Mi az igazi neve , Oradea, Szedosz vagy Royal ?

Felújították Ady kedvenc váradi kávézóját címmel jelent meg minap egy olyan tudósítás az RMDSZ központi lapjában, az Új Magyar Szóban, amelynek valótlan állításai hamar szétterjedtek a Kárpát-medencében, még a Magyar Távirati Iroda is átvette azokat, de felkerültek az erdélyi hírportálokra is. „Megújult és ismét vendéglőként, kávézóként üzemel Ady Endre egykori egyik kedvenc helye, a Royal” – írta a lap annak kapcsán, hogy a nagyváradi Bémert téren álló, mindenki által Rimanóczy-szállóként ismert impozáns eklektikus épület földszintjén újra megnyílt az a vendéglő, amit a helybéliek és a turisták Oradea, Szedosz, Royal néven ismernek, attól függően, hogy mely korban mi volt a neve. Az idézett állítás – nem tudni, milyen forrás alapján – átírja a magyar irodalomtörténetet, amire semmi szükség, ráadásul ezt a hamisítást a cikk szerzője még másokra is kiterjeszti: „A bejárat mellett három-nyelvű (román, magyar és angol) tábla hirdeti az utókor számára a műemlék épület történetét, arról azonban egy szó sincs rajta, hogy milyen jelentősége van a kávéháznak a magyar irodalom történetében.” 

 

A csúsztatás máris azt eredményezte, hogy egyes jó szándékú magyarországi értelmiségiek a váradiak mulasztásaként róják fel, hogy a lokál falán nincs Ady-emléktábla. Nos, a helyzet az, hogy nem is kell oda, az épület történetét vázoló háromnyelvű eligazító tábla pedig szűkszavú ugyan, de valósághű. A kávéháznak különösebb

jelentősége nincs a magyar irodalom történetében, illetve nincs nagyobb, mint az összes többi váradi lokálnak, vendéglőnek, kávéháznak, ráadásul épp Ady Endréhez köthető a legkevésbé az egykori Royal. Ady még kezdő, fiatal, anyagiakban nem dúskáló firkász volt 1900. október 15-én, amikor átadták az idősebb Rimanóczy Kálmán tervei alapján készült és általa is tulajdonolt Rimanóczy Szálló és a Gőzfürdő új szárnyát, a Bémer térit, amit a néhai Magyar Királyhoz vendégfogadó helyére emeltek tíz évvel a Körös-parti szárny felhúzása után. Váradi újságíróskodása idején – ami nem egészen négy évig tartott – Ady a központi kocsmák törzsvendége volt, legtöbbjük ma már nincs meg, az Emkébe (a mai Astoriába) is csak annak megnyitása után, 1902 nyarától járhatott, a helytörténészek kutatásai egyértelműsítették, hogy a „fényes” Royalt kimondottan nem kedvelte. Aminek az is az egyik oka lehetett, hogy az elegáns, fényűző, elit lokálban főként a helyi politikai-közigazgatási-katonai körök jelesei grasszáltak, nem Ady Endre és társai, kollégái és barátai, a szellemi közmunkások és polgárok frekventálták.

Az ugyan örvendetes, hogy újra régi pompájában várja a vendégeket az amúgy romlásnak indult műemlék épületegyüttes földszintjén az Oradea nevű fényes lokál, de a váradi Ady-kultuszt fölösleges mesterségesen felturbózni, pláne valótlan elemekkel, légből kapott marketingfogásokkal, ujjból szopott mítoszokkal. 
Reggeli Újság 
Forrás : erdely.ma 

A nagyváradi Royal kávéház, 1910 körül
Jalsovszky Katalin-Tomsics Emőke: A tegnap világa.
Officina Nova, Budapest, 1992, 247. oldal.

Forrás : mek.oszk.hu 

Ne  tévesszék  össze  a Royal  étteremmel ‘ Cime : Royal étterem- Aleea Ștrandului Nr 14