Oldalak

2013. szeptember 23., hétfő

Nagyvárad, a Körös-parti Párizs

Oradea, Nagyvárad a paloták, a kávézók és nem mellesleg Ady Endre városa. A költő több évig élt és alkotott Váradon, mi csupán egy napot töltöttünk el a Körös partján, de e rövid idő alatt sem volt nehéz megérteni, miért is szerette ezt a várost annyira a költő.


Utunkat a városközponttól kissé távol eső Kanonok sor felkeresésével kezdtük. Miután végigsétáltunk a hangulatos, hosszú, árkádos folyosón, az út túloldalán megcsodáltuk Románia legnagyobb barokk stílusban épült székesegyházát.



A monumentális épület előtt Szent László királyunk bronzszobra látható, mellette pedig a római-katolikus püspöki palota és az azt körülvevő park.


Ezt a kis kitérőt követően célirányosan elindultunk a városközpont felé. Utunk során érintettük a Petőfi Sándor parkot, melynek közepén a költő mellszobra található. Beérve a városközpontba, örömmel tapasztaltuk, hogy Nagyvárad nem csupán szürke panelházakból áll, a Körös partjához egyre közelebb érve szebbnél szebb épületekbe botlottunk.



Nagyvárad sétálóutcáján rengeteg palota található, közülük a legismertebbek az Apollo palota, amely a szecesszió jegyeit viseli magán, illetve a toronnyal díszített Stern palota és a velencei ihletésű Rimanóczy palota.


Ezen csodálatos épületek között találjuk az Orsolya templomot és zárdát, ahol ma középiskola működik. A városközpontban van a Bazár feltűnő épülete is, amelynek építését még a XVIII-XIX. század fordulóján kezdték meg és ahol annak idején az elsők között jelent meg a mozi.



Elhagyva a Főutcát, a Bazár alatti átjárón keresztülsétálva lyukadunk ki az Állami Színházhoz. Az eklektikus stílusban épült domináns épület első hivatalos előadását több mint egy évszázaddal ezelőtt, 1900-ban tartották.


Közvetlenül a színház mellett találjuk, a díszes Astória szállót, amelynek földszintjén annak idején irodalmi kávéház működött – nem véletlenül volt ez Ady Endre kedvenc kikapcsolódási helye.


A színház teréről már jól látszik a folyó, elérkeztünk a Körös partjára! A látvány csodálatos: híd vezet át a túlsó partra, ahol impozáns (neoklasszicista) épületével és sárga óratornyával a Városháza emelkedik. Közvetlenül mellette pedig a Szent László templom magasodik.


A tér másik oldalán húzódik a város egyik legszebb épülete, a Fekete Sas Palota. Az épületegyüttes tetejét üveg borítja, az ezen látható fekete madár az évek során Nagyvárad jelképévé vált. Annak idején szállóként működött, illetve színielőadásokat is tartottak itt, mára már főképpen üzleteknek és mozinak ad helyet.


Folytatva sétánkat elérkezünk a Holdas-templomhoz, amelyet úgy építettek, hogy az óra alatt mutassa a hold aktuális állását – ez a szerkezet még ma is működik! Az út túloldalán láthatjuk a Görög-katolikus Püspöki Palota pirosló épületét.


A folyó partján hatalmas kupolájával a Neológ zsinagóga magasodik. Szomorúan tapasztaltuk azonban, hogy az épületet manapság már igencsak elhanyagolják… Annál jobb állapotban van viszont a nem sokkal messzebb található Orvosi Egyetem, amely hatalmas belső terével eredetileg kereskedelmi központként épült.


Kirándulásunk végéhez közeledve, utolsó állomásként, ellátogattunk a nagyváradi vár romjaihoz. Sajnos az erődítmény nagyon rossz állapotban van, ami nem is csoda, a történelem során rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül: török, tatár seregek dúlták fel, hogy csak néhányat említsek… A vár renoválása azonban már elkezdődött, így ha minden igaz, hamarosan még nagyobb élményben lehet része, annak, aki felkeresi Nagyváradot.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése