Sipos Lajos irodalomtörténész, professor emeritus (PPKE), a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke, valamint Boka László irodalomtörténész, egyetemi docens (PKE), tudományos igazgató (OSZK) idézte fel a Kócos, merész és fiatal
című esten az Ady Endre Emlékmúzeumban a Holnaposok irodalmi és
társadalmi szerepének jelentőségét 2012. november 3-án. A beszélgetést –
melyet a váradi A Holnapnak szentelt négyalakos szoborcsoport
felállítását ünneplendő szerveztek – Péter I. Zoltán helytörténész moderálta.
Péter I. Zoltán: A hétből négy holnapos került a
nemrég felavatott váradi szoborkompozícióba. Ady szereplése nyilván nem
véletlen. Dutka Ákos volt az egyetlen váradi születésű, Emőd Tamás a
társaság Benjáminja, Juhásznak bár nem volt a szerepe eléggé
hangsúlyozva, de ha nem kerül a premontrei gimnáziumba helyettes
tanárnak, s nem veszik körül a váradi irodalmárok, akkor lehet, hogy nem
is alakult volna meg a Holnap irodalmi társaság. Vendégeinktől előbb
azt kérdezném, hogy tetszik-e nekik a szobor?
Sipos Lajos: A szoborcsoport érdekes és nagyon szép.
A váradiak és az idelátogatók azonnal magukénak érzik. Sokan megállnak
mellette, virágot hoznak, mécsest gyújtanak, leülnek az üres székre,
fényképezkednek.
Boka László: Nagyon örülök neki, s nagyon tetszik,
de elárulom, a terveket jól ismertem, hiszen nekem annyi személyes közöm
is van a szoborhoz, hogy az alkotója, Deák Árpád tőlem kért korabeli
portrékat, fotókat munkája elején Ady, Juhász és Dutka esetében, hogy a
portrék korhűek legyen. Itt alapvetően a húszas éveik derekán járó
fiatalemberekről beszélünk: Ady az egyedüli, aki akkor, 1908-ban már
túllépett a harmadik X-en, Dutka is meglehetősen „idősnek” számít a maga
27 évével. Emőd viszont még éppen csak belép a huszadik évébe. Az ő
portréját kissé fiatalosabbra vettem volna. Ennek a négyes fogatnak
különben az egyedüli hiányossága, ha van, csupán az, hogy nincsenek
rajta valamennyien, mind a heten, de ennek egyszerű, tényszerű okai
vannak: ők négyen találkoztak a leggyakrabban itt Váradon. Ez a négyes
fogat a valóságban is gyakorta ült le közös asztalhoz azokban a
nagyszerű időkben. S ugye van az a festmény is, itt látható az
Ady-emlékmúzeumban, mely a szobrászművészt ihlette. Ők négyen azok, akik
akár a Bodegában, akár itt a Müller kioszk teraszán is gyakorta
találkozgattak.
P. I. Z.: Miklós Jutkával kapcsolatban – aki
külföldön fotográfiát tanult – érdemes elmondani, hogy ebben az
épületben a húszas évek elején egy fényképészeti műtermet rendezett be
magának. Nem sokáig, ugyanis a város eredetileg úgy adott rá engedélyt,
hogy csak cukrászda, kávéház lehet benne. Úgyhogy hamarosan átköltözött
az Apollo palotába, s ott nyitotta újra műtermét. Boka Lászlót kérdezném
még a ma esti beszélgetés címéről.
B. L.: Ez a „Kócos, merész és fiatal” Kosztolányi
Dezsőnek a pár sora. Ő írt így A Holnap első kötetéről, azt, hogy
önmagával igaztalan az, aki nem szereti ezt a kócos, merész és fiatal
könyvet. Ez az egyik pozitív kritika, a Lehotai néven megjelent
Kosztolányi-méltatás. A másik a Hatvany Lajos tollából való, míg Lukács
György az, aki még nagyon pozitívan értékelte az antológiát. Kosztolányi
sora önmagában is kedves és figyelemfelkeltő.
Teljes cikk : varad.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése