Újra összeültek az Ady-körösök

Rendhagyó találkozót tartottak pénteken este a Várad folyóirat szerkesztőségében a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör tagjai. A Várad az Ady­kör nélkül az elmúlt 23 évben című, közös felolvasással egybekötött vitaest moderátora Sall László nagyváradi születésű, Svédországban élő író, költő volt. Az egybegyűltek egy-két saját írásuk felolvasását követően többek közt arról elmélkedtek, hogy haladt-e előrébb a helyi irodalom a Nagyvárad kulturális életéből több mint két évtizede hiányzó Ady-kör nélkül, valamint hogy sikerült-e jobbat alkotni a „szeku figyelő szemeinek” hiányában. Az egykori és jelenlegi tagok ugyanakkor az Ady-kör újraindításának esélyeit, valamint lehetséges következményeit is latolgatták, emellett pedig terveket szőttek a kör ’80-as évekbeli ülései anyagának rendszerezésére és közzétételére.
Mint elhangzott, az Ady-kör hiánya elsősorban abban mutatkozik meg, hogy az elmúlt években kevés fiatal írótehetség bukkant fel Nagyváradon. Mint Szűcs László, a Várad főszerkesztője hangsúlyozta, reménykedtek abban, hogy a magyar nyelv és irodalom szak indulása a Partiumi Keresztény Egyetemen majd változtat a helyzeten, de ennek jelei ezidáig nem mutatkoztak, hiszen az „új tollak” többsége főként felvidéki, vajdasági vagy kolozsvári. Az est folyamán ugyanakkor elhangzott: az Ady-kör létét egykor az indokolta, hogy a publikálási lehetőség híján a szerzők igyekeztek valamilyen közösségben nyilvános felolvasást tartani. Ennek ellenére az Ady-körnek ma is lenne létjogosultsága, holott már nem kéne helyettesítenie a kéziratok úgymond publikálását.

Forrás : reggeliujsag.ro 

Vitaindítónak Sall László - alias Cseletneki Ányos – három kérdést tett fel. Ment-e előre az irodalom a huszonhárom évvel ezelőtt, 1990 januárjában megszűnt Ady-kör nélkül? Jobbat írtak-e a Securitate figyelő szeme nélkül? Mire lenne ma jó az Ady-kör, illetve a jövőben tölthet-e valamilyen szerepet?
Szűcs László úgy vélte: ahogy például Kolozsváron a napjainkban is működő Bretter-kör csupán a nevében ugyanaz mint a hajdani, de működésében valahogy más, mert a rendszerváltozást megelőző körülmények megszűntek, úgy kérdéses, hogy mi értelme van a hasonló köröknek, kluboknak, hiszen megjelentek más fórumok, melyek talán feleslegessé teszik ezeket. Hozzátette ugyanakkor: Nagyváradon sajnos kevés a tehetséges fiatal író, és a helyzeten az sem változtatott, a Partiumi Keresztény Egyetem magyar irodalom szakot indított.
Kell vagy nem?
Varga Gábor felidézve néhány régi emlékeket, az elhangzottakat azzal egészítette ki: megváltozott a helyzet, napjainkban már millió találkozási pont kínálkozik, beleértve az elektronikus média világát is, viszont ami pótolhatatlannak tűnik, az az Ady-kör „brancsszelleme”, hogy azonos érdeklődésű, de nem feltétlenül ugyanolyan világnézetű fiatalok összejönnek. Ezzel együtt meglátásában ez a fajta irodalmi tevékenység még nem halt ki, és annak ellenére, vagy éppen annak köszönhetően, hogy millió önkifejezési lehetőség létezik, az Ady-kört újra lehetne éleszteni, mert menet közben jönnének új tagok, akik átvehetnék a stafétabotot. Ezen a véleményen volt Sall László is, aki szerint az Ady-körnek napjainkban is van létjogosultsága, és nem kell hogy helyettesítse a közlést. Ő volt az, aki azt is felvetette, hogy emlékoldalakat kéne létrehozni azoknak, akik már nincsenek köztünk.
A beszélgetés folyamán felmerült továbbá az is, hogy jövőre valahogy meg kéne ünnepelni az utolsó Ady-kör 24. évfordulóját, illetve digitalizálni kellene az anyagokat. Szűcs László és Zudor János verseket olvastak fel, Varga Gábor pedig egy 1975-ben keletkezett, A tagadás etikuma című rövid prózáját ismertette.
Forrás : erdon.ro