Szőcs Kristóf zongoraestje

A Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) meghívására lépett fel szerdán este a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen Szőcs Kristóf zongoraművész. 

Szőcs Kristóf 1992-ben született Kolozsváron, ott kezdte tanulmányait Búzás Pál tanárnál, majd 2012-ben a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián folytatta Kemenes Andrásnál. Erdélyszerte koncertezett már, Váradon is fellépett. Jelenleg másodéves hallgató. Műsorán négy darab szerepelt. Először meghallgattuk Robert Schumann g-moll Szonátáját (op.22, 1835). A szerző hosszú éveken át érlelte művét. Muzsikája nagyon is egyéni, az átlagtól elütő megoldásokat tartalmaz. Az első tételben (Amilyen gyorsan csak lehet) nemcsak a dallam, a ritmika jellegzetes, hanem a belső mozgás, az elbujtatott lüktetés változatossága is. A második tétel (C-dúr) közelebb áll Schumann megszokott dallamvilágához és zongorastílusához. A Scherzo négyütemű fanfárszerű bevezetés után indul meg, ami rendkívüli technikai ügyességet kíván az előadótól. A negyedik tétel végletes gyorsaságú, amelynek a befejező kódája visszatér az első tétel dallamvilágához. Szőcs Kristóf kiválóan képzett technikával adta elő a művet, nagyon közel hozta a hallgatósághoz a schumanni zenei világot. Felszínre tudta hozni az idézett lüktetés változatosságát, a II. lassú tételben sajátos költőiséggel mintázta meg Schumann gondolatait. Ez a líraiság emlékeztet Paul Verlaine Őszi chanson című versére. A harmadik tételt hibátlanul adta elő, akárcsak a IV. tétel kódájának végtelen gyorsaságú kadenciáját is.
Teljes cikk : erdon.ro