Az iskolában hadilábon álltam a matematikával, a szépírással és a román nyelv tudással.Nagyapám egyszer elmesélte a saját történetét,melynek nagy hasznát vettem.Mi volt a történet? Nagyapám 1901-ben született.Elvégezte a kötelező hat osztályt.Dédnagyapám szerint Albertnek,mert ez volt nagyapám keresztneve , a legjobb ha mesterséget tanul.Beadta inasnak egy asztalos mesterhez,mert szerinte bútorra,székre,asztalra szükség lesz mindenkor.Ez igaz és helyes meglátása volt dédnagyapámnak.A legnagyobb probléma Albert volt,akinek nem tetszett az asztalos mesterség,mert minden nap tele volt porral.Próbálta megmagyarázni miért nem tetszik ez a mesterség , de eredmény nélkül.Végül fellázadt és egy nap azt mondta az apjának,hogy többet nem teszi be a lábát egyetlen asztalos műhelybe.Dédnagyapámnak nem tetszett ,de végül engedett.Nagyapámat a Zöldfa utca egyik legelőkelőbb borbélyához adta inasnak.
A borbély mesterség egy kicsit jobban tetszett Albertnek.Úri ember volt,mert tisztán lépett be és ki a műhelyből.Albert nagyon tanulékony volt és gyorsan elsajátította a mesterséget.Mi nem tetszett?A tulajdonos félóránként a szembe levő étterembe küldte egy száll cigarettáért.Nem nagyon tetszett Albertnek,de kibírta.Az egyik előnye az volt az inasságának ,hogy elég jó borbély lett belőle.
Albertnek meg kellett tanulni alkalmazkodni az emberekhez,melynek nagy hasznát vette az életben.Megtanulta a román nyelvet.Mi volt a haszna belőle?Nagyvárad 1920-ban Romániához tartozott.Nagyapámat behívták katonának.Óriási "szerencséje " lett ,mert a borbély beteg lett.Kerestek egy másik borbélyt. Nagyapám jelentkezett és a tisztek megelégedésére jól dolgozott.Nagy előnye lett a román nyelv ismerete . A tisztekkel jól tudott kommunikálni. A borbély meggyógyult,de nagyapám az egyik tisztnek lett a szolgálja.Miért? Mert fényesre pucolta a tiszt csizmáját és bakancsát.Többször volt nagyapám fordító is a katonaságnál,mert nagyon sok magyar katona nem tudott románul.Albert sokat mosolygott azokon a katonákon akik aplikáción vagy jobban kifejezve kiképzésen voltak.Nagyapám az ablakon keresztül nézte őket ...
A katonaságból hazajött nagyapám és mivel jó volt matematikából,akkor számtannak hívták, sőt szépen írt és így egy nagyon jó polgári foglalkozása lett .Később amikor koncentrálás volt,mely azt jelentette hogy munkaszolgálatosként kellett dolgozni a katonaság kötelekében , nagyapám mint raktárnok dolgozott Beszarábiában.Nagy hasznát vette a tudományának,mert szépem nyírta meg az elvtársakat .A matematikát ismerve többször alkalmazták az elvtársak,mert köztük sok volt az analfabéta ,akiket ki kellett segíteni.A pártba nem lépett be soha,mert már öreg volt és inkább nyugdíjba ment.
Nagyapám elbeszélésből azt a tanulságot vontam le,hogy jó lesz ha igyekszek és megtanulom jobban a román nyelvet és a matematikát.Komoly erőfeszítést tettem szépírás javításáért,melynek meg volt a gyümölcse.Nagyapám csak elmesélte a történetét,melynek a hatását még ma is viselem.1985-ben halt meg.Nem teljesült egy álma,mert nem látta a Fáklya utolsó oldalán a kondukátort és a feleségét ...
Sokszor eszembe jut ez a történet amikor a Zöldfa utcán és a környékén sétálok.Sajnos minden részletet nem tudok leírni,mert az 1960-as években hallottam ,de javamra fordítottam a tanulságot.Ma amikor létfontosságú lett a nyelv és a szakmai tudás,bizony tanulni és alkalmazkodni kell.Ezt legjobban azok a váradiak tudják akik messze Váradtól más hazában élnek ...
Az egyik fotó mely az egykori Zöldfa utcáról készült jól szemlélteti az 1900-es éveket ...
Fotó forrása : Többarcú Nagyvárad Facebook oldal
A Zöldfa utcáról többet olvashat a egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro-n és a oradea.travel-n.
Térkép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése