Nincs benne kétség: szerfölött magvas, tudományos és
érdekes volt a felolvasás, mit Kovács S. János vasárnap délelőtt a
nagyváradi katolikus körben tartott, amit - így hallottuk - "a
nagyváradi katolikus társadalom színe-virága" meghallgatott. Valóban
nagy és érdekes története van a magyar katolikus irodalomnak. Tudós
embernek érdekes és érdemes elmerülni a múltban, de nem tudóst is
megihlet ma is még példának okáért egy pár száz éves valamelyik
Mária-ének. Így van. De mikor Kovács úr a "nagyváradi katolikus
társadalom színe-virága" előtt, egy líceumi előadáson, erről a
témáról tárgyal, bizonyosan céllal, okkal s eredményre számítva
cselekszik. Ezt így szokták tenni minden rendű és rangú oktató emberek.
Ha hát Kovács úr a tudós lelkesedésével merül el a korban, mikor az
irodalom is teljesen egy felekezeté volt, a legtermészetesebb, hogy ez
munkálása a jövőnek, melyet a múlt mintájára akarnak ebben az
országban megformálni. Ez természetes, s vége... Kovács úrnak nem
akarunk reklámot csinálni. Ő volt az első felolvasó a líceumi előadáson.
Ezért hoztuk elő az ő nevét s az ő témáját. Megtehettük volna ezt a
rendezett s rendezendő líceumok bármelyik programszámával. Nem a
személyek s nem is az egyes kiruccanások a lényegesek ebben a kérdésben.
De még nem is a katolikus szabad liceum. Ha a "Jehuda Halévy irodalmi
társaság" tart felekezeti matinét, éppen olyan jól esik nekünk, mint ez.
De a "Jehuda Halévy irodalmi társaság" matinéin nincs ott a zsidó
társadalom színe-virága, s van-e vagy nincsen Nagyváradon protestáns
célokat szolgáló kör vagy társaság, nem tudom, de még sohse hallottam,
hogy valahol összejött volna a "nagyváradi protestáns társadalom
színe-virága", hogy tüntessen az ő külön múltjával, különállásával s
külön céljaival.
Az, amit a vasárnapi matiné mutat, új jelenség. Új
és szomorú. A külön múlt, külön jelen, külön vágyak, külön tendenciák
egy hódító háborúnak megüzenése.
Ne tessék bennünket könnyen elintézni, hogy
"elfogultak", "gyűlölködők", "zsidóliberálisok" vagyunk. Ez nem megy
olyan könnyen. A protestáns irodalmi társaságot, mely még az
unitáriusokat is kilökte magából, a zsidót, a nazarénust, a mohamedánt,
egytől-egyig olyan veszedelemnek tartjuk, mint a katolikus líceumot.
Csináljanak a tisztelendő atyák, plébánosok, lelkészek, rabbik, dervisek
maguknak és magukért felekezeti irodalmat, ha ezt ők szépnek és
helyesnek tartják, de ne bántsák a színt és virágot, a protestáns, a
katolikus, a mohamedán, a zsidó társadalom színe-virágát. És ne bántsák
főként itt Magyarországon. Hisz itt még nem volt s nincsen magyar
társadalom. Engedjék, hogy csinálhassuk meg. Ne romboljanak legalább
addig, míg készet nem adhatunk a kezükbe.
De hát hiába beszélünk ma ilyesmit Nagyváradon
vagy Tápiószentlillában vagy bárhol e szép hazában. A klerikális
szervezkedés megvadított itt mindent. Külön táborban áll minden
felekezet, s felekezeti ma itt már minden. A magyar imperializmus
hóbortjától kezdve mindennapi jelenség, jelszó, felekezeti érdeket
szolgál. Felekezeti a politika, az irodalom, a művészet, felekezeti még a
brettli is már. És tessék kacagni rajta, de ahogy a
felekezetieskedésben Nagyvárad halad, rövid időn belül a Szigligeti
Színházon azért fognak vitázni, hogy homlokzatára a "róm. kat.", "ev.
ref." vagy "izr." jelző kerüljön.
Mert ma már Nagyváradon van izr. novellaírás, róm.
kat. kritika, ev. ref. énekművészet, s amint a szabad líceum matinéin
csak róm. kat. szoprán és róm. kat. alt-hangok kelthetnek áhítatra,
akként az ev. ref. énekigényeknek is csak az ev. ref. tenorok és
baritonok felelhetnek meg.
Nincs benne kétség, a betegség csírája a
klerikalizmustól ered. De beleestek katolikusok (akik éppenséggel nem
egyek a klerikálisokkal), reformátusok, keletiek és zsidók.
Ez a felekezeteskedés ma a szerencsétlen ország
legnagyobb átka, s ezt el kellett mondanunk a vasárnapi szabad líceum
ötletéből, melyen ott volt "a nagyváradi katolikus társadalom
színe-virága."
Most pedig itt a fejem: verjék be a Tiszántúl-ék!
Nagyváradi Napló 1902. január 21.
Forrás : mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése