Max Harden, a legnagyobb német publicista, Szilágyi
Dezsőről ír hosszú cikket. Kegyetlen, gyilkosan kegyetlen a Max Harden
írása. A magyar viszonyokat szörnyen korruptaknak látja Harden, s azt
tartja a Szilágyi Dezső nagysága titkának, hogy ő - nem volt becstelen.
Szörnyű kritika rólunk, s nagy részében igaztalan. Íme mutatvány a
cikkből:
Hát akkor honnan a nagy híresség, miért emelik őt
fel Árpád fiai napmagasságig, mint a legendák hősét. Kérdi Harden. Egy
ember, akinek soha nem volt önálló gondolata, aki nem hagyott népének
még egy kis ösvényt sem, mely azt új célokhoz vezesse? A felelet igen
egyszerű, és csak azt lepheti meg, aki nem ismeri a magyar kultúra
különös színezetét. Szilágyi Dezső magyar politikus volt és becsületes
ember. Hat évig volt miniszter, három évig parlamenti elnök, és egyszer
sem vásárolták meg, még csak meg sem vesztegették: A pártjabeliek
csodával tekintettek fel reá, a különös ábrándozóra s nem kevésbé a
többi pártok hívei. Ő volt a l'incorruptible, aki pedig egy Robespierre
szerepére tehetséggel sem bírt. Vajon mit akarhatott a politikai pályán,
mikor még a húsos fazekak körül sem látta őt senki settenkedni? Az ő
életének dicsősége vakító fénnyel világítja meg mocsárhazájának
kultúráját. Szilágyiról, a tucatliberálisról, az alkotmányőrről és a
papok ellenségéről hallgathatunk, de meg kell emlékeznünk arról az
emberről, aki híressé lett, mert nem volt gazember.
Sírja felett saját magát ítélte meg a lovagias
Transleithania. Milyen könnyű lett volna a donna Lina férjének (Crispi) a
politikai élet, ha bölcsője véletlenül nem Riberában, hanem Debrecenben
ringott volna. Olaszországban még morális kérdésekkel is előállottak,
pedig az ő ideálja az az ország lett volna, ahol megcsodálnak egy
minisztert, mert nem tolvaj.
Nem követtünk el kegyetlenséget a cikk
fölemlítésével. Tudnunk kell, mint vélekedik rólunk olyan előkelő
agyvelő, mint a nagy Max Hardené.
Nagyváradi Napló 1901. szeptember 1.
Forrás : mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése