víz volt a pihentető világa - máskülönben futkosott mindenfelé, ahol fényképezni nyílt alkalom. Életes riportképeire mindig számítottak a fotográfiai szalonok, s ő mindig valami többet, valami mást produkált, mint amit elvártak tőle.
Ismerte a pillanat értékét, gyorsan dolgozott, de nem sietett el semmit. A selejttől pedig igyekezett gyorsan megszabadulni. Olyan fotós volt, aki mindig szeretett új dolgokkal előállni. ki nem állhatta az önismétlést. Szíve vitte el.
1.Utak végén; 2. A világutazó; 3. Vándorok; 4-5-6. Tél; 7. Gyász; 8. Mi újság? ; 9. Díszgömbök; 10-11. Tárlaton; 12-13. Kőolaj; 14. Sas Palota; 15. Járomban.
Forrás : ivisz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése