Forrás : members.iif.hu
Emőd Tamás (Berekböszörmény, 1888. augusztus 11. – Nagyvárad, 1938. szeptember 22.) költő, újságíró, színházigazgató.
A Holnap szoborcsoport tagjaként Nagyváradon
Berekböszörményen született, szülei Fleischer Maximilián és Weisz Irma Jogot tanult a kolozsvári egyetemen. Első versei 1906-ban A Hétben jelentek meg. 1906-1914 között Nagyváradon újságíróként dolgozott. A Holnap nevű irodalmi antológiához tartozott. Ady Endréhez nagy barátság fűzte. 1914-ben a fővárosba költözött. Nagy Endrével a magyar kabaré megteremtésén fáradozott. 1917-ben a Katona József Színház (Budapest) dramaturg titkára, 1922-től az Andrássy úti Színház, majd a Blaha Lujza Színház, 1925-1927 között ismét az Andrássy úti Színház művészeti igazgatója. 1927–1928 között az Új Színház igazgatója volt.A szellemes sanzon és kabaréjelenetek népszerű írója volt. Nagy sikere volt háborús verseinek és kis, egyfelvonásos, rövid drámáinak. Dalai közszájon forogtak.
Színházi és újságírói sikerei idején is megmaradt szelíd poétának, a váradi emlékek őrzőjének, Ady hitvallójának. Mintha megérezte volna a vég közeledtét, hazalátogatott Váradra meghalni.
Forrás : hu.wikipedia.org
„A Holnap Benjaminja” – írja róla száz év múltán az Új magyar irodalmi lexikon, s ettől a névtől többé már ugyanúgy nem szabadulhat, miként az Emőd Tamástól sem, amelyet állítólag Kiss József adott neki az eredeti neve: Fleischer Ernő helyett. Valóban: 1888-as születési dátumával ő volt a legfiatalabb, még a korban utána következő Miklós Jutka és Balázs Béla is négy évvel idősebb volt nála, ami az ő korukban (húsz-, illetve huszonnégy évesek voltak az antológia megjelenésekor) nem is volt csekély korkülönbség. Egyébként mindhárom fiatal esetében felvett névről van szó, hiszen Miklós Jutka Militzer Jutka, Balázs Béla pedig Bauer Herbert volt születésekor. (Miként a szerkesztő, Antal Sándor is Adlerként látta meg a napvilágot.)
Legkisebb gyermeknek lenni egy családban egyszerre hálás és hálátlan szerep. Hálás, mert az idősebbek figyelme, segítőkészsége, gondoskodása, olykor kényeztetése hosszú ideig megkönnyíti az utolsónak érkezett helyzetét. Ugyanakkor hálátlan szerep is, mert a fokozott figyelem, segítőkészség stb. fokozott elvárással társul: miként a népmesében, úgy gyakran az életben is a legkisebbtől várják a legtöbbet, neki kellene az életben a legjobb teljesítményt nyújtania. Ez néha mesébe illően sikerül is (Arany János tizedik és egyben utolsó gyermekként felülmúlhatatlan teljesítményre volt képes), máskor azonban csak félig-meddig, esetleg sehogyan sem.
Teljes cikk : varadlap.ro
(Berekböszörmény, 1888. aug. 11.– Nagyvárád, 1938. okt. 22.): színpadi szerző, színházigazgató, költő. A nagyváradi jogakadémiát végezte el, és újságíróként kezdte pályáját. 1914-ben Bp.-re költözött, ahol a Modern Színpad és az Apolló Kabaré állandó színpadi szerzője lett. 1917 okt.-étől a Belvárosi Színház dramaturg-titkára, 1921–1924 között az Andrássy úti Színház, 1924–1925-ben a Blaha Lujza Színház, 1925-től 1927-ig ismét az Andrássy úti Színház műv.-i ig.-ja volt. Ekkor az Új Színházhoz került, de 1928 jún.-ában megvált az intézménytől. Nagy Endre legjobb hagyományait újította meg színházaiban. A kabaré számára előadási stílus volt. Jeleneteit, dalszövegeit ízlés, költészet és műgond jellemezte. Szm.-vekkel, dramatizálásokkal és átdolgozásokkal gazdagította a bp.-i színházak műsorát. Drámái: Borcsa Amerikában (Török R.-vel, 1927); Két lány az utcán (Török R.-vel, 1929). Librettói: Szirmai A.: Mézeskalács (1923); Benatzky: Egy lány, aki mindenkié (1936). Könyvei: Dicséret, dicsőség (1915), Ferenc Jóska ládájából (1917), Nótám, füttyöm, citerám (1926).
Forrás : mek.niif.hu
Emőd Tamás szerény, de maradandó
irodalomtörténeti helyét az biztosítja, hogy egyike volt annak a hét
költőnek, akik a Nagyváradon 1908-ban megjelent A Holnap című
antológiával mintegy az Ady vezérelte új magyar költészet mozgalomszerű
fellépését jelezték. A Holnap korszakkezdet még akkor is, ha Ady már az
előző években jelen volt az irodalomban, sőt már elkezdődtek a viták is
körülötte, de ez az együttes megjelenés jelezte szövetségesek és
ellenfelek számára irodalmi vezér voltát. És A Holnap nagyváradi
megjelenése is jelképesnek mondható, hiszen azt a forradalmian újat
költészetben is, publicisztikában is, amellyel annyi előkészület után
végre valóban elkezdődött a XX. századi modernség, ellenzékiség,
forradalmiság - Nagyvárad, az ottani izgatott szellemi élet, az ottani
sajtó, az ottani sajátos kulturális élet nevelte fel. Ez a semelyik más
magyar vidéki városra nem emlékeztető, a múlt század vége óta gyorsan
polgárosodó bihari vármegyeszékhely, a Magyarország és Erdély közt
gazdasági és szellemi közvetítő Partium fővárosa, amelynek kereskedői,
újságírói, színészei, jogászai, polgárosodó dzsentrijei és dzsentriskedő
polgárai otthonukat nem kis túlzással, s mégsem egész indokolatlanul
"Körös-parti Párizsnak" nevezték - nem Budapestet tekintette
példaképének, túlnézett Bécsen, és eszménye az igazi Párizs volt,
illetve egy olyan városlátomás, ahogy a Körös-parti kávéházakban és
szerkesztőségekben elképzelték a Szajna-parti Párizst. A századelő
Nagyváradjának nem volt százezer lakosa, de volt hét napilapja,
amelyeknek vezércikkeit a fővárosban is érdeklődve várták, előbb voltak
mozgó fényreklámjai, mint Budapestnek, jogakadémiája és premontrei
gimnáziuma az egész országot látta el jó műveltségű értelmiségiekkel,
színháza a pesti Vígszínház pontos mása volt, éjszakai élete vetekedett
az európai nagyvárosokéval; a váradi polgárok és kispolgárok még arra is
büszkék voltak, hogy a Bémer tér kávéházai és vendéglői közül háromban
is cigánybanda játszott hajnalig, és a Szent László tér körüli
mellékutcákban tizenhat bordélyház várta a jogászokat,
kereskedősegédeket és mesterlegényeket. Nagy egyházi központ és fontos
ellenzéki fészek volt ez a Nagyvárad, kanonokok és szabadkőművesek
ócsárolták itt egymást, miközben egyik jobbról, másik balról szidalmazta
az ugyancsak bihari, haladók számára átkozottan reakciós, az egyház
számára bosszantóan református Tiszáékat. Bihar és benne ez a
sürgő-nyüzsgő Nagyvárad mintha fokozottan élte volna a századelő
Magyarországának életét.
Alapító tagok: uhász Gyula, Ady Endre, Dutka János, Emőd Tamás, A holnap irodalmi tásaság 1908
Várad fölött
Várad fölött a Holnap felrival
Új lantosok glédáján, – s járni-kelni
Egy kisdiákot látnak fejedelmi
Gôgtôl pávázó titán Adyval.
Rímet ropogtat, pergôt s nem unt leckét,
Katedra felôl modern vád morog
S „gályarab hetven prédikátorok”
Szûz vízióján Vers felé evickélt.
Hogy halhatatlanságnak véres lakzit
Rendez a Végzet, könnyekben mosakszik
A lelke – s búgó dala: rekviem.
A sanzon csönddé fagyott ajkán hervad
S mosolytól fosztott kedvünk mint a vert had
Emléke kútján szomjan megpihen.
Forrás : multesjovo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése