Az első vasúttársaságok jövedelmező részvénytársaságok voltak, és olyan fejlődést hoztak magukkal az érintett területeken, hogy hamarosan az államok is bekapcsolódtak a vasútfejlesztésbe. Magyarországon az állami tulajdonú vasút 1867-ben jelent meg. Az állami és magánszféra együttműködésének Magyarországra is jellemző példája a francia mintára született koncessziós üzemeltetés. A vasúti infrastruktúrák hálózatba rendeződtek, csomópontként a vasútállomások szolgáltak. A vasút a kezdetektől alkalmas volt személy- és teherszállításra egyaránt. A történelmi Magyarország területén 1827–1828-ban kísérletek folytak a pest-kőbányai lebegő vasúttal, de a kezdetleges lóvasúti technológiát nem találták jövedelmezőnek. 1836-ban a király vasútépítéseket lehetővé tevő törvényt fogadott el, ez után heves vita alakult ki az országgyűlésben arról, hogy a Duna jobb vagy bal partján épüljön-e meg a két fővárost összekötő vasútvonal. Végül a pesti oldal mellett érvelők győztek. 1844-ben kezdődött a Pestről induló vasútvonal építése; a mai Magyarország területén az első vonalat Pest és Vác között, 1846. július 15-én nyitották meg. 1847-ben már a 99 km hosszúságú Pest–Szolnok szakasz is elkészült. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése és a kiegyezés között a magyarországi vasutakat osztrák és magyar magántársaságok építették a bécsi kormány felügyelete alatt. Magyarországon, akárcsak a világ legnagyobb részén, a vasutak különleges engedélyekkel, feltételekkel alapított magánvállalkozások kezében voltak, ezek működését az állam kedvezményekkel segítette, és jókora profitot hoztak tulajdonosaiknak. A dualizmus időszakában a magyar kormány jelentős szerepvállalásával fejlődött tovább a vasúti hálózat. A kormány 1867-ben felhatalmazást kapott vasút- és csatornafejlesztésre fordítható államkölcsön felvételére. 1868-ban ezzel a felhatalmazással élve felvásárolta a csődbe ment a Magyar Északi Vasutat. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1869-ben elrendelte, hogy az államkincstár kezelésébe vett vasút és a közeljövőben megnyíló Zákány– Zágráb vonal neve Magyar Királyi Államvasutak legyen – így alakult meg a mai MÁV jogelődje. Ettől az évtől a vasútnál az állami szerepvállalás erősödött: az első, törvényi felhatalmazáson alapuló államosításra 1876-ban kerül sor. A magyar vasúthálózat jelentős részét kiépítő nagy magán-vasúttársaságokat pénzügyi nehézségeik miatt kevés kivétellel államosították. Vonalaikat és járműveiket a Magyar Királyi Államvasutak (MÁV) vette át. Ezek között volt a nagyváradi érdekeltségű Magyar Keleti Vasúttársaság, melyet 1876. február 1-jén államosítottak, a Tiszavidéki Vasút (1880. január 1-jén államosítva) és az Alföld–Fiumei Vasút (1885. január 1-jén államosítva).
Az állami vasutak is terjeszkedésbe kezdtek, illetve 1880-tól külön törvénnyel pártolták a helyiérdekű vasutak csatlakozását hálózataikhoz. A dualizmus korának nagy közlekedéspolitikusa, Baross Gábor, a „vasminiszter” mind a személy-, mind az áruszállításban jelentős tarifareformot hajtott végre. Az új díjtételek nemcsak a vasutak jövedelmezőségét vették figyelembe, hanem a vasútnak a kereskedelmet, mezőgazdaságot, ipart fejlesztő hatását is. A nehéz anyagi helyzetbe kerülő magánvasutakat az állam rendszeresen kisegítette vagy kivásárolta, így a hálózat fejlődése töretlen volt.
Az első világháború kitörésekor a történelmi Magyarországon 21.200 km vasútból 18.933 km volt a MÁV kezelésében (44,3% állami tulajdon, 55,7% állami kezelésű magántulajdon). A pályaépítéssel egy időben közel 1500 vasútállomás is felépült, továbbá a történelmi Magyarország területén 1600 km keskeny nyomtávolságú vasútvonal (a mai kisvasutak és közúti vasutak elődei) is megépült.
Szerző Péter I. Zoltán Teljes cikk varad.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése